HANGYA Dóra

 

„TÖBBSZÖR NEKIFUTOTTUNK, DE LEPATTANTUNK MINDIG A KÖZÖNY MIATT”

Felnőttképzési szakértők és felnőttképzési programszakértők gyakorlatának vizsgálata a fogyatékossággal élő felnőttek egyenlő esélyű hozzáférése tárgyában

 

Bevezetés

A tanulmány egy 2018/2019. évi kutatás[1] eredményeit mutatja be melynek célja volt annak vizsgálata, hogy a szakértői nyilvántartásban szereplő felnőttképzési szakértők és felnőttképzési programszakértők kötelező továbbképzéseinek moduljai (14/2014. (III. 31.) NGM rendelet) tartalmaznak-e ismereteket a fogyatékossággal élő felnőttek képzésben való részvételének feltételrendszeréről, valamint hogy a felnőttképzési szakértők számára nehézséget okoz-e, ha a felnőttképzési intézmények munkatársai a témát érintő kérdésekkel fordulnak hozzájuk.

A 14/2014. (III. 31.) NGM rendelet határoz a felnőttképzési szakértői és a felnőttképzési programszakértői tevékenység folytatásának részletes szabályairól. A szakértőknek első alkalommal az engedély megadásától számított fél éven belül, ezt követően kétévenként továbbképzésen köteles részt venniük és eredményes vizsgát tenniük. A rendelet mellékletében megtalálhatóak a szakértői továbbképzések témakörei[2]. Mind a három területen belül 4 különböző modult találunk: 1. Szabályozási ismeretek, 2. Az összeférhetetlenségi, és etikai-fegyelmi szabályok, 3. Módszertani ismeretek, 4. Komplex szakértői gyakorlatok. A rendeletben felsorolt 4 modul és azok tartalma nem mutatja egyértelműen, hogy a felnőttképzési szakértők a kötelező továbbképzés alkalmával kapnak-e ismereteket a fogyatékossággal élő felnőttek képzésben történő egyenlő esélyű hozzáférésével kapcsolatban.

A 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet 2. pontjának 16. §-a azonban kimondja, hogy engedély csak annak a kérelmezőnek adható – az engedély a szakértő közreműködéséhez kötött –, amely rendelkezik – a (2), valamint a (4) és (5) bekezdésben foglalt 1eltéréssel – a (3) bekezdésben és az 1. és 2. mellékletben meghatározott tárgyi, valamint a (7) bekezdésben foglalt személyi feltételekkel. A (2) szerint a felnőttképzést folytató intézménynek a 2. mellékletben meghatározott tárgyi feltételeket abban az esetben kell biztosítania, ha a képzési program alapján megvalósuló képzésbe fogyatékossággal élő felnőttek is bekapcsolódnak. A felnőttképzést folytató intézménynek a tárgyi feltételek közül azokkal kell rendelkeznie, amelyek a képzésbe bekapcsolódó fogyatékossággal élő felnőtt számára lehetővé teszik, hogy állapotának megfelelő önállósággal vehessen részt a képzésben.

A téma specifikus képzésben való részvétel igénye pedig a felnőttképzési intézmények munkatársai részéről is megjelenik, hiszen a válaszadó intézmények munkatársainak 68%-a szívesen venne részt ilyen típusú képzésen (n=136)[3]. (Hangya, 2016, Hangya, 2017)

 

 

A szakértői lekérdezést a következő kutatási kérdések alapozták meg:

image001

A kutatás módszere

A kutatás módszere teljes körű mintavétel, félig strukturált kérdőíves lekérdezés. A kutatás mintája két szakértői nyilvántartásra épült. Az egyik a Pest Megyei Kormányhivatal felnőttképzési szakértői nyilvántartásában szereplő aktív (620 fő) és tevékenységüket felfüggesztett, szüneteltető szakértők (52 fő), valamint az MKIK felnőttképzési programszakértői nyilvántartásában szereplő aktív (613 fő) és tevékenységüket felfüggesztett, szüneteltető szakértők (13 fő). A szakértői névjegyzékek letöltésének pontos időpontja a kiküldést megalapozó adatbázishoz 2019. január 4. volt.

A minta tisztítása során fontos cél volt, hogy egy szakértőnek egyszer kelljen kitöltenie a kérdőívet függetlenül attól, hogy felnőttképzési szakértő vagy felnőttképzési programszakértő vagy esetleg mindkettő nyilvántartásban szerepel. A kérdőív úgy került kidolgozásra, hogy a kérdőív opcionális kérdések formájában lehetővé tette, hogy a szakértők a szakértői területük szempontjából releváns válaszokat jelölhessék meg. Jelentős számban szerepeltek a mintában olyan személyek, akik mindkét nyilvántartásban szerepelnek, ezért szűrést alkalmaztam így a tisztított minta 777 aktív szakértőt jelent. 52 fő felfüggesztett felnőttképzési szakértőt és 13 fő felfüggesztett felnőttképzési programszakértőt. A 842 főt ezt követően e-mail cím rendelkezése állása alapján is megvizsgáltam. 71 fő esetében nem szerepelt e-mail elérhetőség a nyilvántartásában, azonban 14 db e-mail cím sikeresen pótlásra került.

Miután kiküldésre került a kérdőív, 21 db e-mail cím kapcsán visszajelzés érkezett, hogy az e-mail cím már nem létezik. Ennek értelmében összesen 764 fő kaphatta meg a kérdőívet. A kitöltött kérdőívek száma pedig 314 db, ami a tisztított minta 41%-a.

1. ábra: A kutatás kérdőívének szerkezeti felépítése

image002

image003

image004

image005

A kutatás fontosabb eredményei

A következő fejezetben a legfontosabb kutatási eredményeket igyekszem bemutatni a kutatás kérdőívének szerkezeti felépítése mentén.

