KOVÁCS Karolina Eszter

 

A társadalmi struktúra és az oktatás összefüggései
a sportiskolák rendszerében

 

A Nemzeti Utánpótlás-Nevelési Intézet (NUPI) 2002-ben jött létre, egy egységes és átfogó utánpótlás-nevelési rendszer kidolgozásának, mûködtetésének, valamint folyamatos fejlesztésének céljával. Az utánpótlás-nevelés alapvetõ részeként tekintendõ a sportiskolai rendszer is, amelyet önálló célterületként szükséges értelmezni. A tanulmány célja a sportiskolák fogalmi rendszereit alapul véve ezen intézmények tanulóinak társadalmi, szocio-ökonómiai helyzetének áttekintése, a hazai sportiskolák tanulóinak a 2016-os Országos Kompetenciamérés adatbázisa által biztosított családi háttérindex vizsgálatán, ábrázolásán és a többi „hagyományos” intézmény tanulói jellemzõinek összevetésével együtt (Lehman, Én. n.).

A sportiskola „az a köznevelési intézmény, jogi személy, nonprofit gazdasági társaság, sportegyesület, sportvállalkozás, vagy utánpótlás-nevelés fejlesztését végzõ alapítvány, amely az alábbiak szerint utánpótlás-nevelési feladatokat lát el vagy közremûködik azok ellátásában” (SIOSZ, 2012, 2. o.). Olyan közoktatási intézmény, sportegyesület vagy egyéb sportszervezet, ahol az utánpótlás-nevelés szervezett formában zajlik; a sportnevelés és sportoktatás évfolyamos és/vagy korcsoportos formában történik; a sportági nevelést és oktatást az oktatási kormányzat és/vagy a sportági szövetség által elfogadott (akkreditált) sportági tantervek alapján folytatják; a sportoló tanulók sportági fejlesztését sportszakmailag és pedagógiailag, pszichológiailag megtervezik, és ezt szakmai dokumentumokban rögzítik; a sportoló tanulók sportági teljesítményét (az adott sportág követelményeinek függvényében) rendszeresen értékelik, és szakmai dokumentumokban rögzítik; a sportági nevelést és oktatást legalább sportedzõk vagy szakedzõk vagy testnevelõ tanárok irányítják; a sportági nevelést és oktatást végzõ szakemberek rendszeresen részt vesznek sportszakmai továbbképzéséken, vagy a testnevelés és sporthoz kapcsolódó akkreditált pedagógus-továbbképzési programokon; az utánpótlás-nevelésben közremûködõ szakemberek rendszeresen kapcsolatot tartanak a sportoló tanulók családjaival és az érintett pedagógus szakemberekkel” (SIOSZ, 2012, 2. o.).

A továbbiakban a sportiskolai rendszer mint a tehetséges, ám hátrányos helyzetû sportolók felemelkedési lehetõségének színterét vizsgáljuk meg. A hátrányos helyzet nem csupán az átlag alatti, vagy rossz anyagi helyzetben látható, hanem abban is, hogy a személy ennek okán a társadalmi élet különbözõ színterein (pl. oktatás, munkaerõpiac, politika, sport, média, internet) nem tud megjelenni, vagyis a jövedelemmel kapcsolatos hátrány mellett kulturális, gazdasági és társadalmi tõkebeli (Bourdieu, 2000) különbségek fennállását is meg kell említeni (pl. társas kapcsolatok minõsége, a társadalmi tõke, az önbecsülés, vagy az élettel kapcsolatos elvárások). Ráadásul a hátrányos helyzet okozta hiányok tovább növelik a társadalmi státushierarchiában fennálló különbséget.

