MOLNÁR GYÖRGY
Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 2013 – Tanulás és környezete
Recenzió
A tanulási folyamat és a tanulási környezet állandó és dinamikus változása folyamatos megújulásra, az aktualitások nyomon követésére sarkallja a neveléstudomány képviselőit. A sokféle, nemzetközi és hazai jó gyakorlatok, tudományos jelleggel bíró kutatások összegző eredményeihez való hozzájutás alapvetően nem egyszerű feladat napjainkban, nem beszélve azok feldolgozásáról, a konzekvenciák levonásáról, s a mindennapi munkába való beemelésükről. Jelen kötet, amelyet a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlok, a „Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 2013” címmel egyfelől ezt a munkát hivatott segíteni, másfelől egy átfogó, friss helyzetképet ad a tudományterület napi aktualitásairól.
A gyűjteményes kötet a pedagógus kollégák, és más tudományágak, pedagógia iránt érdeklődő képviselői számára nyújt széles spektrumú betekintést a tanulás, valamint a tanulási környezetek jelenébe és jövőjébe a mikroszinttől a makroszintig, az elméleti felvetéseket éppúgy érintve, mint a gyakorlatorientált kérdéseket. Mindezek mellett természetesen érzékelhetők az integrált szemléletű megközelítések és azok nehézségei is.
A tanulmánygyűjteményben megjelenő szerzők kutatásaikkal nagymértékben hozzájárulnak a tudományos nyelv, a közös kommunikáció kibontakozásához, hiszen értekezéseikkel a tanulás és a tanulási környezet alapvető kérdéseinek tárgyalása mellett bemutatják a különféle innovatív projekteket, valamint ismertetik a felmerülő problémák kutatásmódszertani aspektusait is.
A kötet első része a tanulást, mint biológiai, pszichológiai folyamatot járja körül, majd az önszabályozott tanulás pedagógiai jelentőségét mutatja be. Mindehhez szervesen csatlakozik a szociális tanulás és viselkedés összefüggéseinek feltárása, mely nagymértékben befolyásolja az önszabályozott tanulás milyenségét. A fejezet ívét az eredményes tanulás, curriculum és oktatáspolitika kapcsolatának, problémáinak ismertetése zárja, melynek segítségével az olvasó érzékelheti a tanulmányokban leírtak összefüggéseit az oktatáspolitikával.
Az első tanulmányban a nevelés biológiai és pszichológiai alapjairól szóló írásban Pléh Csaba kifejti a tanulási folyamatok önszerveződő aspektusát, valamint kiemeli a gyermeki fejlődés kritikus szakaszai felismerésének fontosságát, amely meghatározó a kötődés, az érzelmek felismerésének és kezelésének elsajátításában. Tanulmányában hosszasan értekezik a tanítási-tanulási formák és az életkor kölcsönhatásáról, melyben a kisgyermekkori tanulás új felismeréseit taglalja, valamint a kisgyermek, és a serdülőkori fejlődés érzékeny szakaszainak biopszichológiáját tárja az olvasó elé. Munkájában kiemelten foglalkozik a tanulási módszerek és az új információs és kommunikációs technológia egymásra gyakorolt hatásával, mely során életszerű vizsgálati eredmények segítségével mutatja be a mindennapi életben bekövetkezett változásokat.
A tanulásértelmezések után a fókusz még inkább az individuum, a tanuló felé irányul. D. Molnár Éva tanulmánya ugyanis az önszabályozott tanulás pedagógiai jelentőségét ismerteti. A szerző az önszabályozott tanulás működését, életkori változásait veszi száma, különös tekintettel annak iskolai teljesítménnyel kapcsolatos összefüggéseire és fejlesztési lehetőségeire. A tanulmány szakmai értékét a témával kapcsolatos nemzetközi kitekintés, azok összevetése a hazai mérésekkel emeli, ami jó alapja lehet a későbbiekben további kutatási tervek kidolgozásának és megvalósításának.
A következő tanulmány szerves kiegészítése lehet az önszabályozott tanulásnak, hiszen továbbra is az egyént, az individuumot helyezi középpontjába. Zsolnai Anikó a szociális kompetencia kérdésével foglalkozik: a tanulás azon folyamatát vizsgálja, melynek során a szociális viselkedés kialakul. Áttekinti az ezzel kapcsolatos főbb elméleteket, valamint a szociális tanulás fejlődéslélektani aspektusait is bemutatja a korábban említett érzékeny korszakok előtérbe helyezésével. Mindemellett a témát érintő kutatások főbb eredményeit is elemzi, a szociális viselkedés fejlesztési lehetőségeinek összefoglalása mellett.
