Atipikus vélemény a részmunkaidős foglalkoztatásról

Absztrakt

A részmunkaidő az ún. atipikus foglalkoztatási formák közül a legismertebb és legjobban elterjedt. A közvélemény és a szakemberek többsége is úgy véli, hogy alkalmazása hozzájárul a munkaerő-forrás jobb kihasználásához és ezzel együtt a termelékenység növeléséhez. Továbbá a munka és magánélet harmóniáját is segíti. Pozitív megítélése és népszerűsége ellenére azonban részaránya a foglalkoztatottak között tendenciáját tekintve csak mérsékelten emelkedik, sőt meglepetésre a koronavírus-járványt megelőző konjunktúra idején még csökkent is. Az Európai Unió gazdag és szegény tagállamai közötti szakadék ebben a tekintetben az elmúlt évtizedben változatlanul fennmaradt. Mindennek egyik oka lehet, hogy gazdasági és társadalmi hatásai ellentmondásosabbak annál, mint amit első közelítésben gondolunk róla. A cikk röviden utal a részmunkaidős foglalkoztatás differenciáltabb társadalompolitikai értékelésének szempontjaira, majd a 2008-2009-es pénzügyi válság és a koronavírus járvány nyomán kibontakozó visszaesés közötti időszak néhány statisztikai adatának bemutatásával kíván hozzájárulni e foglalkoztatási forma gazdasági hatásainak reálisabb értékeléséhez. E realisztikusabb megközelítés áttételesen adalék lehet az atipikus foglalkoztatás egyéb típusainak árnyaltabb minősítéséhez is.