Felnõttkorban a státuszdimenziók közül elsõsorban az iskolai végzettség szerepe jelentõs, a jövedelem és a foglalkozás típusán túl (Gidlow et al, 2006). A serdülõk körében elvégzett kutatások több, mint fele (58%) a társadalmi-gazdasági státusz és a fizikai aktivitás pozitív korrelációjáról számolnak be (Stalsberg és Pedersen, 2010). Az egyik legnagyobb nemzetközi egészségmagatartással kapcsolatos kutatás, a HBSC (Health Behaviour in School-Aged Children) eredményei alapján is összefüggés áll fenn a társadalmi-gazdasági státusz és az intenzív/ mérsékelt fizikai aktivitás (MVPA) mennyisége között (Itchley et al, 2016). Ugyanígy elmondható, hogy a hátrányos szociális helyzettel, valamint alacsony társadalmi státussal jellemezhetõ városrészekben élõ, szegregált fiatalok körében magasabb a rizikómagatartások megjelenési aránya (Daw et al, 2015; Dékány et al, 2010), vagyis az alacsony SES az egészségkockázati magatartások egyik rizikófaktora. Fontos azonban kiemelni, hogy a sport, megfelelõ körülmények között és egészséges mértékben gyakorolva számos társadalmi integrációs lehetõséget rejt magában. Ilyen például a bûnözés és a drogfogyasztás visszaszorítása, a szegregálódott egyének rendszeres, integrált sporttevékenységén keresztül. Mindez megmutatja a sport hozzáadott értékét (Coalter, 2007), vagyis az egészségi állapot javulást, a bûnözés mértékének csökkenését, továbbá a hátrányos helyzetû közösségek fejlõdését és egyéni szinten a személyiségfejlõdést (pl. önismeret, kontrollhely, stb.) (Kelly, 2011).

A sportiskolák tanulói összetételének megállapításában jelentõs szerepet játszik a sportoktatási intézmények finanszírozási rendszere és költségvetése, az államtól és a szponzoroktól kapott támogatások egyaránt. A sportiskolák, sporttagozattal, vagy annak részeként diáksport-egyesülettel rendelkezõ intézmények és egyesületek csak a fenntartó és a helyi lakosság finanszírozási lehetõségeinek megfelelõen képesek mûködni. Ugyanakkor a fenntartó pénzügyi forrásainak csökkenése a sporttámogatás csökkenését eredményezheti. Pénzügyi erõforrások hiányában a sportintézmények, sportegyesületek igen gyakran egyre növekvõ mértékben a szülõkre terhelik a költségeket (Internet1).

A gyermek és fiatalkori sporttevékenység országos viszonylatban túlnyomóan az iskolai létesítményekben folyik. A sportegyesületek csökkenõ anyagi lehetõségeik okán az erõforrásokat egyre kevésbé invesztálják az utánpótlásbázis kinevelésére, sõt éppen ellenkezõleg, egyre gyakrabban figyelhetõ meg, hogy mások által kinevelt versenyzõk szerzõdtetésére kerül sor. Ez is elsõsorban a nagyobb bevételt felmutatni képes látványsportokra jellemzõ, míg a kisebb reklámértékû sportágak esetében szponzor is alig áll az egyesület mögött. Ráadásul az utánpótlás korú sportolók esetében nagymértékben van jelen a személyes kapcsolatokon alapuló, idõszaki támogatás. Nehezíti a hátrányos helyzetû települések tehetséges sportolóinak helyzetét a számottevõ sportolási lehetõség és a megfelelõ (sport)infrastruktúra hiánya. Ezeken a területeken nem történik meg a sportági alapképzés, amely megalapozhatná a késõbbi élsportbeli szereplést, de a sportágra való alkalmasság szerinti kiválasztás sem történik meg (Internet1).

A család sportolói karrierben betöltött szerepe vitathatatlan. Ez az elsõdleges szocializációs szintér, ahol a gyermek megtanulja, milyen viselkedésmintákat hogyan, milyen helyzetekben tud alkalmazni, s erre épül minden a késõbbiekben kialakuló minta is, akár a mindennapi életre, akár a sportéletet vesszük alapul. A család, elsõsorban a szülõk feladata, hogy támogassa a gyermeket élete egyes szakaszaiban, az egészséges személyiségfejlõdésben, a tanulási folyamatokban, s a sportbeli karrierben egyaránt. Van Rossum (1995) szerint a következõ feladatokkal rendelkezik a család:

•                 anyagi támogatás

•                 a háztartás megszervezésének igazítása a sportoló menetrendjéhez

•                 erkölcsi támogatás és általános elkötelezõdés

•                 ez edzésekre és mérkõzésekre való eljutás megszervezése

•                 segítségnyújtás problémák (pl. sérülés, konfliktusok) esetén

•                 mérkõzések látogatása.

