Egy sikeres felnőttoktatási kezdeményezés nyomában – A hevesi Nyugdíjasok Középiskolája az 1980-as évek végén

Abstract

Az 1980-as évek végén Magyarországon egy vidéki középiskolában nagy sikerrel valósította meg azt a manapság már, a demográfiai változásoknak köszönhetően, egyre inkább szükségszerűnek tekinthető társadalmi feladatot, hogy az idősödő népességet minél nagyobb mértékben vonjuk be az egész életen át tartó tanulásba. A kezdeményezés azon a felismerésen alapult, hogy az idős nyugdíjasok aktív tanulással, vagyis testi-lelki-szellemi egészségük fenntartásával, nem csak a saját életminőségüket javíthatják, hanem unokáik szakszerű nevelésével, tanításával, tudásuk átadásával az intergenerációs tanulási folyamatban is hasznos szerepet tölthetnek be.  Az időskori tanulás résztvevői sokszor megfogalmazzák, hogy végre kedvtelésből tanulhatnak valami olyasmit, amit mindig is szerettek volna, de a munka és a családi kötöttségek miatt korábban nem tehették. Az észak-magyarországi Hevesen 1985-től 1989-ig működő úgynevezett Nyugdíjasok Középiskolájában 47 időskorú, 60-80 éves nyugdíjas tapasztalhatta meg újra, önkéntes elhatározásból, „az iskolapadban” való tanulás élményét. Interjúalanyom a mindössze két induló évfolyam osztályfőnöke Dr. Giller Lászlóné, Ildikó, akkoriban fiatal magyar nyelv és irodalom és angol nyelv szakos gimnáziumi tanárnő, ma már maga is nyugdíjas nagymama. Ildikó részletesen beszámol a kedves „nagymama-nagypapa korú” tanítványaival töltött 4 iskolai év különleges tapasztalatairól, a példaértékű kezdeményezés hátteréről és eredményeiről.