Általános kérdések

A kérdőívet összesen 314 fő töltötte ki, azonban nem minden kitöltő adott választ a kérdőív összes kérdésére. A kérdőívet kitöltő személyek 37,7%-a férfi, 62,3%-a nő (n=313). (2. ábra)

1. sz. táblázat: Szakértők lakóhely szerinti megoszlása (fő; %)

Lakóhely

%

01. Budapest

83

6.6%

02. Bács-Kiskun megye

26

8.3%

03. Baranya megye

9

2.9%

04. Békés megye

9

2.9%

05. Borsod-Abaúj-Zemplén megye

13

4.2%

06. Csongrád megye

9

2.9%

07. Fejér megye

11

3.5%

08. Győr-Moson-Sopron megye

7

2.2%

09. Hajdú-Bihar megye

10

3.2%

10. Heves megye

15

4.8%

11. Jász-Nagykun-Szolnok megye

10

3.2%

12. Komárom-Esztergom megye

11

3.5%

13. Nógrád megye

1

0.3%

14. Pest megye

46

14.7%

15. Somogy megye

5

1.6%

16. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

27

8.7%

17. Tolna megye

2

0.6%

18. Vas megye

6

1.9%

19. Veszprém megye

4

1.3%

20. Zala megye

8

2.6%

Összes válasz

312

100%

Forrás: saját kutatás, 2019

 

A kérdőívet kitöltő személyek 6,1%-a (19 fő) a 26-35 éves korcsoportba, 17,9%-a (56 fő) a 36-45 éves korcsoportba tartozik. 27,6% (86 fő) 46-55 éves, 29,8% (93 fő) 56-65 éves, míg közel 19%-a (58 fő) a 65 év feletti korcsoportokba sorolható. (n=312) (2. ábra)

 

2. sz. ábra: Szakértők korcsoport szerinti megoszlás (fő)

image006

Forrás: saját kutatás, 2019

 

A kérdőívet kitöltő szakértők 24,6%-a (77 fő) rendelkezik főiskolai oklevéllel (BA/BSc), 66,5% (208 fő) egyetemi (MA/MSc) oklevéllel, míg 8,9% (28 fő) doktori fokozattal. (n=313) (3. ábra)

3. sz. ábra: Szakértők legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlás (fő)

image007

Forrás: saját kutatás, 2019

 

Szakértői tevékenység területére vonatkozó kérdések

Arra a kérdésre, hogy melyik szakértői nyilvántartásba tartozik a kitöltő 313 fő válaszolt. A kitöltők 17,3%-a (54 fő) nyilvántartásban szereplő felnőttképzési szakértő, 17,9%-a (56 fő) nyilvántartásban szereplő programszakértő, míg a többség mindkét nyilvántartásban szerepel (64,9%; 203 fő). (n=313)

A felnőttképzési szakértők közül csupán 26 fő jelölte meg a nyelvi szakterületet.

259 fő jelölte meg, hogy felnőttképzési programszakértőként is dolgozik. A 259 fő összesen 581 jelölést tett arra a kérdésre, hogy mely szakterületen lát el szakértői tevékenységet. (2. táblázat)

 

 

 

 

 

 

2. sz. táblázat: Programszakértők szakértői terület szerinti megoszlása (fő; %)

Szakértői terület

%

01. Egészségügy

14

2.4%

02. Szociális szolgáltatások

22

3.8%

03. Oktatás

210

36.1%

04. Művészet, közművelődés, kommunikáció

30

5.2%

05. Gépészet

45

7.7%

06. Elektrotechnika-elektronika

16

2.8%

07. Informatika

26

4.5%

08. Vegyipar

4

0.7%

09. Építészet

9

1.5%

10. Könnyűipar

4

0.7%

11. Faipar

2

0.3%

12. Nyomdaipar

1

0.2%

13. Közlekedés

4

0.7%

14. Környezetvédelem

6

1%

15. Közgazdaság

38

6.5%

16. Ügyvitel

37

6.4%

17. Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció

33

5.7%

18. Vendéglátás-turisztika

19

3.3%

19. Egyéb szolgáltatások

20

3.4%

20. Mezőgazdaság

21

3.6%

21. Élelmiszeripar

8

1.4%

22. Rendészet, honvédelem és közszolgálat

10

1.7%

23. Vízügy

2

0.3%

Összes válasz

581

100%

Forrás: saját kutatás, 2019

A válaszadó szakértők 36,1%-a (113 fő) már a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szerinti szakértői rendszerben is dolgozott, 63,9% (200 fő) az „új” 2014-től létező, új szakértői rendszerben kezdett el szakértőként tevékenykedni. (n=313) A szakértők 97,4%-a (305 fő) nem főállásban végzi ezt a tevékenységet. (n=313) (4. ábra)

 

 

4. sz. ábra: Mióta dolgozik felnőttképzési szakértőként? (%)

image008
 

 

 

 

 

 


Forrás: saját kutatás, 2019

A kérdőívben volt kérdés arra vonatkozóan, hogy a szakértők amennyiben nem főállásban dolgoznak felnőttképzési szakértőként, akkor mi a foglalkozásuk. A kérdésre 267 fő válaszolt.

3. sz. táblázat: Szakértők foglalkozás szerinti megoszlása (fő; %)

Foglalkozás

1.       

igazgató, vezető

97

2.       

tanár

84

3.       

nyugdíjas

44

4.       

középiskolai tanár

19

5.       

egyetemi oktató

16

6.       

képzési referens

15

7.       

mérnök

14

8.       

pedagógus

14

9.       

oktatásszervező

11

10.    

projektmenedzser

6

11.    

vállalkozó

4

12.    

tréner

4

13.    

szakoktató

3

14.    

könyvtáros

3

15.    

szakellenőr

2

16.    

tanársegéd

2

17.    

szakmai koordinátor

2

18.    

gyógypedagógus tanár

2

19.    

kormánytisztviselő

2

20.    

szervezetfejlesztő szakember

2

21.    

tehetségfejlesztési szakértő

1

22.    

dietetikus

1

23.    

informatikus

1

24.    

HR generalista

1

25.    

vizsgabiztos

1

26.    

PhD hallgató

1

27.    

mérlegképes könyvelő

1

28.    

gazdasági tanácsadó, ügyintéző

1

29.    

Összesen

354

Forrás: saját kutatás, 2019

 

Szakértői továbbképzések témaköreihez kapcsolódó kérdések

Arra a kérdésre, hogy vettek-e már részt olyan továbbképzésen, mely célja a fogyatékossággal élő személyek különböző csoportjainak megismerése és az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges specifikus ismeretek megszerzése 26% (82 fő) válaszolt igennel, 74% (231 fő) nemmel. (n=313) A 231 nemmel válaszoló személy 77,9%-a szívesen venne részt ilyen tartalmú továbbképzésen. (n=231)

A felnőttképzési szakértőknek és felnőttképzési programszakértőknek a 14/2014. (III.31.) NGM rendelet alapján bizonyos időközönként kötelező továbbképzéseken részt vennie. A rendelet mellékleteiben olvasható, hogy a szakértői továbbképzések milyen témaköröket tartalmaznak, azonban ebből nem derül ki egyértelműen, hogy a képzéseken résztvevő szakértők kapnak-e információt, támpontokat a fogyatékossággal élő személyek egyenlő esélyű részvételére vonatkozóan.

