Mit tehetünk és mit érhetünk el a fiatalok fizikai-lelki állapotának javítása érdekében?

Abstract

A 2007-es tanulmányunk a testkultúra, a szabadidősport új kapcsolatait, jövőbeni kihívásait vizsgálta Magyarország jövőjével kapcsolatban, nem a biztos jót kívántuk bemutatni, hanem azokra a biztos és tudható rossz folyamatokra és azok hatásaira hívtuk fel a figyelmet, amelyek elkerülése minden józan ítélőképességgel bíró ember feladat. Tanulmányunkkal elsősorban arra kívántunk rámutatni, hogy a testkultúra mint a fizikai és kognitív funkciók leghatékonyabb fejlesztő eszköze, teljességgel kimaradt a kulcskompetenciák európai referenciakeretéből. A paradoxon a következőképpen került megfogalmazásra: ha egy fenntartható társadalomnak aktív, innovatív, a tudásukat adaptívan alkalmazó polgárokra van szüksége, akkor kimaradhat-e az alapvető készségek referenciaköréből a testkultúra, különös tekintettel arra a tényre, hogy eme alapvető emberi készséget kizárólag az ontogenetikus fejlődés szenzitív szakaszaiban lehet a leghatékonyabban fejleszteni. *Our study published in 2007 examined the new connections and future challenges of body culture and spare time sports in terms of Hungary’s future. We did not strive to present the surely good but to draw the attention to the surely bad and known processes and their effects that should be avoided by each responsible person. In our study, we primarily intend to emphasize the fact that body culture, the most effective development tool of the physical and cognitive functions has entirely been excluded from the European reference framework of the key competences. The paradox goes like this: if a sustainable society needs active and innovative citizens capable of using their knowledge adaptively, is it possible to exclude body culture from the reference framework of basic competencies, with special respect to the fact that this basic human capacity can be developed the most efficiently in the sensitive phases of ontogenetic development?