 

Látható, hogy a pszichológiai és erkölcsi támogatás mellett igen nagy szerepe van az anyagi tõke biztosításában is a családnak. A szülõk azonban nem minden esetben képesek biztosítani ezt az anyagi forrást. A sportolás szempontjából igen nagy jelentõséggel bírnak az anyagiak. A felkészüléshez, az oktatáshoz és fejlesztéshez, a sporteszközökhöz stb. mind-mind anyagi javakra van szükség, s ennek hiányában a segítõk, szponzorok, egyesületek felkarolása nélkül nem kerülhet sor a sporttehetség kibontakozására, sokszor még akkor sem, ha megtörténik a tehetség azonosítása. Napjainkban már egyre nagyobb teret kapnak a kompenzáló, tehetségeket felkaroló programok, amelyek egyre inkább elérhetõek a középosztálybeli gyermekek mellett az alacsony szocio-ökonómiai helyzettel rendelkezõ családok tehetséges gyermekei számára a sportban is. Kiváló lehetõséget biztosítanak az ilyen sportolók számára a sportiskolák, ahová a felvételi szelekciós mechanizmusok után osztályokat tölthetnek meg utánpótlás sportolókkal, biztosítva számukra a kötelezõ oktatási szegmensek mellett a sportban/élsportban való aktív részvételt. Természetesen az egyes sportiskolák között különbségek mutathatóak ki a szocio-ökonómiai státusz tekintetében, amely fakadhat egyrészt az ország különbözõ területei között fennálló társadalmi különbségekbõl, másrészt a sportiskola fõ profiljából, tekintve, hogy egyes sportiskolák esetében bizonyos sportágak preferáltak (pl. a debreceni Kazinczy Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény hivatalos köznevelési sportiskola, fõ profilja a kézilabda).

A közoktatási típusú sportiskolákban tanuló diákok társadalmi helyzete

A társadalmi helyzet egyik mutatója a családi háttérindex, amely a tanulók szociokulturális hátterét jeleníti meg. Az index olyan faktorokat foglal magába, mint a család jövedelme, a szülõk iskolai végzettsége, a család otthonában lévõ könyvek száma (tanulási támogató környezet). Mivel a mutató pontos képet tud adni az ország intézményeiben tanuló diákok szocio-ökonómiai helyzetérõl, felmértük az ország sportiskoláiban és sporttagozattal rendelkezõ iskoláiban tanuló diákok, valamint az egyéb típusú, nem sportiskolás diákok helyzetét és az ebben fennálló különbségeket a 2016-os Országos Kompetenciamérés 10. évfolyamos adatbázisán.

 

1. táblázat: Családi háttérindex Magyarország sportiskoláiban/sporttagozatos iskoláiban régiós bontásban (OKM 2016, N=61662)

Nem sportiskola/ sporttagozatos iskola

Sportiskola

Budapest

,60141

,02574

Közép-Magyarország

,27710

-,51541

Közép-Dunántúl

,02334

,37224

Nyugat-Dunántúl

,19741

-,20119

Dél-Dunántúl

,08867

-,41516

Észak-Magyarország

-,08477

-,42448

Észak-Alföld

-,17539

-,50465

Dél-Alföld

-,00183

-,20295

Átlag

,13342

-,29162

 

Hazánk sportiskoláit tekintve az észak-alföldi és közép-magyarországi régióban élõ tanulók jellemezhetõek a legalacsonyabb családi háttér-indexszel, míg a legjobb helyzettel egyértelmûen a közép-dunántúli régió jellemezhetõ. A nyugat-dunántúli és dél-alföldi régiók sportiskolai tanulói átlagos családi háttérrel rendelkeznek, dél-dunántúli és észak-magyarországi régiókban tanuló sportiskolásokra az átlagnál rosszabb, míg Budapest sportiskoláiban tanuló diákok körében az átlagnál jobb családi háttér detektálható.