Arra kértem a szakértőket, hogy saját tapasztalataik alapján adjanak visszajelzést, hogy a számukra kötelező továbbképzésen való részvétel alkalmával kaptak-e fogyatékossággal élő felnőttek képzésben való részvételével kapcsolatos információkat, ismereteket. A válaszadó szakértők 81%-a (252 fő) jelölte, hogy a kötelező továbbképzések nem tartalmaztak fogyatékosság-specifikus ismereteket. A válaszadók 19%-a (61 fő) viszont azt jelezne, hogy a kötelező továbbképzések tartalmaztak fogyatékosság-specifikus ismereteket. (n=313) Ebből akár arra is következtethetünk, hogy tulajdonképpen az oktatón múlik, hogy fontosnak tartja-e a téma beemelését (vagy képes-e rá) valamelyik kötelezően teljesítendő, rendeletben rögzített modul esetében. (4. ábra)

4. sz. ábra: A szakértők kötelező továbbképzésen való részvétel alkalmával kaptak-e fogyatékossággal élő felnőttek képzésben való részvételével kapcsolatos információkat? (%)

image009

Forrás: saját kutatás, 2019

Arra is kíváncsi voltam, hogy a szakértők szükségesnek érzik-e, hogy biztosítva legyen egy olyan továbbképzés, mely segítő információval látja el a felnőttképzési szakértőket és programszakértőket annak érdekében, hogy támogatni tudják a képző intézményeket az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának megteremtésében. (n=313) A válaszadók 18,5%-a úgy érzi ez nagyon fontos, 42,8% szerint többnyire igen, 29,4% pedig az inkább igen választ jelölte meg. (5. ábra)

5. sz. ábra: A szakértők szükségesnek érzik-e, hogy legyen olyan továbbképzés, mely segítő információval látja el őket az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával kapcsolatban? (fő)

image010
 

 

 

 


Forrás: saját kutatás, 2019

Fogyatékossággal élő személyek felnőttképzésben történő részvételére vonatkozó kérdések

A 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről 2. §-a szerint: „fogyatékos felnőtt: a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. § a) pontjában meghatározott, a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendeletben szereplő mértékű fogyatékossággal rendelkező személy, amennyiben e törvény alkalmazásában felnőttnek minősül”

Fontosnak éreztem azt a kérdést, hogy a szakértők számára ez alapján a meghatározás szerint egyértelmű-e, hogy a felnőttképzés jelenlegi törvényi szabályozása kit tekint fogyatékossággal élő személynek. A kérdésre válaszadó szakértők 39,9%-a számára igen (125 fő), 13,1% (41 fő) számára nem, 47% (147 fő) számára pedig részben. (n=313) (6. ábra)

6. sz. ábra: Egyértelmű-e a szakértők számára, hogy a felnőttképzés jelenlegi törvényi szabályozása kit tekint fogyatékossággal élő személynek? (fő)

image011

Forrás: saját kutatás, 2019

A kérdőívben vonatkozott kérdés arra is, hogy a szakértők mit gondolnak arról, hogy az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények mennyire tudják figyelembe venni a fogyatékossággal élő személyek speciális igényeit. A kérdésre 1 (egyáltalán nem) - 10-ig (teljes mértékben) kellett a válaszukat megjelölniük. A 314 szakértő válaszainak átlaga 4,81. (n=314) (7. ábra)

 

7. sz. ábra: Szakértők szerint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények mennyire tudják figyelembe venni a fogyatékossággal élő személyek speciális igényeit (fő)

image012

Forrás: saját kutatás, 2019

A válaszadó szakértők többsége szerint a fogyatékosságból adódó speciális feltételek okoznak nehézséget az oktatásszervezőnek, az oktatóknak és a vizsgáztatóknak. (4. táblázat)

 

 

 

 

 

4. sz. táblázat: Szakértők szerint a fogyatékosságból adódó speciális feltételek okoznak-e bármilyen nehézséget az oktatásszervezőnek, az oktatóknak és a vizsgáztatóknak? (fő; %)

oktatásszervezőnek

válaszok

%

igen

222

70.9%

nem

41

13.1%

nem tudom megítélni

50

16%

 

n=313

 

oktatóknak

válaszok

%

igen

207

66.1%

nem

66

21.1%

nem tudom megítélni

40

12.8%

 

n=313

 

vizsgáztatóknak

válaszok

%

igen

181

57.8%

nem

81

25.9%

nem tudom megítélni

51

16.3%

 

n=313

 

Forrás: saját kutatás, 2019

A szakértők 14,7%-a (46 fő) működött közre szakértőként már olyan képzés esetén, amelynek célcsoportja kifejezetten a fogyatékossággal élő személyek voltak, a válaszadók 2,6%-a nem emlékszik (8 fő), 259 fő (82,7%) esetében nincs ilyen tapasztalat.

A 46 fő választ adó szakértő, aki szakértőként működött közre szakértőként már olyan képzés esetén, amelynek célcsoportja kifejezetten a fogyatékossággal élő személyek voltak, 45,7%-a (21 fő) válaszolta, hogy az adott képzés megvalósítását pályázati forrás támogatta.

A kérdőívben vonatkozott kérdés arra is, hogy a szakértők mit gondolnak arról, hogy az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények mennyire törekednek arra, hogy a képzéseik akadálymentes környezetben valósuljanak meg. A kérdésre 1 (egyáltalán nem) - 10-ig (teljes mértékben) kellett a válaszukat megjelölniük. A 314 szakértő válaszainak átlaga 5,23. (n=314) (8. ábra)

8. ábra: Szakértők szerint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények mennyire törekednek arra, hogy a képzéseik akadálymentes környezetben valósuljanak meg? (fő)

image013

Forrás: saját kutatás, 2019

A 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 2. melléklete (5. táblázat) felsorolja azokat a tárgyi feltételeket, melyek segíthetik a különböző típusú fogyatékossággal élő felnőttek képzésben való részvételét. Ezzel kapcsolatban 3 kérdésre kellett a szakértőknek válaszolniuk.

5. sz. táblázat: Fogyatékossággal élő felnőtt résztvevők képzésének, oktatásának eszközei

A

B

C

 

Eszköz, berendezés

Mennyiségi mutató

Megjegyzés

1.

Látási fogyatékosok

 

 

1.1.

Olvasótelevízió

tíz résztvevőnként 1

 

1.2.

