A felsőoktatásban résztvevők jövőképének változása 2008 és 2018 között
DOI:
https://doi.org/10.3311/ope.303Abstract
2008-ban és 2018-ban egyforma kérdőívvel végeztünk felmérést, mind a két esetben a felsőoktatás hallgatói között. Szerettük volna megtudni, hogy milyen tudományok fejlődésétől várnak változásokat, mely tudomány csoportokat tekintenek fontosnak a jövő emberének élete szempontjából. Fontos volt számunkra, hogy megtudjuk: milyennek képzelik el a jövő embereit? Milyen tulajdonságok lesznek a legjellemzőbbek a társadalom tagjaira? Ezekhez a kérdésekhez alternatív választást (rangsorolás nélkül) tettünk lehetővé. Az utolsó kérdésben arra kértük a válaszadókat, hogy írják le, milyen lesz az életük 20 év múlva. 2008-ban adott válaszok több esetben eltértek az elvárásainktól, ezért láttuk indokoltnak, hogy 10 év múlva megismételjük a felmérést. Sajnos az újabb válaszok sem hoztak megnyugtató eredmény. Úgy tűnik, hogy a szükségesnek tekinthető társadalmisággal szemben, a problémáktól való visszahúzódás, a befele fordulás, a passzivitás irányába mutatnak az elvárások. Fel kell figyelni arra, hogy mindezt a társadalom jövőbeli élete szempontjából igen fontos korosztály mondja, a saját jövőjéről.In 2008 and 2018, we conducted surveys with identical questionnaires, in both cases among students in higher education. We wanted to find out about the fields of science they expected to grow and elicit changes, and the disciplines of science they considered important for the lives of future people. It was important for us to understand how they imagined people of the future and what characteristics they thought will be the most typical in society. We provided alternative choices for these questions (without ranking). In the last question, we asked the respondents to describe their life 20 years from now. The answers given in 2008 differed from our expectations in several aspects, and we saw it justified to repeat the survey after 10 years. Unfortunately, the results of the newest inquiry were not reassuring, either. It seems that instead of a social-mindedness that is admittedly considered necessary, expectations point to a retreat from issues, detachment, and passivity. It should be noted that this is a verdict given about its own future by a generation which is vitally important for the forthcoming life of society.Author Biographies
István Hullám
főorvos, főiskolai tanár
pszichiáter és neurológus szakorvos
1977-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szereztem orvosi diplomát, 1984-ben pszichiátriából, 1988-ban neurológiából tettem szakvizsgát. Négy évig csapatorvosként, majd 1981-től a MH Központi Honvédkórház Pszichiátriai osztályán, 1989-től a BM Központi Kórház és Intézményei Mentálhigiénés Osztályán dolgoztam szakorvosként. 2004-től főiskolai, majd 2009-től egyetemi oktatóként tevékenykedtem a Gábor Dénes Főiskolán, majd a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Doktori (PhD) tanulmányaimat a ZMNE Katonai Műszaki Doktori Iskolájában végeztem, melynek során elsőként szerveztem kutató csoportot a változó ritmusú, fokozott, extrém és kumulálódó katonai terhelések szituatív vizsgálatára. Modellt dolgoztam ki a pszichikai és élettani funkciókra ható különböző szintű stresszterheléseknek az információkezelési mechanizmusokra gyakorolt hatásaira és a kiváltódó magatartásválaszok jobb megértésére. 2005-ben kaptam PhD fokozatot katonai műszaki tudományban. 2007-ben lettem miniszterelnöki kinevezéssel főiskolai tanár. 2008 óta vagyok a Katonai Műszaki Doktori Iskolája oktatója, majd tudományos témakiírója, illetve tudományos témavezetője (egy hallgatóm szerzett PhD fokozatot). 2017-ben lettem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Doktori Iskolájának oktatója, ahol két tantárgyat oktatok. 2007 óta tagja vagyok az MTA Köztestületének, 2009-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztálya Jövőkutatási Bizottságának, illetve 2012-től a Statisztikai és Jövőkutatási Bizottsága Jövőkutatási Tudományos Albizottságának. Pszichiáter szakorvosként folyamatosan gyakorlom orvosi hivatásomat is. 2018 óta vezetem a Magyar Sport Ju-jitsu Szakszövetség Doppingellenes és Sportegészségügyi Bizottságát. Alapító tagja vagyok a Magyar Pszichiátriai Társaságnak, tagja a Magyar Pszichofarmakológusok Társaságának, a Magyar Hadtudományi Társaság Katasztrófa- és Védelem-egészségügyi Szakosztályának, a Magyar Pszichiátriai Társaság Sportpszichológiai Szekciójának. Tudományos publikációim száma: 35 (6 angol nyelvű). Tudományos előadásaim száma: 28.
Attiláné Tóth
1966-ban kaptam matematika-filozófia végzettség alapján diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A Budapesti Műszaki Egyetem Filozófia Tanszékén kezdtem el a pályámat és 42 évig dolgoztam itt, miközben a tanszék neve többször megváltozott. Tanítottam filozófiát, 20. századi technikatörténetet és jövőkutatást. Közben rövid ideig dolgoztam más egyetemeken és főiskolákon is, például óraadó voltam a Miskolci Egyetemen, helyettesítettem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen és a Kandó Kálmán Főiskolán, és végül 12 évig másodállásban dolgoztam a Soproni (akkori nevén: Nyugat-magyarországi) Egyetemen, ahol tanszékvezető voltam.
Jövőkutatással 1972-ben kezdtem el foglalkozni. Mivel a hazai jövőkutatás megszervezése ebben az időben történt, így a kezdetek munkáiban részt vettem. Például az elkészült Jövőkutatási fogalomtár szócikk írója voltam, és megjelentek cikkeim az első munkákban. Kitartottam a jövőkutatási téma mellett, és a társadalmi tevékenységemet is ebben a körben végeztem. Több konferencia szervezésében, lebonyolításában vettem részt, előadásokat tartottam, tanulmányokat írtam. A Magyar Tudományos Akadémián megszervezett Jövőkutatási Bizottság tagja lettem a kezdetektől, több évig mint titkár dolgoztam a bizottságban. A BME-en vezettem egy jövőkutatási kutatócsoportot, amelyhez csatlakoztak nemcsak egyetemi oktatók. Kutatásainkról kötetet adtunk ki. Egyetemi doktori és kandidátusi fokozataimat is jövőkutatási témában nyertem el.
Oktató munkámat szívesen végeztem aktív koromban is, mivel óráim szabadon választhatók voltak, mindig túljelentkezés jellemezte. Nyugdíjaztatásom után a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán kezdtem el tanítani, amely akkor szerveződött. Azóta is ott végzem a munkámat. A hallgatói felmérésekből az derült ki, nemcsak itt, hanem a többi munkahelyemen is, hogy a hallgatók elismerik a szakmai tudásomat és tanári kvalitásomat.
1995-ben könyvkiadót alapítottam (Arisztotelész Stúdium Bt), amelynek az a célja, hogy olcsón megjelentessen szakmai munkákat és az oktatásban felhasználható írásokat. Eddig 38 könyvet adtam ki, amelyeknek tartalma a jövőkutatással kapcsolatos. A legutóbbi könyvünk a Társadalmi csoportok jövője, amely 2018-ban jelent meg. A Bt honlapja (www.arisztotelesz.hu) oktatási anyagokat is tartalmaz, letölthető formában.
Szívesen írok kulturális eseményekről, színházi előadásokról, filmekről, könyvekről ismertetőt, tájékoztatót, ezek a Kláris folyóiratban jelennek meg.