 

1. ábra: A hazai nem sportiskolás intézmények tanulóinak családi háttérindexe OKM 2016 10. évfolyam (OKM 2016, N=5393)

image001

 

2. ábra: A hazai sportiskolák tanulóinak családi háttérindexe OKM 2016 10. évfolyam (OKM 2016, N=5393)

image002

 

A sportiskolákban/sporttagozattal rendelkezõ iskolákban és egyéb iskolákban tanuló diákok családi háttérindexének tekintetében jelentõs különbség mutatható ki az Országos Kompetenciamérés adatbázisa alapján (p<0,001), habár hasonlóságok is mutatkoztak. Mind a sportiskolák, mind a nem sportiskolai intézmények esetében rendkívül alacsony családi háttérindexszel rendelkezõ gyerekek az észak-alföldi régióban tanulók, habár a sportiskolák esetében a közép-magyarországi régióban a legrosszabbak az értékek. Ugyanakkor a nem sportiskolai intézmények esetében a legjobb családi háttér Budapesten mutatható ki, míg a sportiskolák esetében Budapest csak a második helyen szerepel, s a legmagasabb családi háttérindexet biztosítani képes régió a Közép-Dunántúl. A közép-magyarországi dél-dunántúli és észak-magyarországi régió sportiskoláinak tanulói azonban jelentõsen rosszabb háttérindexszel jellemezhetõek ugyanezen régió egyéb intézményeivel összehasonlítva (habár ugyanez a nagyfokú különbség a mindkét esetben leghátrányosabb Észak-Alföld esetében is látható), míg a közép-dunántúli régiók esetében épp ellenkezõ tendencia mutatható, hiszen a sportiskolai tanulók jelentõsen jobb családi háttérrel rendelkezek.

A régiós bontás mellett az egyes megyék sportiskoláiban tanuló diákok családi háttérindexét is megvizsgáltuk, majd összevetettük a nem sportiskolák/sporttagozatos iskolák tanulóinak családi háttérindexével. Az alábbi táblázat szemlélteti az ország megyéinek különbözõ sportiskolai és nem sportiskolai intézményeiben tanuló diákok átlagos családi háttérindexét.

 

2. táblázat: Családi háttérindex Magyarország sportiskoláiban/sporttagozatos iskoláiban megyei bontásban (OKM 2016, N=61662)

Nem sportiskola/ sporttagozatos iskola

Sportiskola

Budapest

,60141

,02574

Baranya megye

,35280

-,41802

Bács-Kiskun megye

-,05097

-,26055

Békés megye

-,12903

-,46883

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

-,13623

-,47054

Csongrád megye

,20218

-,11309

Fejér megye

,01584

,30838

Gyõr-Moson-Sopron megye

,18699

-,06173

Hajdú-Bihar megye

,22788

-,39531

Heves megye

-,05334

,53593

Jász-Nagykun-Szolnok megye

-,26294

,07909

Komárom-Esztergom megye

,01358

,61971

Nógrád megye

,10449

-,47787

Pest megye

,27710

-,51541

Somogy megye

,04790

-,41152

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

-,32918

-1,05566

Tolna megye

-,10168

-,06280

Vas megye

,07307

,05916

Veszprém megye

,03916

-,10658

Zala megye

,45910

-,29649

Total

,13342

-,29162

 

Az elemzést továbbá a megyékhez kapcsolódó családi háttérindex adatok térképen történõ szemléltetésével bõvítettük. A sportiskolák vizsgálata során láthatóan a Heves, Komárom-Esztergom és Fejér megyei sportiskolák/sporttagozatos iskolák esetében számolhatunk be a legjobb családi háttérrõl, vagyis ezek azok a területek, ahol a diákok a legbiztosabb szocio-ökonómiai háttérbõl érkeznek. Ezzel szemben a legrosszabb családi háttérindexszel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei intézmények tanulói rendelkeznek, s emellett a Pest, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Baranya és Somogy megyei sportiskolai tanulók is jelentõsen átlag alatti indexszel jellemezhetõek. Emellett Hajdú-Bihar és Zala megyében mutatkoztak átlag alatti családi háttérindex értékek (-0,29), míg Bács-Kiskun Csongrád, Veszprém, Tolna, Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Jász-Nagykun-Szolnok megye sportiskoláiban mutatkozott a tanulók családi háttérindexe az országos átlagnál magasabbnak, ám nem kiemelkedõen jónak a hazai sportiskolák és sport tagozattal rendelkezõ iskolákban.