Nagyítók

résztvevői létszám szerint

 

1.3.

Kézikamerás olvasókészülék

tíz résztvevőnként 1

 

1.4.

Speciális könyvtartó eszköz

résztvevői létszám szerint 1

 

1.5.

Számítógép színes, nagyító programmal

tíz résztvevőnként 1

 

1.6.

Világító színű, erősen kontrasztos, vagy nagyított méretű demonstrációs ábragyűjtemény

csoportonként 1

 

1.7.

Pontírógép

létszám szerint 1

 

1.8.

Pontozó

létszám szerint 1

 

1.9.

Braille-tábla

létszám szerint 1

 

1.10.

Számítógép beszélő szintetizátorral vagy Braille-kijelzővel

tíz résztvevőnként 1

 

1.11.

Braille-nyomtató

intézményenként 1

 

1.12.

Optacon

intézményenként 1

 

1.13.

Scanner

intézményenként 1

 

1.14.

Speciális rajzeszköz készlet

résztvevőnként 1

 

1.15.

Abakusz

résztvevőnként 1

 

2.

Hallási fogyatékosok

 

 

2.1.

Vezetékes vagy

vezeték nélküli egyéni, vagy csoportos

adó-vevő készülék

létszám szerint 1

 

2.2.

Hallásvizsgáló és hallókészülék-tesztelő felszerelés

intézményenként 1

 

2.3.

Zöld alapon sárga, széles vonalközű tábla

tantermenként 1

 

2.4.

A különböző nyelvi kommunikációs szinteknek megfelelő kifejezések képi megjelenítésére alkalmas elektronikus információhordozó

intézményenként 1

 

2.5.

A nyelvi kommunikáció vizuális, auditív megjelenítésének
ellenőrzésére alkalmas elektronikus eszközök

intézményenként 1

 

2.6.

A nyelvi fejlődésükben akadályozottak kommunikációját segítő nyelv szemléltetésére alkalmas audiovizuális, illetve elektronikus eszköz

intézményenként 1

 

3.

Testi fogyatékosok, mozgáskorlátozottak

 

 

3.1.

Fogyatékossághoz igazodó, egyénre szabott eszközök

létszám szerint, tantárgyanként szükség szerint

 

3.2.

Állítható magasságú tábla

tantermenként 1

 

 

Forrás: 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet 2. sz. melléklete alapján saját szerkesztés

 

A kérdésekre adott válaszok alapján láthatjuk, hogy a felnőttképzési szakértők és felnőttképzési programszakértők számára ismertek a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 2. mellékletében felsorolt tárgyi eszközök és azok funkciói (87,3%). Továbbá a szakértők szerint ugyanez igaz az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények munkatársaira vonatkozóan is (71,8%), azonban 76,7%-uk úgy gondolja, hogy a rendeletben felsorolt eszközök biztosítása nehézséget okoz. (6. táblázat)

 

6. sz. táblázat: Szakértők véleménye a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 2. melléklete kapcsán feltett kérdésekkel kapcsolatban (fő; %)

Az Ön számára ismertek és egyértelműek a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 2. mellékletében felsorolt tárgyi eszközök és azok funkciói?

válaszok

%

%

01. igen, teljes mértékben

95

30.4%

87,3

02. többnyire igen

122

39%

03. inkább igen

56

17.9%

04. inkább nem

26

8.3%

12,7

05. többnyire nem

7

2.2%

06. egyáltalán nem

7

2.2%

 

n=313

 

 

Ön szerint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények munkatársai számára ismertek és egyértelműek a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 2. mellékletében felsorolt tárgyi eszközök és azok funkciói?

válaszok

%

%

01. igen, teljes mértékben

27

8.6%

71,8

02. többnyire igen

115

36.7%

03. inkább igen

83

26.5%

04. inkább nem

57

18.2%

28,1

05. többnyire nem

25

8%

06. egyáltalán nem

6

1.9%

 

n=313

 

 

Ön szerint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények munkatársai számára a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 2. mellékletében felsorolt tárgyi eszközök biztosítása okoz nehézséget?

válaszok

%

%

01. igen, teljes mértékben

30

9.6%

76,7

02. többnyire igen

114

36.4%

03. inkább igen

96

30.7%

04. inkább nem

30

9.6%

23,3

05. többnyire nem

37

11.8%

06. egyáltalán nem

6

1.9%

 

n=313

 

 

 

Forrás: saját kutatás, 2019

Egy korábbi kérdés alapján tudjuk, hogy a válaszadó szakértők 36,1%-a (113 fő) már az első, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szerinti szakértői rendszerben is dolgozott (n=313). Szerettem volna információt kapni arra vonatkozóan, hogy a fogyatékossággal élő személyek egyenlő esélyű részvételére vonatkozóan a korábbi (2001. évi CI. tv., 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet) vagy a jelenlegi szabályozást (2013. évi LXXVII. tv., 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet.) tartják-e hatékonyabbnak. A szakértők 56,5%-a (177 fő) nem tudja megítélni, 12,5% (39 fő), 26,5% (83 fő) a jelenlegit és csupán 4,5% (14 fő) jelezte, hogy a korábbi szabályozást hatékonyabbnak ítéli meg.  Fontos megjegyezni, hogy a két felnőttképzési törvény (a jelenlegi és a korábbi) másképpen határozza meg a fogyatékossággal élő felnőtt fogalmát. A kettő között, ami természetesen közös pont az 1998. évi XXVI. törvény, azonban 2013-ban ez is változott. A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és végrehajtási rendeletei új alapokra helyezték a felnőttképzés szabályozását. A felnőttképzési akkreditáció (programakkreditáció és intézményakkreditáció) helyett új megnevezés jött létre, a felnőttképzési engedély. A felnőttképzési intézményeknek korábban – amennyiben akkreditálni kívánták képzési programjukat –, egyértelműen nyilatkozniuk kellett arról, hogyan biztosítják a fogyatékossággal élők részére a képzésbe való́ bekapcsolódás feltételeit. A 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet 15. § 2) bekezdés g) pontja alapján a képzési program akkor volt akkreditálható – sok más egyéb feltétel mellett – ha a képző intézmény meghatározta a fogyatékosságból eredő speciális igények figyelembevételének módját. A program-akkreditációra vonatkozóan meg kellett határoznia a program-akkreditációs adatlapon (8. pont), hogy a hátrányos helyzetű célcsoportok képzéshez való́ hozzáférését milyen feltételek mellett biztosítja (legalább egy célcsoportot meg kellett nevezni)[4]. Ha a képző az akkreditáltatni kívánt programjában nem tudott lehetőséget biztosítani speciális igények figyelembevételére, akkor ezt indokolni volt szükséges, hiszen a FAT állásfoglalása egyértelmű volt: „Értelemszerűen meg kell tudni ítélni a kérelmező szándékát a fogyatékosok bekapcsolódási lehetőségeiről.”[5]

