MOLNÁR GYÖRGY

Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 2013 – Tanulás és környezete

Recenzió

A  tanulási  folyamat  és  a  tanulási  környezet  állandó  és  dinamikus  változása  folyamatos megújulásra, az aktualitások nyomon követésére sarkallja a neveléstudomány képviselőit. A sokféle,  nemzetközi  és  hazai  jó  gyakorlatok,  tudományos  jelleggel  bíró  kutatások  összegző eredményeihez való hozzájutás alapvetően nem egyszerű feladat napjainkban, nem beszélve azok   feldolgozásáról,   a   konzekvenciák   levonásáról,   s   a   mindennapi   munkába   való beemelésükről. Jelen kötet, amelyet a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlok, a „Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 2013” címmel egyfelől ezt a munkát hivatott segíteni, másfelől egy átfogó, friss helyzetképet ad a tudományterület napi aktualitásairól.

A  gyűjteményes  kötet  a  pedagógus  kollégák,  és  más  tudományágak,  pedagógia  iránt érdeklődő képviselői számára nyújt széles spektrumú betekintést a tanulás, valamint a tanulási környezetek  jelenébe  és  jövőjébe  a  mikroszinttől  a  makroszintig,  az  elméleti  felvetéseket éppúgy   érintve,   mint   a   gyakorlatorientált   kérdéseket.   Mindezek   mellett   természetesen érzékelhetők az integrált szemléletű megközelítések és azok nehézségei is.

A     tanulmánygyűjteményben     megjelenő     szerzők     kutatásaikkal      nagymértékben hozzájárulnak   a   tudományos   nyelv,   a   közös   kommunikáció   kibontakozásához,   hiszen értekezéseikkel  a  tanulás  és  a  tanulási  környezet  alapvető  kérdéseinek  tárgyalása  mellett bemutatják  a  különféle  innovatív  projekteket,  valamint  ismertetik  a  felmerülő  problémák kutatásmódszertani aspektusait is.

A kötet első része a tanulást, mint biológiai, pszichológiai folyamatot járja körül, majd az önszabályozott tanulás pedagógiai jelentőségét mutatja be. Mindehhez szervesen csatlakozik a szociális tanulás és viselkedés összefüggéseinek feltárása, mely nagymértékben befolyásolja az  önszabályozott  tanulás  milyenségét.  A  fejezet  ívét  az  eredményes  tanulás,  curriculum  és oktatáspolitika   kapcsolatának,   problémáinak   ismertetése   zárja,   melynek   segítségével   az olvasó érzékelheti a tanulmányokban leírtak összefüggéseit az oktatáspolitikával.

Az  első  tanulmányban  a  nevelés  biológiai  és  pszichológiai  alapjairól  szóló  írásban  Pléh Csaba  kifejti  a  tanulási  folyamatok  önszerveződő  aspektusát,  valamint  kiemeli  a  gyermeki fejlődés  kritikus  szakaszai  felismerésének  fontosságát,  amely  meghatározó  a  kötődés,  az érzelmek felismerésének és kezelésének elsajátításában. Tanulmányában hosszasan értekezik a tanítási-tanulási formák és az életkor kölcsönhatásáról, melyben a kisgyermekkori tanulás új felismeréseit taglalja, valamint a kisgyermek, és a serdülőkori fejlődés érzékeny szakaszainak biopszichológiáját   tárja   az   olvasó   elé.   Munkájában   kiemelten   foglalkozik   a   tanulási módszerek és az új információs és kommunikációs technológia egymásra gyakorolt hatásával, mely  során  életszerű  vizsgálati  eredmények  segítségével  mutatja  be  a  mindennapi  életben bekövetkezett változásokat.

A tanulásértelmezések után a fókusz még inkább az individuum, a tanuló felé irányul. D. Molnár Éva tanulmánya ugyanis az önszabályozott tanulás pedagógiai jelentőségét ismerteti. A  szerző  az  önszabályozott  tanulás  működését,  életkori  változásait  veszi  száma,  különös tekintettel    annak    iskolai    teljesítménnyel    kapcsolatos    összefüggéseire    és    fejlesztési lehetőségeire.  A  tanulmány  szakmai  értékét  a  témával  kapcsolatos  nemzetközi  kitekintés, azok  összevetése  a  hazai  mérésekkel  emeli,  ami  jó  alapja  lehet  a  későbbiekben  további kutatási tervek kidolgozásának és megvalósításának.

