A pedagógusok körében megjelenő stressz, pszichoterror és kiégés jelensége; prevenciós és kezelési lehetőségek a köznevelési intézményben

Absztrakt

Dolgozatomban a köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok körében megjelenő stressz, munkahelyi pszichoterror és a kiégés jelenségére igyekeztem rávilágítani; valamint ezek prevenciós és kezelési lehetőségének összegyűjtésére törekedtem. Témaválasztásomat indokolja, hogy három évtizede a köznevelésben dolgozó pedagógusként úgy érzékelem, hogy kollégáimmal együtt túlzott mértékű negatív stressznek vagyunk kitéve. Így a pályán eltöltött ennyi év után néha bizony kisebb hőfokon lobog a hivatástudat lángja. A munkahelyi pszichoterror kapcsán sajnos személyes érintettségem is van. Megtapasztaltam a distressz, a mobbing és a burnout az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait. Szakdolgozatom megírása tulajdonképpen saját magam kezelési lehetőségét is szolgálja.Hipotéziseim a következők voltak:o A köznevelésben is végbemenő, a pedagógusokat is érintő állandó és folyamatos változások összefüggnek a gyorsabb kifáradással.o A köznevelési intézményekben a folyamatos túlterhelés következményeként megjelenik a negatív stressz, a munkahelyi pszichoterror és a kiégés.o A mai vezetési gyakorlatnak, kompetenciáknak még nem, vagy alig része a konfliktuskezelési technikák mellett a stresszkezelés ismerete és alkalmazása.Kérdőíves felméréssel online kutatást végeztem köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok, főként általon iskolai tanárok körében.Kutatási eredményeimben igazolódni látom, hogy hipotéziseim helytállóak voltak. Választ kaptam feltevéseimre, mert:• A megkérdezett pedagógusok fele érzelmileg és szellemileg fáradt, kimerült. Legfőbb oka a növekvő munkamennyiség és a változások kezelésének nehézsége.• Fő stresszforrásként a növekvő munkaterheket, a megbecsülés hiányát és a minősítés - értékelés rendszerét jelölték meg. Túl sok az adminisztráció, jellemző az időhiány, és a nagyobb energia-befektetés ellenére kevésbé érzik eredményesnek munkájukat. Jellemző a munkavégzés nehezítése, mely a mobbing egyik tipikus formája. Ezek a tények mintegy előrevetítik a kiégés lehetőségét.• A kollégák kétharmada intézményében nem kap segítséget a stresszkezelési technikák megismerésében, elsajátításában.***My dissertation was written in the autumn of 2015 but the topic is of outstanding actuality these days. As a teacher having worked in public education for 30 years, I experience that with my colleagues we are exposed to a negative stress of permanently increasing measure. The results of my research have proved my hypothesis. Half of the responding teachers were tired or exhausted already at the end of September. The main reason for this was the continuously growing quantity of the work to be done and the difficulties of managing the permanent changes. As the main sources of stress, they also mentioned the lack of honour and the system of teachers’ qualification and evaluation.Two thirds of the teachers are not given any help at their schools in getting to know stress management methods. Owing to the enormous amount of administration and the permanent lack of time, most of them feel their work is less successful; distress seems to become a constant factor in their lives. They think their work is generally hampered which is a typical form of mobbing. All these predict the possibility of their burnout.The events of the latest school year unfortunately indicated the teachers’ growing tension. However, confessing working place psycho-terror and burnout is still a taboo in teachers’ society. As Attila József wrote it in his poem By the Danube: „I hardly heard the chatter/ Of the surface, while the deep was silent”[1].Decision makers, institution maintainers and leaders, parents and teachers must together become aware of the fact that it is only their cooperation that can calm the waves.Let me close my summary with the following allegory: positive stress is like a favourable airstream. The good steersman, the teacher can make the wind work, and so he can fly on the ocean of pedagogy. But a too big and long storm (distress) may endanger his and his travellers’ (the pupils’) health and lives. Of course, the role played by the captain, the leader of the public education institution cannot be disregarded, either. It depends on him, too, how his colleagues’ capability of overcoming stress will strengthen; and where the atmosphere is good, the destructive waves of psycho-terror will not rage, or the teacher’s ardent profession be endangered by burnout. Finally, if I add to this picture that we always need a stable piece of ground to set out from and arrive to, I must say that a balanced and good teacher must unite in himself four elements (ground, water, air, and fire), this is how he will be able to act for his profession for the sake of public education.      [1] Translation by John Székely.