A konkrét eszközök rendeletben történő felsorolása már az új jogszabályi környezet eredményeképpen született meg, melyről a vélemények megosztóak, hiszen kérdésként merül fel, hogy a felsorolás inkább rémisztő vagy valódi segítséget jelenteken az intézmények számára. Utóbbi kérdés ugyanúgy lényeges a fogyatékossággal élő személyek oldaláról vizsgálva:

Annak a kérdése, hogy vajon ebben az esetben mi a legjobb megoldás érdemes néhány pro és kontra érvet felsorakoztatni. Egyrészt lehet előnye a konkrét feltételek felsorolásának, mivel találkozik az intézmény azzal a ténnyel, miszerint számítania kell arra, hogy képzésein fogyatékossággal élő̋ résztvevője is lehet, akinek felmerülhet bármilyen speciális igénye, kérése. Azonban nem vagyunk meggyőződve arról, hogy nem-e rémiszti meg az intézmények munkatársait a lista, ami persze ahogyan jelzi is, a rendelet nem kőbe vésett, hiszen helyettesíthetőek a felsorolt eszközök azonos funkcióval bíró tárgyi eszközzel. Véleményünk szerint problémát jelenthet az intézmények számára már a felsorolt eszközök értelmezése is, így nehezen elvárható, hogy tudják, mivel tudják azokat helyettesíteni. ... Nem értjük, hogy az intézményeknek miért kellene tesztelni a képzéseken részt venni kívánó vagy résztvevő̋ hallássérült személy hallását vagy hallókészülékét tesztelni. ... A tárgyi feltételekből világosan látszik, hogy a törvényalkotónak semmiféle tudása, tapasztalása nincs az oktatási segédletek szükségletalapú meghatározása kapcsán. Beírt valamit, felületesen és pongyola megfogalmazással. A felsorolt eszközök köszönő viszonyban sincsenek a valódi szükséglettel és nem szolgálják sem egy siket sem egy nagyothalló személy akadálymentes részvételét az oktatásba. Ismét megjelenik egy helytelen kifejezés, leleplezve a törvényalkotót, hogy mennyire tájékozatlan. Nem szedi szét siket és nagyothalló személyre a feltételek részletezését, valószínű nincs is tisztában vele."

(Forrás: korábbi saját kutatás, Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, vélemény a 393/2013. sz. Korm. rendelet 2. sz. mellékletében meghatározott tárgyi feltételekkel kapcsolatban, 2018)

A Braille-nyomtató megléte nem eredményezi azt, hogy azzal a magyar Braille-írás szabályainak megfelelően lehet Braille-írást nyomtatni. Speciális szoftver és a szoftvert használni tudó, a Braille-írás hazai szabályait ismerő̋ és alkalmazó személy is szükséges hozzá. Az egyenlő̋ esélyű̋ hozzáférés fogalomköre nem korlátozódik a tananyag elsajátítására, hanem kiterjed az oktatás helyszínének fizikai és infokommunikációs területeire is. Felesleges ráfordítási kényszert terhel a jogszabály a képző̋ intézményekre.”

(Forrás: korábbi saját kutatás, Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, vélemény a 393/2013. sz. Korm. rendelet 2. sz. mellékletében meghatározott tárgyi feltételekkel kapcsolatban, 2018)

 

A kutatás arról is szeretett volna információt gyűjteni, hogy a szakértők munkájuk során találkoztak-e már olyan kérdésekkel az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények munkatársai részéről, melyek a fogyatékossággal élő felnőttek egyenlő esélyű részvételét érintik. A válaszadók 25,6%-a (80 fő) igen, 59,7% (187 fő) nem, 3,8% (12 fő) nem tudja ezt megítélni, 10,9% (34 fő) pedig nem emlékszik (n=313). A 80 szakértőnek, aki igennel válaszolt egy további alkérdést is meg kellett válaszolni, mégpedig azt, hogy nehézséget jelentett-e számukra ezeket a kérdéseket megválaszolni az intézmények felé. 22,5%-uk (18 fő) jelezte csupán, hogy igen. (n=80) (9. ábra)

 

9. sz. ábra: A szakértők számára nehézséget jelentett-e a fogyatékossággal élő felnőttek egyenlő esélyű részvételét érintő kérdések megválaszolása? (fő)

image014

Forrás: saját kutatás, 2019

A 276 fő, aki pedig még nem találkozott még ilyen kérdésekkel a felnőttképzési intézmények részéről annak arra kellett válaszolnia, hogy ez a helyzet nehézséget jelentene a számukra. (n=276) 53,6%-uk úgy érzi, hogy nem okozna nehézséget, 46,4%-nak azonban igen. (10. ábra)

10. sz. ábra: A szakértők számára nehézséget jelentene-e a fogyatékossággal élő felnőttek egyenlő esélyű részvételét érintő kérdések megválaszolása? (fő)

image015

Forrás: saját kutatás, 2019

A felnőttképzési normatív támogatás felhasználásáról, a támogatott, kedvezményezett intézményekről, az ennek keretében képzésben résztvevő érintett felnőttekről jelenleg sehol nem érhető el információ vagy adatbázis. A 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről 13. pontjában olvasható, hogy lehetőség van felnőttképzési normatív támogatás igénybevételére, melyről a 123/2007. (V. 31.) Korm. rendelet a felnőttképzési normatív támogatás részletes szabályairól az irányadó. Ha megnézzük a 123/2007. (V. 31.) Korm. rendeletet – mely jelenleg is hatályos – akkor azt láthatjuk, hogy az még mindig a 2001. évi CI. törvényre hivatkozik és a felnőttképzési normatív támogatás szempontjából fogyatékossággal élő személy meghatározása kapcsán is a 2001. évi CI. törvény 29. paragrafusának 8. pontját jelöli meg, mely nem azonos a 2013. évi LXXVII. törvényben található meghatározással. Mindez egy rendkívül inkongruens és zavart helyzetet eredményez a felnőttképzési normatív támogatásra vonatkozóan.