A  következő  tanulmány  szerves  kiegészítése  lehet  az  önszabályozott  tanulásnak,  hiszen továbbra  is  az  egyént,  az  individuumot  helyezi  középpontjába.  Zsolnai  Anikó  a  szociális kompetencia  kérdésével  foglalkozik:  a  tanulás  azon  folyamatát  vizsgálja,  melynek  során  a szociális  viselkedés  kialakul.  Áttekinti  az  ezzel  kapcsolatos  főbb  elméleteket,  valamint  a szociális  tanulás  fejlődéslélektani  aspektusait  is  bemutatja  a  korábban  említett  érzékeny korszakok előtérbe helyezésével. Mindemellett a témát érintő kutatások főbb eredményeit is elemzi, a szociális viselkedés fejlesztési lehetőségeinek összefoglalása mellett.

A  következő  tanulmány  szerves  kiegészítése  lehet  az  önszabályozott  tanulásnak,  hiszen továbbra  is  az  egyént,  az  individuumot  helyezi  középpontjába.  Zsolnai  Anikó  a  szociális kompetencia  kérdésével  foglalkozik:  a  tanulás  azon  folyamatát  vizsgálja,  melynek  során  a szociális  viselkedés  kialakul.  Áttekinti  az  ezzel  kapcsolatos  főbb  elméleteket,  valamint  a szociális  tanulás  fejlődéslélektani  aspektusait  is  bemutatja  a  korábban  említett  érzékeny korszakok előtérbe helyezésével. Mindemellett a témát érintő kutatások főbb eredményeit is elemzi, a szociális viselkedés fejlesztési lehetőségeinek összefoglalása mellett.

Halász Gábor tanulmánya segítségével a tanulási folyamatot kissé távolabbról szemlélve, az   oktatáspolitikák   sikerességének   feltételei   mentén   tekinthetjük   át.   A   szerző   egyfelől determinálja azon oktatáspolitika fogalmát, mely a tanulás eredményességét hivatott javítani, másfelől  vizsgálja  az  ilyen  politikák  tudásbázisát  alkotó  tanuláskutatási  és  curriculum  - elméleti  kérdéseit.  A  tanulmány  érthetően  és  jól  áttekinthetően  mutatja  be  a  kutatás,  a gyakorlat  és  a  kormányzati  cselekvés  közötti  összefüggéseket,  kapcsolatrendszert.  A  szerző munkájában  kiemeli  az  oktatáspolitika  esetében  az  országok  globális  gazdasági  versenyben való  minél  jobb  pozíció  kiharcolásának  szándékát.  A  tanulmány  fontos  megállapítása  a tanulás  fejlesztésének  komplexitása,  melynek  biztosítása  és  a  gyakorlatba  való  átültetése  a szakpolitikára igen nagy felelősséget és feladatot ró.

A  kötet  második  részének  fókuszában  a  tanulási  környezet  problematikájának  újszerű értelmezései  állnak.  Ebben  a  részben  öt  kiváló  szakember  tanulmánya  vázolja  a  szerves tanulási környezetek, az elektronikus, majd az online tanulási környezetek sajátosságait, végül a  nem  formális,  és  az  informális,  valamint  a  vizuális  tanulás  problémakörébe  nyújtanak részletesebb betekintést.

