A gépészmérnök szakma és a képzés változásai a 3. ipari forradalomtól az ipar 4.0-ig

Szerzők

DOI:

https://doi.org/10.3311/ope.512

Absztrakt

Egy háromlépcsős kutatás keretében arra a kérdésre próbálunk választ adni, hogy a gépészmérnök hallgatók oktatási rendszerében hol-, és milyen módosítások segítik annak elérését, hogy a jelenleginél jobban megfeleljenek a munkaerő piac elvárásainak, a végzést követően. A kutatás első lépésében meghatározzuk annak a „játéktérnek” a kereteit, amiben a felsőfokú oktatás vevői igényeknek történő megfeleltetésének lehetőségeit vizsgáljuk. Áttekintést adunk a mérnök, illetve a gépészmérnök fogalmának változásáról, az adott korszak meghatározó lexikonjainak szócikkei alapján. A hivatalos megfogalmazások mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a képzésben érintett szakmai közösség hogyan határozza meg a mérnök, és a gépészmérnök identitását. A gépészmérnök hallgatók körében egy kifejtő, asszociációs kérdőívben kértük a fogalmak és hozzá tartozó tevékenységek meghatározását. Harmadik lépésben a magyar ipar erőteljes fejlesztésének időszakától, az 1970-es évek elejétől vizsgáltuk a gépészmérnök képzést, annak időbeli és tartalmi változását. A vizsgálathoz a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem képzési dokumentumait használtuk. A hivatalosan meghatározott fogalmak időbeni változása egyértelműen a tartalmi elemek bővülésére utal, ami a műszaki, technológiai fejlődésre vezethető vissza.  

Szerző életrajzok

Monika Pogátsnik, University of Óbuda

Alba Regia Technical Faculty

Csaba Attila Bráda, University of Óbuda

Bráda Csaba mestertanár az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karán, a Mérnöki Intézetben.

##submission.downloads##

Megjelent

2023-03-21

Folyóirat szám

Rovat

Studies