A kutatásban szerettem volna kitérni arra, hogy a felnőttképzési szakértők számára egyértelműek-e a támogatás igénybevételének feltételei. A felnőttképzési szakértők 36,1%-nak (108 fő) nem egyértelműek a felnőttképzési normatív támogatás igénybevételének feltételei. (n=313)

11. ábra: A szakértők számára egyértelműek-e a felnőttképzési normatív támogatás igénybevételének feltételei

image016

Forrás: saját kutatás, 2019

A kérdőív 28. kérdése is egy Likert skála volt. A szakértőknek egy 6 fokozatú skálán kellett meghatároznia, hogy mennyire ért egyet a felsorolt állításokkal. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ugyanez a táblázat szerepelt a bevezetésben említett korábbi két előzménykutatásban is. A válaszadás erre a kérdésre nem volt kötelező, azonban majdnem minden kitöltő válaszolt (7. táblázat).

7. sz. táblázat: 28. kérdéshez tartozó állításokra kapott válaszok

Állítás

01. A felnőttképzésben dolgozók számára szükséges volna olyan továbbképzés biztosítása, melyben információkat kapnak arról, hogyan tudják biztosítani az egyenlő esélyű hozzáférést a fogyatékossággal élő felnőttek számára.

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

118

99

75

14

3

0

n=309

38,2%

32%

24,3%

4,5%

1%

0%

100%

Állítás

02. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézményrendszernek fontos szerepet kell vállalni a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személyek sikeres társadalmi (re)integrációjának érdekében.

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

137

92

62

15

2

0

n=308

44,5%

29,9%

20,1%

4,9%

0,6%

0%

100%

Állítás

03. A fogyatékossággal élő személyek akkor tudnak részt venni képzéseken, ha valamilyen pályázat, támogatás biztosítja a részvételt

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

86

136

58

13

5

9

n=307

28%

44,3%

18,9%

4,2%

1,6%

2,9%

100%

Állítás

04. A felnőttkori tanulás nagymértékben képes hozzájárulni a munkavállalási esélyek növeléséhez.

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

160

109

31

3

2

2

n=307

52,1%

35,5%

10,1%

1%

0,7%

0,7%

100%

Állítás

05. A fogyatékossággal élő felnőtteket rendszeresen éri hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció a felnőttképzés területén

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

22

54

85

85

48

10

n=304

7,2%

17,8%

28%

28%

15,8%

3,3%

100%

Állítás

06. A fogyatékossággal élő felnőttek többsége elsősorban a képzésekhez történő akadálymentes hozzáférés hiányában nem vesz részt a felnőttképzésben.

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

20

64

89

76

36

14

n=299

6,7%

21,4%

29,8%

25,4%

12%

4,7%

100%

Állítás

07. Az oktatásszervezőknek, az oktatóknak, a vizsgáztatóknak problémát okoz a speciális igényekre való reagálás

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

33

99

101

35

26

10

n=304

10,9%

32,6%

33,2%

11,5%

8,6%

3,3%

100%

Állítás

08. A fogyatékossággal élő felnőttek szívesen tanulnának, de nem létezik egy olyan egész életen át tartó tanulásukat támogató tanulási rendszer, amely segítené eligazodásukat, karriermenedzsmentjüket.

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

56

101

81

33

19

6

n=296

18,9%

34,1%

27,4%

11,1%

6,4%

2%

100%

Állítás

09. Ha a fogyatékossággal élő felnőtt tanulni szeretne, akkor számos speciális feltételre kell odafigyelni az oktatási intézményeknek.

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

125

105

66

6

3

1

n=306

40,8%

34,3%

21,6%

2%

1%

0,3%

100%

Állítás

10. A fogyatékossággal élő felnőttek részvétele a képzéseken teljesen természetes kell, hogy legyen.

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

176

79

43

8

0

1

n=307

57,3%

25,7%

14%

2,6%

0%

0,3%

100%

Állítás

11. A felnőttképzési intézményeknek kötelessége biztosítani az akadálymentes hozzáférést képzéseikhez.

01. igen, teljes mértékben

02. többnyire igen

03. inkább igen

04. inkább nem

05. többnyire nem

06. egyáltalán nem

Összes válasz

 

131

71

71

10

9

13

n=305

43%

23,3%

23,3%

3,3%

3%

4,3%

100%

Forrás: saját kutatás, 2019

 

A kérdőív utolsó kérdése egy nyitott kérdés volt, mely lehetőséget teremtett arra, hogy a szakértők szabadon is beszámoljanak tapasztalataikról és megfogalmazzák fogyatékossággal élő felnőttek egész életen át tartó tanulását érintő javaslatait. Itt volt lehetőségük arra, hogy bármilyen további információt megosszanak velem, melyre a kérdőív kérdései nem tértek ki. A 314 fő 28,3%-a válaszolt (89 fő). Kiváló, tartalmas válaszokat fogalmaztak meg a szakértők, a legtöbb esetben egyértelműen érezhető a fejlesztésre irányuló törekvés és a szakmai felelősség a kérdéssel kapcsolatban:

„Véleményem szerint a fogyatékossággal élők tanulási feltételeit komoly anyagi ráfordítás után tudja egy képző intézmény biztosítani. Pályázatok kellenének erre irányítva, hogy az alapfeltételeket meg tudják teremteni. Ha már ezek megvannak szerintem hajlandóbbak lennének olyan képzési programokat megvalósítani, amelyben szerepel a lehetőség a fogyatékkal élőknek is. Az sem könnyíti meg a képzők, oktatók, vizsgáztatók dolgát, hogy ugyan azon kategóriájú fogyatékosság nagyon eltérő szintű lehet. Erre nehéz felkészülni. Inkább azt választják, hogy nem adnak esélyt a részvételre, mert ha ellenőrzik őket könnyen találhatnak valamilyen hibát.”

„Az irányító hatóságokat egyáltalán nem érdeklik a fogyatékosok. Többször neki futottunk, de lepattantunk mindig a közöny miatt.”

 „Kb. 17 éve sikerült olyan projektben dolgoznom, ahol három informatikai oktatótermet alakítottunk ki fogyatékossággal élők részére (siketek, vakok és gyengénlátók, valamint mozgáskorlátozottak), és oktattuk is őket. Pályázatból finanszírozott átalakítás volt. Oktatók és a szervezők is autodidakta módon, sok utánajárással, kutakodással alakítottuk ki a termeket, az oktatás módszertanát és a tananyagot. Hihetetlenül nagy élmény volt együtt dolgozni a fogyatékossággal élőkkel. Sokat tanultunk kitartásból, küzdeni akarásból, emberségből, azonban rendkívül szomorú tapasztalataink is voltak, amikor külső együttműködésben kellett segítséget kérnünk. Pl. megdöbbentő volt, hogy egy megyei jogú városban egyetlen olyan közjegyzőt sem találtunk, aki a 14 fős vak és gyengénlátó csoporthoz hajlandó lett volna egy órára eljönni a város szélén lévő képzési helyszínre, hogy a felnőttképzési szerződésük aláírását ellenjegyezze.