A következő tanulmány szerves kiegészítése lehet az önszabályozott tanulásnak, hiszen továbbra is az egyént, az individuumot helyezi középpontjába. Zsolnai Anikó a szociális kompetencia kérdésével foglalkozik: a tanulás azon folyamatát vizsgálja, melynek során a szociális viselkedés kialakul. Áttekinti az ezzel kapcsolatos főbb elméleteket, valamint a szociális tanulás fejlődéslélektani aspektusait is bemutatja a korábban említett érzékeny korszakok előtérbe helyezésével. Mindemellett a témát érintő kutatások főbb eredményeit is elemzi, a szociális viselkedés fejlesztési lehetőségeinek összefoglalása mellett.
Halász Gábor tanulmánya segítségével a tanulási folyamatot kissé távolabbról szemlélve, az oktatáspolitikák sikerességének feltételei mentén tekinthetjük át. A szerző egyfelől determinálja azon oktatáspolitika fogalmát, mely a tanulás eredményességét hivatott javítani, másfelől vizsgálja az ilyen politikák tudásbázisát alkotó tanuláskutatási és curriculum - elméleti kérdéseit. A tanulmány érthetően és jól áttekinthetően mutatja be a kutatás, a gyakorlat és a kormányzati cselekvés közötti összefüggéseket, kapcsolatrendszert. A szerző munkájában kiemeli az oktatáspolitika esetében az országok globális gazdasági versenyben való minél jobb pozíció kiharcolásának szándékát. A tanulmány fontos megállapítása a tanulás fejlesztésének komplexitása, melynek biztosítása és a gyakorlatba való átültetése a szakpolitikára igen nagy felelősséget és feladatot ró.
A kötet második részének fókuszában a tanulási környezet problematikájának újszerű értelmezései állnak. Ebben a részben öt kiváló szakember tanulmánya vázolja a szerves tanulási környezetek, az elektronikus, majd az online tanulási környezetek sajátosságait, végül a nem formális, és az informális, valamint a vizuális tanulás problémakörébe nyújtanak részletesebb betekintést.
Ez a rész Benedek András átfogó, a szerves tanulási környezetek témáját tárgyaló tanulmányával kezdődik. Írásának középpontjában az elektronikus tanulási környezetek sajátosságainak bemutatása mellett a tradicionális oktatási formákkal kapcsolatos pedagógiai nézetek konstruktív kritikája áll. A munka legfőbb üzeneteként értelmezhető megállapítások hűen tükrözik az oktatás jelenlegi helyzetét, valamint előremutató megállapításokkal támogatja az IKT-eszközökkel támogatott tanulás jellemzőinek megismerőit.A következő tanulmányban Komenczi Bertalan a kulturális környezetben bekövetkezett gyors és mélyreható változások hatásait elemzi neveléstudományi szempontból A szerző az „elme- kultúra-technológia keretrendszerében” megjelenő újfajta kutatási irányzatok megjelenését mutatja be. Felhívja a figyelmet az elektronikus tanulási környezetek sajátosságaira, s olyan aspektusból mutatja be, amelyek nélkülözhetetlenek a mai kor elvárásainak megfelelő oktatás kialakításához, megszervezéséhez. Megállapításaival nagymértékben hozzájárul az internetet magától értetődően, készségszinten használó generáció tanulási szokásainak megértéséhez. A tanulmányban zárszóként felvetett kérdései előremutatóak, ugyanakkor konkrét és pontos válaszokat igényelnek, melyek már formálódóban vannak ugyan, de a jelenleg elérhető információanyag alapján még korántsem teljesek.
A következő tanulmány Tóth Péter tollából, szorosan kapcsolódik a szerves, és elektronikus tanulási környezetek témaköréhez. A szerző munkájában az online tanulási környezetek elméleteit és stratégiáit vázolja. A tanulmány kiemeli a modellalkotás jelentőségét, mely alapját képezi a megfelelő online tanulási környezet kialakításának, különös tekintettel annak a tanulási problémák elemzése, és a tanítás megszervezésére vonatkozóan. E változók ismerete révén az online tanulási folyamat adaptívabbá tehető, mely nagymértékben támogatja a tanuló egyéni adottságainak figyelembevételét, a személyre szabhatóságot, tovább növelve az online tanulási környezet hatékonyságát. A munka a tárgyalt témakör széles spektrumú, elméleti bemutatása mellett kísérletet tesz egy adaptív, személyre szabott tanulási modell felvázolására is, mellyel a rendszer tanulásra gyakorolt hatása is jól érzékelhető.
