Az Európai Oktatási Térség és Magyarország
DOI:
https://doi.org/10.3311/ope.491Absztrakt
Az oktatás és képzés (Education and Training, továbbiakban: E+T) sokáig marginális szerepet játszott az európai együttműködésekben. A tagállamok hatáskörébe tartozó tevékenységként, a közösségi együttműködés elsősorban a humántőke felhasználására koncentrált (lásd a munkavállalók szabad mozgása). Lényegében csak az elmúlt harminc évben, a nyitott koordináció kiterjesztése jegyében vált széles oktatáspolitika/ügyi körben és annak minden alágazatában (köznevelés, ifjúsági szakképzés, felsőoktatás, felnőttképzés-közművelődés) érvényessé az európai, és azon belül is az uniós közös alapokra épülő oktatáspolitikai gondolkodás (Halász, 2012). E gondolkodás folytatása az Európai Oktatási Térség (European Education Area) koncepciójának megfogalmazása is. A koncepciót 2021-2030 között öt prioritásra és hét kulcsindikátorra építették fel (Eurostat, 2021). A Portói Szociális Csúcs (2020. május 7.) három kulcsindikátora közül az egyik kifejezetten az egész életen át tartó tanulásra ( az LLL) céloz (2030-ra a felnőttek legalább 60%-a, 2025-ig a 25-64 évesek legalább 47%-a évente vegyen részt képzésben. (Európai Tanács, 2021b). A fiatalok tekintetében a PISA (Programme for International Student Assessment) adatok értelmezése és felhasználása vált döntővé. Ebben most először kaptak kiemelt figyelmet a digitális és zöld kompetenciák. Ez a cikk annak folyamatát mutatja be, ahogyan ezek a célok kialakultak valamint áttekinti, hogy az Unió egésze és Magyarország hol tart e célok megvalósításában.Megjelent
2022-03-30
Folyóirat szám
Rovat
Tanulmányok