„Fogyatékos felnőttek képzése jelentős többletterhet jelent a képzők számára (speciális képzettségű, magasabb fizetés-igényű oktatók felkutatása és bevonása, speciális eszközök biztosítása, érzékenyebb és ezért nagyobb figyelmet, folyamatos odafigyelést igénylő résztvevők, szervezési problémák, stb.). Egy profitorientált oktató-vállalkozás értelemszerűen igyekszik elkerülni az ezzel járó anyagi és egyéb terheket, amennyiben ehhez nem kap megfelelő kompenzációt külső forrásból.”

„Jó lenne, ha a feltételek biztosításához az állam támogatást adna az isk. rendszeren kívüli felnőttképzési intézményeknek. Emellett szükség lenne a normatív támogatás újbóli alkalmazására, igazságosabb, életszerűbb feltételekkel.”

„A valódi info-kommunikáció és fizikai akadálymentesítés igen ritka. Gyakori a mondvacsinalt és/vagy pályázati többletpontért vállalt és jobbára hasznavehetetlen látszat-megoldás. Az ismeret és érzékenyítés hiánya a legfőbb ok - tapasztalatom szerint.”

„Ki kell alakítani egy sokkal jobb felnőttképzési rendszert, ezen belül a fogyatékossággal élők tanulását segítő támogatási rendszert. Társadalmi vitára van szükség és a vita alapján valószínűen változtatásra. A jelenlegi oktatási kormányzatnak ezt fel kellene ismernie.”

A kötelező továbbképzés részeként kellene sérülésspecifikus ismereteket adni.”

 

A kutatás legfontosabb eredményei

·     A válaszadó szakértők 26%-a (82 fő) vett részt olyan továbbképzésen, mely célja a fogyatékossággal élő személyek különböző csoportjainak megismerése és az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges specifikus ismeretek megszerzése (n=313) A 231 nemmel válaszoló személy 77,9%-a szívesen venne részt ilyen tartalmú továbbképzésen. (n=231)

·     A válaszadó szakértők 81%-a (252 fő) jelölte, hogy a kötelező továbbképzések nem tartalmaztak fogyatékosság-specifikus ismereteket. (n=313)

·     A válaszadó szakértők 90,7%-a (284 fő) szükségesnek érzi, hogy biztosítva legyen egy olyan továbbképzés, mely segítő információval látja el a felnőttképzési szakértőket és programszakértőket annak érdekében, hogy támogatni tudják a képző intézményeket az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának megteremtésében. (n=313)

·     A válaszadó szakértők 39,9%-a (125 fő) egyértelmű, hogy a felnőttképzés jelenlegi törvényi szabályozása kit tekint fogyatékossággal élő személynek, azonban 13,1% (41 fő) számára nem, 47% (147 fő) számára csupán részben. (n=313)

·     A válaszadó szakértők 14,7%-a (46 fő) működött közre szakértőként már olyan képzés esetén, amelynek célcsoportja kifejezetten a fogyatékossággal élő személyek voltak.

·     A kérdésekre adott válaszok alapján láthatjuk, hogy a felnőttképzési szakértők és felnőttképzési programszakértők számára ismertek a 393/2013. (XI.12.) Korm. rendelet 2. mellékletében felsorolt tárgyi eszközök és azok funkciói (87,3%). a szakértők szerint ugyanez igaz az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények munkatársaira vonatkozóan is (71,8%), azonban 76,7%-uk úgy gondolja, hogy a rendeletben felsorolt eszközök biztosítása nehézséget okoz.

·     A válaszadó szakértők 36,1%-a (113 fő) már az első, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szerinti szakértői rendszerben is dolgozott (n=313).

·     A válaszadó szakértők 56,5%-a (177 fő) nem tudja megítélni, hogy a fogyatékossággal élő személyek egyenlő esélyű részvételére vonatkozóan a korábbi (2001. évi CI. tv., 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet) vagy a jelenlegi szabályozást (2013. évi LXXVII. tv., 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet.) tartják-e hatékonyabbnak.

·     A válaszadó szakértők 25,6%-a (80 fő) találkozott már olyan kérdésekkel az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézmények munkatársai részéről, melyek a fogyatékossággal élő felnőttek egyenlő esélyű részvételét érintik 59,7%-uk (187 fő) még nem (n=313). Ezen intézmények csupán 22,5%-a jelezte, hogy nehézséget jelentett ezek megválaszolása (n=80). A 276 fő – aki pedig még nem találkozott még ilyen kérdésekkel a felnőttképzési intézmények részéről – 53,6%-a úgy érzi, hogy nem okozna nehézséget, 46,4%-nak azonban igen.

·     A válaszadó szakértők 36,1%-nak (108 fő) nem egyértelműek a felnőttképzési normatív támogatás igénybevételének feltételei. (n=313)

·     A válaszadó szakértők 97,7%-a úgy véli, hogy a felnőttkori tanulás nagymértékben képes hozzájárulni a munkavállalási esélyek növeléséhez (n=307).

·     A válaszadó szakértők 53%-a úgy gondolja, hogy a fogyatékossággal élő felnőtteket rendszeresen éri hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció a felnőttképzés területén (n=304).

·     A válaszadó felnőttképzési szakértők 57,9%-a szerint a fogyatékossággal élő felnőttek többsége elsősorban a képzésekhez történő akadálymentes hozzáférés hiányában nem vesz részt a felnőttképzésben. (n=299)

·     A válaszadó felnőttképzési szakértők 96,7%-a szerint, ha a fogyatékossággal élő felnőttek tanulni szeretnének, akkor számos speciális feltételre kell odafigyelni az oktatási intézményeknek. (n=306)

·     A válaszadó felnőttképzési szakértők 97%-a úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő felnőttek részvétele a képzéseken teljesen természetes kell, hogy legyen. (n=307)

·     A válaszadó felnőttképzési szakértők 91,2%-a egyetért azzal az állítással, hogy    a fogyatékossággal élő személyek akkor tudnak részt venni képzéseken, ha valamilyen pályázat, támogatás biztosítja a részvételt (n=307).