Ez  a  rész   Benedek  András   átfogó,   a  szerves   tanulási  környezetek  témáját  tárgyaló tanulmányával   kezdődik.   Írásának   középpontjában   az   elektronikus   tanulási   környezetek sajátosságainak bemutatása mellett a tradicionális oktatási formákkal kapcsolatos pedagógiai nézetek konstruktív kritikája áll. A munka legfőbb üzeneteként értelmezhető megállapítások hűen   tükrözik   az   oktatás   jelenlegi   helyzetét,   valamint   előremutató   megállapításokkal támogatja  az  IKT-eszközökkel  támogatott  tanulás  jellemzőinek  megismerőit.A  következő tanulmányban   Komenczi   Bertalan   a   kulturális   környezetben   bekövetkezett   gyors   és mélyreható  változások  hatásait  elemzi  neveléstudományi  szempontból  A  szerző  az  „elme- kultúra-technológia  keretrendszerében”  megjelenő  újfajta  kutatási  irányzatok  megjelenését mutatja be. Felhívja a figyelmet az elektronikus tanulási környezetek sajátosságaira, s olyan aspektusból mutatja be, amelyek nélkülözhetetlenek a mai kor elvárásainak megfelelő oktatás kialakításához, megszervezéséhez. Megállapításaival nagymértékben hozzájárul az internetet magától értetődően, készségszinten használó generáció tanulási szokásainak megértéséhez. A tanulmányban  zárszóként  felvetett  kérdései  előremutatóak,  ugyanakkor  konkrét  és  pontos válaszokat  igényelnek,  melyek    már  formálódóban  vannak  ugyan,  de  a  jelenleg  elérhető információanyag alapján még korántsem teljesek.

A   következő   tanulmány   Tóth   Péter   tollából,   szorosan   kapcsolódik   a   szerves,   és elektronikus  tanulási  környezetek  témaköréhez.  A  szerző  munkájában  az  online  tanulási környezetek   elméleteit   és   stratégiáit   vázolja.   A   tanulmány   kiemeli   a   modellalkotás jelentőségét,  mely  alapját  képezi  a  megfelelő  online  tanulási  környezet  kialakításának, különös  tekintettel  annak  a  tanulási  problémák  elemzése,  és  a  tanítás  megszervezésére vonatkozóan. E változók ismerete révén az online tanulási folyamat adaptívabbá tehető, mely nagymértékben  támogatja  a  tanuló  egyéni  adottságainak  figyelembevételét,  a  személyre szabhatóságot,  tovább  növelve  az  online  tanulási  környezet  hatékonyságát.  A  munka  a tárgyalt  témakör  széles  spektrumú,  elméleti  bemutatása  mellett  kísérletet  tesz  egy  adaptív, személyre  szabott  tanulási  modell  felvázolására  is,  mellyel  a  rendszer  tanulásra  gyakorolt hatása is jól érzékelhető.

Az  online  tanulási  környezet  folyamatos  változásait  bemutató  opuszt  követően  a  nem formális és informális tanulás fogalmának értelmezéséről, valamint elterjedéséről olvashatunk a  következő  tanulmányban.  Tót  Éva  munkájában  bemutatja  az  egész  életen  át  tartó  tanulás fogalmát, és annak többféle aspektusait. A szerző részletesen ismerteti a fogalom létrejöttét, többféle   jelentéstartalmát,   és   szemléletesen   érzékelteti   annak   definiálási   nehézségeit. Munkájának befejezéseként vázolja a tanulás eredeti formáját, valamint szemléletes, hazai és külföldi  kutatási  adatok  alapján  bemutatja  a  formális  és  informális  tanulás  mérhetőségének nehézségeit.

Az  elektronikus  tanulás  elterjedésével  párhuzamosan  az  információk  be-  és  feldolgozási módja  is  jelentősen  változik.  A „Tanulási  Környezetek”  rész  utolsó  tanulmányában  Kárpáti Andrea  az  újszerű,  vizuális  tanulási  módot  mutatja  be,  mint  a  verbális  kifejezésmóddal egyenrangú  információközlési  formát.  Munkájában  az  oktatásban  egyre  fontosabb  szerepet betöltő  tudományos  vizualizáció,  a  statikus  és  mozgó  ábrákkal  közvetített  ismeretanyag megjelenését és szerepét elemzi.

