A gépészmérnök szakma és a képzés változásai a 3. ipari forradalomtól az ipar 4.0-ig

Absztrakt

Egy háromlépcsős kutatás keretében arra a kérdésre próbálunk választ adni, hogy a gépészmérnök hallgatók oktatási rendszerében hol-, és milyen módosítások segítik annak elérését, hogy a jelenleginél jobban megfeleljenek a munkaerő piac elvárásainak, a végzést követően. A kutatás első lépésében meghatározzuk annak a „játéktérnek” a kereteit, amiben a felsőfokú oktatás vevői igényeknek történő megfeleltetésének lehetőségeit vizsgáljuk. Áttekintést adunk a mérnök, illetve a gépészmérnök fogalmának változásáról, az adott korszak meghatározó lexikonjainak szócikkei alapján. A hivatalos megfogalmazások mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a képzésben érintett szakmai közösség hogyan határozza meg a mérnök, és a gépészmérnök identitását. A gépészmérnök hallgatók körében egy kifejtő, asszociációs kérdőívben kértük a fogalmak és hozzá tartozó tevékenységek meghatározását. Harmadik lépésben a magyar ipar erőteljes fejlesztésének időszakától, az 1970-es évek elejétől vizsgáltuk a gépészmérnök képzést, annak időbeli és tartalmi változását. A vizsgálathoz a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem képzési dokumentumait használtuk. A hivatalosan meghatározott fogalmak időbeni változása egyértelműen a tartalmi elemek bővülésére utal, ami a műszaki, technológiai fejlődésre vezethető vissza.