3. ábra: A hazai sportiskolák tanulóinak családi háttérindexe megyénként OKM 2016 10. évfolyam (OKM 2016, N=5393)

image003

 

A nem sportiskolák esetében a legjobb családi háttérindexszel rendelkezõ tanulók Budapestrõl kerültek ki, s még a Zala, Baranya és Pest megyei diákok szocio-ökonómiai helyzete is magasnak mutatkozott. A legrosszabb családi háttérindex ebben az esetben is a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei intézmények tanulóinak körében mutatható ki, Jász-Nagykun-Szolnok megye intézményei mellett. Az adatok alapján Hajdú-Bihar, Csongrád és Gyõr-Moson-Sopron megye intézményeiben tanuló diákok családi háttere jobb az országos átlagnál (0,13), míg a Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Tolna, Heves, Bács-Kiskun, Komárom-Esztergom, Fejér, Veszprém, Somogy, Vas és Nógrád megyék intézményeinek esetében volt a diákok családi háttere átlag alatti.


 

4. ábra: Az ország nem sportiskolai intézmények tanulóinak családi háttérindexe megyénként OKM 2016 10. évfolyam (OKM 2016, N=5393)

image004

 

A sportiskolák és nem sportiskolák közötti különbségeket vizsgálva jelentõs területi különbségekrõl beszélhetünk (p<0,001). Miközben a nem sportiskolák esetében a vártnak megfelelõen Budapesten tapasztalhatjuk a legjobb családi háttér értékeket, addig a sportiskolák esetében Budapest nemcsak nem emelkedik ki, de az átlagtól is elmaradó értéket mutat. Emellett azokban a megyékben, amelyek hagyományos intézményeiben magas és/vagy átlag feletti családi háttérindexel rendelkeznek a tanulók, ott a sportiskolák rendre átlag alatti családi háttérindex értékeket mutatnak. Mindeközben azon megyék, ahol a sportiskolákban a tanulók átlag feletti családi háttérrel jellemezhetõek, ott az egyéb, nem sportiskolai intézményekre alacsonyabb családi háttérindex mutatható ki. A tendenciákban kimutatható legfontosabb egyezés a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye esetében mindkét típus esetében kimutatható rendkívül alacsony értékek, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, valamint Bács-Kiskun megyék esetében tapasztalható átlag alatti értékek.

Összegzés

A sportiskolák kialakulása viszonylag rövid múlttal rendelkezik, a jelenleg is mûködõ sportiskolai felépítés 2012-ben jött létre, melynek alapjait a Sportiskolák Országos Szövetsége fektette le. Jelen formában alap- és középfokon egyaránt mûködnek sportiskolák, amelyek feladata a tankötelezettség, valamint a mindennapos testnevelés bevezetésének céljai, tehát az egészségtudatos életvitel (megfelelõ táplálkozás, rendszeres fizikai aktivitás, egészségkárosító magatartásformák kerülése stb.) mellett hazánk utánpótlás sportolói bázisának fenntartása és növelése, valamint élsportolók nevelése a kerettantervek és a nemzeti alaptanterv alapján. Alapfokon az Alapfokú Sportoktatási intézmények (általános iskolák), középfokon pedig sportszakközép-iskolák, sportkollégiumok és sportdiákotthonok képezik a sportiskolák rendszerét. Összességében véve hipotézisünk beigazolódott, hiszen mind régiós, mind megyei szinten a sportiskolai tanulók esetében mutatkoztak alacsonyabbnak a családi háttérindex mutatói. Régiós szinten a sportiskolák tekintetében az észak-alföldi és közép-magyarországi régiókban voltak a legalacsonyabb, míg a közép-dunántúli régióban a legmagasabb a családi háttérindex átlaga. A nem sportiskolák esetében az észak-alföldi régióban voltak tapasztalhatóak a legalacsonyabb, míg Budapesten a legmagasabbak a családi háttérindex értékek. A családi háttérindex tekintetében a hazai sportiskolák körében elmondható, hogy Heves, Komárom-Esztergom és Fejér megyei iskolák tanulóinak körében mutatkozik a legjobb családi háttér, ahol a diákok a legbiztosabb szocio-ökonómiai háttérbõl érkeznek, míg legrosszabb családi háttérindexszel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei intézmények tanulói rendelkeznek. Ha az ország többi, nem sportiskolai intézményeit vesszük figyelembe, a legjobb családi háttérindexszel rendelkezõ tanulók Budapestrõl kerülnek ki, míg a legrosszabb családi háttérindex ebben az esetben is a Jász-Nagykun-Szolnok megyei intézmények tanulóinak körében mutatható ki. Minden esetben szignifikáns különbség mutatkozott a sportiskolák és nem sportiskolák között. Természetesen a család mellett más környezeti tényezõk (pl. edzõk) szerepe is szignifikáns, ugyanakkor ezek bemutatása nem képezte jelen tanulmány tárgyát.

