SUHAJDA Csilla Judit & KOVÁCS Mónika
A tehetség-paradigma felülvizsgálata a szakképzésben
Bevezetés
Magyarország tehetséggondozási stratégiája a tehetségek megtalálását és folyamatos fejlesztését a tehetségek kitörési és érvényesülési lehetőségeinek növelésén túl az ország versenyképességének kulcstényezőjeként határozza meg, tekintve, hogy az ország „gazdasági kibontakozása a tudás- és képességigényes ágazatok fejlesztésével valósulhat meg. Ezen ágazatok fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy az adott tudás- és képességtartalomban kiemelkedő teljesítményre képes fiatalok, a tehetségek felszínre kerülnek-e, tehetségük kibontakozhat-e, hasznosulhat-e, a tehetségek pályájukon kellő és folyamatos segítséget kapnak-e és – mindezek következtében – képes lesz-e az ország megtartani a legkiválóbb tehetségeit.”1
A tehetségről való gondolkodás alapvetően határozza meg a tehetséggondozás módját és módszereit, a tehetségfejlődés nyomon követését és a támogatás komplexitását. Jellemzően az iskolák tehetségképe a klasszikus megnyilvánulási formákra fókuszál (Rapos-Lénárd 2020), ezzel erősítve a mechanisztikus szemléletet, amely a tehetséget teljesítményként, illetve érdemként, nem pedig lehetőségként határozza meg (Gyarmathy 2017). Ennek igen komoly veszélye lehet a tehetségvesztés, hiszen számos területen emiatt a potenciálból nem lesz produktum, egyrészt azon katalizátorok hiányában, amelyek az egyén képességeken felüli, intraperszonális területeit céloznák, másrészt azon területek vonatkozásában, amelyek speciális és innovatív megjelenési módjuk által nem illeszkednek a korábban keretezett tehetségparadigmába (Gordon Győri 2019). Szem előtt kell tartanunk ugyanakkor azt is, hogy maga a tevékenység hozza létre a teljesítményt, amelynek folyamatjellege az alapvető meghatározója. Ily módon a tehetség megjelenése és kibontakozása az egyénnek és környezetének folyamatos egymásra hatása révén valósulhat meg: kiemelkedő teljesítmény csak akkor jelenik meg, ha valaki szeretne valamit tenni, képes erre, és tudatában van annak, hogy meg lehet csinálni, és ha mindezt a viselkedést maga a környezet is „tehetségesnek” tekinti. (Ziegler 2005) A tehetségkibontakoztatás folyamatában a kreativitás meghatározó szerepet játszik. „A kreativitás megjelenése a környezeten múlik. (...) Amilyen mértékben elfogadja, esetleg el is várja a szokásostól eltérő megközelítéseket, újszerű megoldásokat a környezet, olyan mértékben fognak azok megjelenni.” (Gyarmathy 2007)
A tehetség-értelmezés ennek értelmében alapvetően befolyásolja a pedagógiai gyakorlatban megjelenő tehetséggondozó tevékenységek szervezeti és tartalmi formáit: ily módon a pedagógusok tehetségképének alapvető meghatározója, ennek megfelelően a képességek fejleszthetőségének kérdése, a tehetségfaktorok azonosítása, társadalmi értékének meghatározása különösen lényeges ebben a vonatkozásban.
A szakképzésben a tehetséggondozás kevésbé hangsúlyos terület, mint a köznevelésben (OFI 2015). A tehetségpedagógiában a köznevelési intézmények tevékenységei és a klasszikus tehetségmegjelenési formák (pl. versenyeztetés, szakkörök) mellett kevésbé kap szerepet szakképzés-specifikus tehetségtámogatás. Magának a szakképzésben megvalósuló tehetséggondozásnak fontos terepe a vállalati szféra által támogatott szakmai versenyek, valamint az egyéni szponzorációs tevékenység is, ami a szakmai tevékenység sikeréhez kötődik, más tehetségterületek (Gardner 1983) támogatása azonban kevésbé van jelen.
A területet feltáró hazai kutatások eredményei azt erősítik, hogy szakképzés területén a tehetséget szakmai affinitásként definiálva, leginkább a tanári intuíció, személyes benyomás, megérzés alapján vélik azonosíthatónak az érinett szereplők, kevéssé érhető tetten a rendszerszerű, méréseken alapuló tehetségszűrés (Kalocsai&Hörlich 2109). Jellemző ugyanakkor, hogy a tehetség-asszociációk kapcsán a leginkább pozitív attitűd a szakiskolákban és az alapfokú művészeti iskolákban, a legtöbb negatív attitűd a szakközépiskolákban jelenik meg (Bodnár & Sass 2018)
A szakképzés tehetségképe
A Szakképzési Tehetségsegítő Tanács 2020 tavaszán megvalósított helyzetfeltáró kutatása az oktatók szerepét vizsgálta a szakképzésben megvalósuló tehetséggondozásban. Vizsgálat alapvetően 3 fő kérdést járt körül:
A szakképzés intézményeiben dolgozók milyen tehetségképpel rendelkeznek?
Milyen szerepet vállalnak az oktatók a tehetséggondozásban?
Milyen jellemző módszereket és eszközöket használnak a szakképzésben e támogató tevékenység során?