·     A válaszadó felnőttképzési szakértők 94,5%-a egyetért azzal az állítással, hogy az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési intézményrendszernek fontos szerepet kell vállalni a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személyek sikeres társadalmi (re)integrációjának érdekében. (n=308)

·     A válaszadó felnőttképzési szakértők 94,5%-a egyetért azzal az állítással, hogy felnőttképzésben dolgozók számára szükséges volna olyan továbbképzés biztosítása, melyben információkat kapnak arról, hogyan tudják biztosítani az egyenlő esélyű hozzáférést a fogyatékossággal élő felnőttek számára. (n=309)

·     A válaszadó szakértők (n=305) 89,6%-a szerint a felnőttképzési intézményeknek kötelessége biztosítani az akadálymentes hozzáférést képzéseikhez.

·     A válaszadó szakértők (n=304) 76,7%-a szerint az az oktatásszervezőknek, az oktatóknak, a vizsgáztatóknak problémát okoz a speciális igényekre való reagálás a 28. kérdésben szereplő Likert skálára adott válaszok alapján. A hipotézis igazolása kapcsán a 18. kérdésre adott válaszok is jelzésértékűek. A válaszadó szakértők 70,9%-a szerint (222 fő) a fogyatékossággal élő felnőttek részvételéből fakadó esetleges speciális feltételek nehézséget jelentenek a vizsgáztatóknak n=313). Azt, hogy az oktatók számára ez nehézséget jelent a válaszadók 66,1%-a jelölte (207 fő), azt pedig, hogy a vizsgáztatóknak 57,8%-a (181 fő). (n=313)

 

A kutatás alapján megfogalmazott következtetések

A rész-kutatás lehetőséget adott arra, hogy a fogyatékossággal élő felnőttek képzésével kapcsolatban további olyan adatokhoz jussak hozzá, mely segíti a kutatási probléma további aspektusainak megismerését. A kutatás eredményei alapján mindenképpen visszaigazolást nyert, hogy hiba lett volna nem bevonni a felnőttképzési szakértőket és a felnőttképzési programszakértőket. A válaszadásban együttműködő szakértők 28,3%-a nyitott kérdésre adott válaszként megfogalmazta a fejlesztésre vonatkozó javaslatait, mely véleményem szerint egyértelműek mutatja az együttműködésük magas fokát is, melyet ezúton is tisztelettel köszönök.

 

Felhasznált szakirodalom

·     393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet a felnőttképzési tevékenység folytatásához szükséges engedélyezési eljárásra és követelményrendszerre, a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásának vezetésére, valamint a felnőttképzést folytató intézmények ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról

·     14/2014. (III. 31.) NGM rendelet a felnőttképzési szakértői és a felnőttképzési programszakértői tevékenység folytatásának részletes szabályairól

·     1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

·     141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről

·     123/2007. (V. 31.) Korm. rendelet a felnőttképzési normatív támogatás részletes szabályairól

·     24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól

·     2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről

·     Hangya Dóra (2016): „Esély(egyenlőség) - részvétel – lehetőség” Fogyatékossággal élő személyek munkaerő-piaci (re)integrációjának aktuális kérdései a felnőttképzés területén, kutatási jelentés, KJM Alapítvány Budapest

·     Hangya Dóra (2017): Fogyatékossággal élő személyek munkaerő-piaci (re)integrációjának aktuális kérdései a felnőttképzés területén II. In: Neveléstudomány: OKTATÁS KUTATÁS INNOVÁCIÓ 1 pp. 22-36., 15 p.

·     Rettegi Zsolt-Löffler Marianne-Tasnádi Ágnes (2010): Segédlet a Felnőttképzési Akkreditációs Testülethez benyújtani kívánt képzési programok kidolgozásához, NSZFI, Budapest

 



[1]A kutatás lefolytatását az ÚNKP 2018/2019 pályázata támogatta.

[2] I. Felnőttképzési szakértő - felnőttképzési igazgatás szakterület, II. Felnőttképzési szakértő - nyelvi szakterület, III. Felnőttképzési programszakértők

[3]http://mellearn.hu/wp-content/uploads/2018/04/2018.-%C3%A9vi-Mellearn-tanulm%C3%A1nyk%C3%B6tet.pdf

[4] Korábban a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet megbízásából készült segédlet a Felnőttképzési Akkreditációs Testülethez benyújtani kívánt képzési programok kidolgozásához (Rettegi- Löffler-Tasnádi, 2010). Ebben a segédletben is meghatározásra került, hogy az egyenlő esélyek biztosítása érdekében lényeges, hogy az akkreditált képzéseket kidolgozók meghatározzák, milyen módon tudják figyelembe venni a különböző fogyatékosságból, illetve a hátrányos helyzetből eredő speciális igényeket. Azonban fontos, hogy a konkrét tartalmi követelmény nem került meghatározásra, ugyanakkor a kérelmezőnek alapvetően abból az alapállásból kellett kiindulni, hogy a képzés elérhető-e fogyatékossággal élő vagy hátrányos helyzetű személyek számára (elképzelhető-e fogyatékossággal élő felnőtt részvétele), függetlenül attól, hogy ez a képző várakozásának megfelel-e. A segédlet példát is részletez, mint pl. „Több olyan eset lehetséges, amikor a hátrányos helyzetű vagy a fogyatékkal élő felnőtt ugyan nyílt módon nem szerepel a képzés célcsoportjában, rejtetten azonban mégis célcsoportja a képzésnek. Ilyen lehetőség, amikor olyan munkakörrel kapcsolatos képzést akkreditáltat egy kérelmező, amelyet hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő felnőtt is betölthet. Vagy amikor a képzési programba való belépés semmilyen feltételhez nem kötött (ergo azon fogyatékos vagy hátrányos helyzetű személy is részt vehet).” (Rettegi-Löffler-Tasnádi, 2010:20)

[5] A fogyatékossággal, hátrányos helyzettel kapcsolatos feltételeket, képzéstervezési, szervezési szempontokat négyes tagolásban kellett ismertetni a képzési program általános adatlapján:

8.1.: A képzéshez szükséges speciális szaktudás biztosítása, speciális környezet kialakítása, akadálymentesítés

8.2.: A foglalkozás speciális módszerei

8.3.: A speciális tananyagok, taneszközök

8.4.: A résztvevők teljesítményének értékelése, illetőleg a vizsgáztatás során alkalmazott speciális eljárások

 

Refbacks

  • There are currently no refbacks.