 

Felhasznált szakirodalom

·        Bourdieu, P. (2000): Gazdasági tõke, kulturális tõke, társadalmi tõke. In Felkai G., Némedi D., Somlai P. (szerk.): Szociológiai irányzatok a 20. században. Budapest, Új Mandátum, 431-445.

·        Coalter, F. (2007): A Wider Social Role for Sport: Who's Keeping Score? London: Routledge.

·        Daw, J., Margolis, R., Verdery, A. M. (2015): Siblings, friends, course-mates, club-mates. How adolescent health behavior homophily varies by race, class, gender, and health status. Social Science & Medicine, 125, 32-39.

·        Dékány K., Balázs M. Á., Pikó B. (2010): A lakóhely és a szülõi védõfaktorok jelentõsége a serdülõkori rizikómagatartások gyakoriságában. Magyar Epidemiológia, 7, 95-100.

·        Gidlow, C., Halley, L., Johnson, L., Crone, D., Ellis, N., James, D. (2006) A systematic review of the relationship between socio-economic position and physical activity. Health Education Journal 65(4), 338-67.

·        Internet1: Sportiskolai koncepció. A HÉRAKLÉSZ ALAPPROGRAM. Utolsó látogatás 2017. 08. 10.

·        http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:6mddmX9NbcAJ:www.huntennis.hu/%3FtPath%3D/view%26application%3Dfreedocumentview%26freedocumentview_type%3Dsave%26freedocumentview_site%3D1279%26freedocumentview_id%3D2422+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu 

·        Inchley, J., Currie, D., Young, T., Samdal, O., Torsheim, T., Augustson, L., Mathison, F., Aleman-Diaz, A., Molcho, M., Weber, M., Barnekow, V. (2016): Growing up unequal: gender and socioeconomic differences in young people’s health and well-being. Health Behaviour In School-Aged Children (Hbsc) Study: International report from the 2013/2014 survey. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 2016 (Health Policy for Children and Adolescents, No. 7).

·        Kelly, L. (2011): ’Social inclusion’ through sports-based interventions? Critical Social Policy 31(1), 126-150.

·        Lehman László (é. n.): A sportiskolák új rendszere Magyarországon. http://www.nupi.hu/download/sportiskola/A_sportiskolak_uj_rendszere_Magyarorszagon.pdf

·        Sportiskolák Országos Szövetségének Módosításokkal Egységes Szerkezetbe Foglalt Alapszabálya (SIOSZ) (2012). http://www.siosz.hu/dokumentum/sioszalapszabalyzat-terv.pdf

·        Stalsberg, R., Pedersen, A. V. (2010) Effects of socioeconomic status on the physical activity in adolescents: a systematic review of the evidence. Scandinavian Journal of Medicine & Science in Sports 20(3) 368-383.

·        van Rossum, J H. A. (1995): Talent in sport: significant others in the career of top-level Dutch athletes. In: Katzko, M. W. & Mönks, F. J. (szerk): Nurturing talent: individual needs and social ability. Van Gorcum, Assen, 43-57.

Refbacks

  • There are currently no refbacks.