A szerző leírása áttekinti a 21. századi vizuális tanulás színtereit iskolán belül és iskolán kívül  egyaránt.  Feltárja  a  vizuális  nevelési  modelleket,  az  egyes  tantárgyak  oktatásában  is felhasználható  képi  tanulási  módokat,  valamint  szót  ejt  a  korszerű  múzeumpedagógiáról  is. Az értekezés szakmai színvonalát nagymértékben emeli a jó gyakorlatok bemutatása


A   kötet   harmadik   és   egyben   utolsó   részében   a   tanulási   folyamat   valamint   a tanulástámogatás   fókuszát   a   tanulmányok   áthelyezik   az   egyénről   az   iskolára,   mint tanulószervezetre.   Ennek   keretében   oktatási   intézmények,   pedagógusok   szemszögéből vizsgálják  a  tanulás  támogatásának  és  fejlesztésének  kérdéseit,  figyelembe  véve  a  mikro  és makro  környezeti  hatásokat  is.  A  fejezetben  éppúgy  helyet  kapnak  a  témát  érintő  elméleti modellek bemutatásai, mint a hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek ismertetései is.

Bárdossy   Ildikó   a   fejezet   nyitó   tanulmányában   a   nemzetközi   empirikus   kutatási eredmények   elemzésére   támaszkodva   kifejti,   hogy   a   közoktatás   iskolarendszerű   és iskolarendszeren  kívüli  intézményeiben  folyó  oktatási  munkának  kiemelkedő  hatása  van  az eredményes  tanulásra.  Az  eredményes  tanuláshoz  pedig  elengedhetetlen  a  pedagógusok részéről   a   szakmai   munka   professzionalizálódása.   A   szerző   három   modellen   keresztül érzékelteti  az  ehhez  szükséges  feltételeket;  ezek  a  pedagógiai  kutatóhelyek,  a  felsőoktatási szakmai  műhelyek,  s  végül  az  oktatási  intézmények  közötti  közös,  gátak  nélküli,  tudás- intenzív kommunikáció és kooperáció, mely az eredményes tanulás egyik alapfeltétele.

A  következő  tanulmány  az  iskolával,  mint  tanulószervezettel  foglalkozik.  A  szerző  a tanulószervezet értelmezését, jellemzőit tárja az olvasó elé, melynek alapját a Senge modell adja. Baráth Tibor munkájában az iskola társadalmi-gazdasági környezetét tárgyalja, valamint vizsgálja,  hogy a  környezeti  hatások  milyen  iskolatípus  létrehozását  igénylik.  A  tanulmány szélesebb  körű  kitekintéssel  bemutat  két  nemzetközi  kutatás-fejlesztési  projektet,  melyek alapján az iskola tanulószervezeti jellemzőit, a fejlesztés során végrehajtott vezetés szerepét, valamint ezek hatását vázolja a tanulók eredményeire. Végül ismerteti a PDA modellt, mely alkalmas lehet a tanulószervezeti jellemzők kialakítására.

A kötet utolsó tanulmányában a szerző a tanulási környezetek közül az innovatív tanulási környezetek rendszerezésében segíti az Olvasó eligazodását. Kálmán Orsolya célja, hogy az innovatív  tanulási  környezetek  sajátosságainak,  kereteinek,  jellemzőinek  ismertetése  mellett bemutassa  annak  kutatási  lehetőségeit  is  az  OECD  CERI  Innovatív  tanulási  környezet programja alapján.

Összefoglalva:  a  „Tanulmányok  a  neveléstudomány  köréből,  2013”  címmel,  az  MTA Pedagógiai Tudományos Bizottsága kiadásában megjelent kötet pontos képet ad az Olvasónak a  neveléstudomány  aktuális,  megoldásra  váró  kihívásairól.  A  tanulmányok  jól  szerkesztett, könnyen áttekinthető, koherens egységet alkotva segítenek eligazodni azon fogalmak, hazai és nemzetközi  kutatási  eredmények  között,  melyek  hozzásegíthetik  a  közös  szakmai  nyelv,  és hatékony kutatási  együttműködés  kialakulását.  A  tanulási  környezetek  és  a  tanulási  formák progresszív és holisztikus elemeit is magában foglaló folyamatok elemzésével nagy szerepet vállaltak fel a kötet szerzői, melyek folyamatos, naprakész tisztázása korunk gyorsan változó világának egyik legfontosabb kihívása és feladata is egyben.

Refbacks

  • There are currently no refbacks.