Az online tanulási környezet folyamatos változásait bemutató opuszt követően a nem formális és informális tanulás fogalmának értelmezéséről, valamint elterjedéséről olvashatunk a következő tanulmányban. Tót Éva munkájában bemutatja az egész életen át tartó tanulás fogalmát, és annak többféle aspektusait. A szerző részletesen ismerteti a fogalom létrejöttét, többféle jelentéstartalmát, és szemléletesen érzékelteti annak definiálási nehézségeit. Munkájának befejezéseként vázolja a tanulás eredeti formáját, valamint szemléletes, hazai és külföldi kutatási adatok alapján bemutatja a formális és informális tanulás mérhetőségének nehézségeit.
Az elektronikus tanulás elterjedésével párhuzamosan az információk be- és feldolgozási módja is jelentősen változik. A „Tanulási Környezetek” rész utolsó tanulmányában Kárpáti Andrea az újszerű, vizuális tanulási módot mutatja be, mint a verbális kifejezésmóddal egyenrangú információközlési formát. Munkájában az oktatásban egyre fontosabb szerepet betöltő tudományos vizualizáció, a statikus és mozgó ábrákkal közvetített ismeretanyag megjelenését és szerepét elemzi.
A szerző leírása áttekinti a 21. századi vizuális tanulás színtereit iskolán belül és iskolán kívül egyaránt. Feltárja a vizuális nevelési modelleket, az egyes tantárgyak oktatásában is felhasználható képi tanulási módokat, valamint szót ejt a korszerű múzeumpedagógiáról is. Az értekezés szakmai színvonalát nagymértékben emeli a jó gyakorlatok bemutatása
A kötet harmadik és egyben utolsó részében a tanulási folyamat valamint a tanulástámogatás fókuszát a tanulmányok áthelyezik az egyénről az iskolára, mint tanulószervezetre. Ennek keretében oktatási intézmények, pedagógusok szemszögéből vizsgálják a tanulás támogatásának és fejlesztésének kérdéseit, figyelembe véve a mikro és makro környezeti hatásokat is. A fejezetben éppúgy helyet kapnak a témát érintő elméleti modellek bemutatásai, mint a hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek ismertetései is.
Bárdossy Ildikó a fejezet nyitó tanulmányában a nemzetközi empirikus kutatási eredmények elemzésére támaszkodva kifejti, hogy a közoktatás iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli intézményeiben folyó oktatási munkának kiemelkedő hatása van az eredményes tanulásra. Az eredményes tanuláshoz pedig elengedhetetlen a pedagógusok részéről a szakmai munka professzionalizálódása. A szerző három modellen keresztül érzékelteti az ehhez szükséges feltételeket; ezek a pedagógiai kutatóhelyek, a felsőoktatási szakmai műhelyek, s végül az oktatási intézmények közötti közös, gátak nélküli, tudás- intenzív kommunikáció és kooperáció, mely az eredményes tanulás egyik alapfeltétele.
A következő tanulmány az iskolával, mint tanulószervezettel foglalkozik. A szerző a tanulószervezet értelmezését, jellemzőit tárja az olvasó elé, melynek alapját a Senge modell adja. Baráth Tibor munkájában az iskola társadalmi-gazdasági környezetét tárgyalja, valamint vizsgálja, hogy a környezeti hatások milyen iskolatípus létrehozását igénylik. A tanulmány szélesebb körű kitekintéssel bemutat két nemzetközi kutatás-fejlesztési projektet, melyek alapján az iskola tanulószervezeti jellemzőit, a fejlesztés során végrehajtott vezetés szerepét, valamint ezek hatását vázolja a tanulók eredményeire. Végül ismerteti a PDA modellt, mely alkalmas lehet a tanulószervezeti jellemzők kialakítására.
A kötet utolsó tanulmányában a szerző a tanulási környezetek közül az innovatív tanulási környezetek rendszerezésében segíti az Olvasó eligazodását. Kálmán Orsolya célja, hogy az innovatív tanulási környezetek sajátosságainak, kereteinek, jellemzőinek ismertetése mellett bemutassa annak kutatási lehetőségeit is az OECD CERI Innovatív tanulási környezet programja alapján.
Összefoglalva: a „Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 2013” címmel, az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottsága kiadásában megjelent kötet pontos képet ad az Olvasónak a neveléstudomány aktuális, megoldásra váró kihívásairól. A tanulmányok jól szerkesztett, könnyen áttekinthető, koherens egységet alkotva segítenek eligazodni azon fogalmak, hazai és nemzetközi kutatási eredmények között, melyek hozzásegíthetik a közös szakmai nyelv, és hatékony kutatási együttműködés kialakulását. A tanulási környezetek és a tanulási formák progresszív és holisztikus elemeit is magában foglaló folyamatok elemzésével nagy szerepet vállaltak fel a kötet szerzői, melyek folyamatos, naprakész tisztázása korunk gyorsan változó világának egyik legfontosabb kihívása és feladata is egyben.