Az elmélet és a gyakorlat integrációja a munkaalapú tanulás gyakorlatában egy egyetemi mesterszak szakmai gyakorlatának vizsgálata kapcsán
DOI:
https://doi.org/10.3311/ope.496Absztrakt
Az egyetemi oktatással kapcsolatban napjainkban leggyakrabban megfogalmazott kritika szerint, nagy a távolság az egyetemi képzés célkitűzései, tartalma és módszerei, valamint a gazdaság, a munkaerőpiac gyorsan változó elvárásai között. A jelenség hátterében számos tényező áll, mégis, ha keressük a probléma fókuszát a szakmai identitás megalapozása és fejlesztése, a munkaalapú vagy munkahelyi képzés felértékelődése, ennek részeként az elméleti és gyakorlati képzés mibenlétének, arányának és tartalmának és módszertani kérdései állnak. Ugyanis a formális szakképzettség, például a szakmunkás bizonyítvány vagy egyetemi diploma megszerzése a szakemberréválásnak csak kezdete, amelyet hosszú, egy életen át tartó irányított vagy önirányító fejlesztési/fejlődési folyamat követ. (Kovács & Kálmán, 2021) A munkavégzést kísérő szakmai tanulás, szakmai fejlődési folyamat komplex jellegű (Zagir & Dorner 2021); benne nagy hangsúllyal jelenik meg az autentikus munkatapasztalat relevanciája, a szakmai fejlődést befolyásoló gyakorlat, amely jelentheti mind a formális szakmai fejlesztő programokon való részvételtelt, mind a szakemberektől történő tanulást, a tapasztalatok cseréjét vagy a problémák megoldására irányuló kommunikációt, amelybe folyamatosan integrálódik a munkán kívüli tapasztalatok sokasága. A pilot jellegű kutatás[1] során - egy nagyobb mintán megvalósuló későbbi kutatás kiindulópontjaként – vizsgáltuk az ELTE PPK emberi erőforrás tanácsadó mesterszak szakmai gyakorlatának keretében megjelenő munkahelyi tanulás jellemzőit, azt, hogy megvalósul-e az egyetemi, elmélet hangsúlyos képzés és a munka-alapú tanulás integrációja? Hogyan járul hozzá a szakmai gyakorlat az egyetemi képzésben elsajátított ismeretanyag gyakorlatban való alkalmazásához? A kutatás célcsoportját a szak alumni hallgatói jelentették, akik körében online kérdőíves és interjús vizsgálatot végeztünk, validált nemzetközileg ismert mérőeszközök (Ackermanns et al., 2013; Nghia & Duyen, 2019) adaptálásával. A tanulmány kitekint a munkaalapú tanulás és az elmélet és gyakorlat integrációjának néhány kérdésére, valamint összefoglalja a pilot jellegű kutatás legfontosabb eredményeit. Jelen tanulmányban a pilot jellegű kutatás első eredményeinek egy szeletét, a kutatás néhány tapasztalatát tekintjük át azzal a céllal, hogy tapasztalatainkat megosszuk és diskurzust generáljunk az elmélet és gyakorlat felsőoktatási vonatkozású kérdésköréről. [1] A kutatást az ELTE PPK „Doktori Projektek” konzorciális kutatási pályázat támogatásával az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet Szervezeti és Munkahelyi Tanulás Kutatócsoportja valósította meg. Kutatásetikai engedély száma: 2021/313.Szerző életrajzok
Kraiciné Szokoly Mária
Kraiciné Szokoly Mária címzetes egyetemi docens az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézetben. Több mint 30 éve dolgozik a felsőoktatásban, több szak alapítója és indítója, pedagógiai és felnőttképzési szakértő. Kutatási területe a pedagógus-andragógus szerepek és kompetenciák változása, a felnőttképzés módszertani megújítása, valamint a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok kulturális eszközökkel történő segítése. A Magyar Pedagógiai Társaság alelnöke, tagja az MTA Pedagógiai Bizottság Andragógiai Albizottságának, szerkesztő bizottsági tagja az Új Pedagógiai Szemle és a nevelestudomany.elte.hu online folyóiratnak.
Kovács Zsuzsa
Dr. Kovács Zsuzsa az ELTE PPK, Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment intézet adjunktusaként a felnőttek tanulásával és innovatív támogató lehetőségeivel foglalkozik, valamint a Szervezeti és Munkahelyi Tanulás kutatócsoport tagja. Kutatási területei az autonóm és önszabályozott tanulás támogatása a munkahelyen, nemzetközi projektekben a szakmai tanulás és az oktatói professzionalizáció témakörében végzett kutatói, valamint fejlesztő tevékenységet.
Schiller Emese
Schiller Emese, állami ösztöndíjas doktorandusz hallgató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Doktori disszertációs kutatása az időskorúak körében alkalmazott tanulás-módszertani tanácsadás kérdéseit vizsgálja. 2011-ben kezdte el tanulmányait tanári mesterképzésen miután kitűnő eredményt ért el a diszlexiás nyelvtanulással kapcsolatban megírt szakdolgozatával. 2014-ben abszolvált, a mesterszakos diplomája az autonóm tanulási képesség fejlesztésének lehetőségeivel foglalkozott. Doktori tanulmányai mellett idegennyelvtanárként dolgozik egy időskorú nyelvtanulókra specializálódott nyelviskolában.
