A szakképzési innovációról reflektív módon

Authors

  • András Benedek Budapest University of Technology and Economics
  • Valéria Nagy

DOI:

https://doi.org/10.3311/ope.484

Abstract

A szakképzés feladata a korszerű szakmai ismeretek megszerzésére való felkészítés és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek fejlesztése, ezért a hazai oktatási rendszer részeként olyan középfokú szakmai képzés működtethető hatékonyan, amelynek résztvevői maguk is elkötelezettek a hatékonyság mellett. Az oktatás (tanítás-tanulás) folyamata akkor és csak akkor lehet eredményes, ha a szakképzés szerkezetét érintő változások, változtatások elemzését, illetve a szakképzés fókuszában lévő szakmódszertani korszerűsítések és korszerűsítési lehetőségek feltárását időről időre elvégezzük. A feladat megvalósítása, a releváns információk összegyűjtése alapvetően a Rendszerezett Tételes Szakirodalmi Áttekintés (Systematic Quantitative Literature Review, SQLR) szakirodalom-elemzési technikával történt – az adatgyűjtés mélységét tekintve – az elmúlt 15 év eseményeit, történéseit megjelenítő írásművek tanulmányozása, rendszerezése által. A cél(ok) megvalósításához illeszkedő módszer – a kritikus gondolkodás előtérbe helyezésével – reflexiók készítése és értékelő elemzések végzése, illetőleg az elméleti szintézist gyakorlati példákkal kiegészítve az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatásának kidomborítása. A szakképzési innováció(ka)t, illetve magát a folyamatot értékelő elemzések eredményei, a reflektív naplók rávilágítanak a már megvalósult innovációk, szakmódszertani korszerűsítések előnyeire, hátrányaira erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek és akadályok formájában. A tanulmány kitekintést tesz továbbá az elmélet-gyakorlat viszonyában a hangsúlyeltolódásokra is, illetve megjeleníti a szakmódszertani korszerűsítés(ek) tipikus elemeit, motívumait is. Kulcsszavak: innováció, reflexió, szakképzés, szakmódszertan The task of vocational training is to prepare for the acquisition of modern professional knowledge and to develop the necessary skills for lifelong learning, therefore secondary vocational training can be operated effectively as part of the Hungarian education system, where the participants themselves are committed to efficiency. The process of education (teaching-learning) can be effective if from time to time we analyse the changes and changes affecting the structure of vocational training, and we explore the methodological modernizations and modernization opportunities that are in the focus of vocational training. The task can be carried out and the relevant information was collected basically by the Systematic Quantitative Literature Review (SQLR) literature analysis technique by studying and systematizing writings based on the events and happenings of the last 15 years (in terms of the depth of data collection). The method that fits the outlined objective(s) is making reflections and performing evaluative analyses by focusing on critical thinking and highlighting the interaction between theory and practice by supplementing the theoretical synthesis in practical examples. The results of evaluating the vocational training innovation(s) and the process itself, reflective diaries highlight the advantages and disadvantages of the already implemented innovations, methodological modernizations in the form of strengths, weaknesses, opportunities, threats and cumbers. Furthermore, this paper provides an overview of the shifts in emphasis concerning theory-practice. Furthermore, it also displays the typical elements and motives of methodological modernization(s).Keywords: innovation, reflection, vocational training, professional methodology

Author Biographies

András Benedek, Budapest University of Technology and Economics

Villamosmérnök, mérnöktanár (BME), művelődés szociológus (ELTE), 1982 óta tanít a felsőoktatásban, 1986-tól a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 1996-ban habilitált, 1998-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 2004-ben lett az MTA doktora. 1991-2006 között az államigazgatásban dolgozott helyettes államtitkárként és közigazgatási államtitkárként. 2005-2009 között a BME GTK Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet alapító igazgatója. 2005-2015 között a BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszék vezetője, 2007-2015 között a BME Mérnöktovábbképző Intézet igazgatója, 2012-2015 között a BME Tanárképző Központ főigazgatója volt. Jelenleg az MTA-BME Nyitott Tananyagfejlesztés Kutatócsoportot vezeti és a Műszaki Pedagógia Tanszék szakirányú továbbképzési csoportjának vezetője. A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke (2009-2017), 1996 óta választott tagja az MTA Pedagógiai Bizottságának. A MAB Tanárképzési Bizottságának tagja, társelnöke (2014-), a Szakképzési Innovációs Tanács tagja (2018-). Fő kutatási szakterületei: a szakképzés szerkezete, a szakképzés és felnőttképzés pedagógiája, formális és informális tanulás, mobil és vizuális tanulás, online közösségi tananyagfejlesztés.

Valéria Nagy

Mezőgazdasági gépészmérnök, okleveles gépészmérnök (BME), jogi szakokleveles környezetvédelmi szakmérnök (SZTE), mérnöktanár (BME). 2002 óta tevékenykedik a felsőoktatásban, kezdetben kutatóként, majd 2005-től oktatóként. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának főiskolai docense. Elkötelezett híve az aktív tanulási képesség fejlesztésének, elsősorban fiatal felnőttek, egyetemi hallgatók körében.

Mottója: A gondolkodás jogszabályilag nincs tilalmazva.

Főbb kutatási témák, amelyekkel szívesen foglalkozik: interdiszciplináris energetika, mérnöki tevékenységek vs. fenntarthatóság – környezetmentorálás, mezőgazdaság és energia – beágyazott energiák, mikrohullámú sugárzás innovatív alkalmazása műszaki mérnöki mérések során.

Downloads

Published

2021-12-16

Issue

Section

A munka világából