A vizsgálat alapvetően két módszeren alapult. Az online kérdőíves felmérés a szakképzésben dolgozó oktatókat szólította meg, míg tartalomelemzés módszerrel azoknak a szakképző intézményeknek tehetséggondozással kapcsolatos tevékenységei kerültek áttekintésre, akik tehetségpont és/vagy tehetséggondozó műhely tanúsítvánnyal rendelkeznek. A kérdőíves adatfelvétel hólabda módszerrel, valamint célzott megkereséssel történt. A kérdőíves vizsgálat során 124 fő szakképzésben dolgozó, tehetséggondozásban érintett szakembert értünk el. A megkérdezett pedagógusok 65,3 százaléka technikumban vagy szakgimnáziumban dolgozik, 21,8 százalékuk szakképző iskolában, 5,6 százalékuk pedig szakiskolában, a minta fennmaradó része többcélú intézményben tanít. A kitöltők 70 százaléka 15 év, vagy annál több munkatapasztalattal rendelkezik.
A tartalomelemzéshez a szükséges információkat a hivatalos tehetségpont kereső weboldalon (www.tehetseg.hu), a Nemzeti Tehetség Központ, valamint az érintett intézmények honlapjain található leírások és ismertetők alapján gyűjtöttük és alakítottuk ki az elemzéshez szükséges adatbázist. Tartalomelemzés során azon a tehetséggondozásban érintett, tanúsítvánnyal rendelkező intézményeket vontuk a mintába, amelyek elnevezéséből egyértelműen kiderült, hogy szakképzéssel foglalkozik. A vizsgált középiskolai tehetségpontok közül (N=637) ez 97 db intézményt jelentett, míg a Minősített Tehetséggondozó Műhelyek (N=39) közül 9 intézményt. Tekintettel arra, hogy a vizsgált sokaságban 7 olyan intézmény van, ami Tehetségpontként és Minősített Tehetséggondozó Műhelyként is elismert, a tartalomelemzésünk mintája 99 db. Az intézmények területi lefedettsége országos, egyedül Komárom-Esztergom megyéből nem került be iskola a mintába. Az adatok elemzéséhez MS Office Excel és SPSS programot használtunk.
Tehetség és tehetséggondozás értelmezése
A kérdőíves kutatásban résztvevő pedagógusok tehetségképe a tehetséggel kapcsolatos jellemző hiedelmeket tükrözi vissza, amelyet szófelhőben ábrázoltunk (1. ábra). A tehetség szóról asszociált képek alapján a kincs, ajándék, csiszolatlan gyémánt, mint állandó, statikus megközelítésű megfogalmazásokból kiindulva a kvalitások adottak. Ebben az értelmezésben a tehetség „csak” felfedezésre vár, amit leginkább az határoz meg, hogy a maga a környezet ebben mennyire tud aktívan szerepet vállalni. Gyakori a természeti képekhez való hasonlítás (fa, mag, palánta, virág), ahol még mindig a környezet támogatásának függvénye az, hogy meglévő potenciálból lesz-e tényleges produktum. Mindezek mellett ritka a fejlődési szemléletet tükröző, dinamikus jellegű metafora említése, mint a búvópatak, ahol a belső erő mindenáron utat tör magának. Több esetben a tehetségmagyarázathoz a megkérdezettek elvont fogalmakat, pedagógiai kifejezéseket társítottak (pl. adottság, lehetőség). Mindezek mellett ugyanakkor az is látható, hogy a vizsgálatban résztvevő szakképző intézmények pedagógusainak tehetségről való gondolkodásában jellemzően a pozitív attitűd jelenik meg.
1. ábra: A szakképzés oktatóinak tehetségképe
A tehetséggondozáshoz társított képek szintén változatos szemléletet tükröznek:
„… építeni egy fantasztikus épületet a jövőnek.”
„… danaidák korsója: folyamatosan kell a támogatást nyújtani, évek múlva látszik meg a sok-sok törődés, befektetett pedagógiai munka, de előfordul, hogy elvesztjük a tehetséges tanulót.”
„… szerencsejátékot játszani, csekély az esély a nagy nyereményre, sok körülmény befolyásolja, de izgalmat ad, lehetőségeket villant fel és kiszakít a mindennapok taposómalmából.”
„Edzés! Edző vagyok, támogatom, csiszolom, terhelem, erősítem.”
„… értékteremtő kihívás.”
„… katalizátor (átlendíti a tehetséget a potenciálgáton).”
Az értelmezésekben egyaránt benne van rendszerszerű, munkát, felelősséget magába foglaló tevékenység és a környezet és a sors szeszélyétől függő beavatkozás, szerepvállalás gondolata is.
Szintén az oktatók tehetségről alkotott képéről ad bővebb információt az is, hogy miben látják a szakképzésben tanuló diákjaik erősségét. (2. ábra)
Forrás: Suhajda & Kovács 2021
A szakképzésben oktatók diákjaik erősségeit a kérdőíves kutatás alapján, elsősorban szakmai területen vélik azonosíthatónak (89%), a válaszadók közel fele (46%) ugyanakkor a sportban megmutatkozó tehetségazonosítást is kiemelte. A gardneri intelligenciaterületek, a tanult szakmai tárgytól távolálló tehetségterületek (pl. zene, nyelv, vizualitás-képzőművészet) jellemzően kevéssé vannak jelen a szakképzés tehetséggondozási gyakorlatában: a válaszadók kevesebb, mint negyede jelölte ezeket a lehetőségeket.
A szakképzésben az oktatók a tehetséges tanulók jellemzőjeként 88%-ban határozta meg a kreativitás magas szintjét, ami a klasszikus tehetségszemlélet jelenlétét tükrözi.
Tehetséggondozási formák a szakképzésben
A tehetséggondozás számos módon van jelen a szakképzés intézményeiben. (3. ábra) A kérdőíves kutatás alapján a vizsgált iskolákban a legjellemzőbb tehetséggondozási formák a versenyfelkészítés (88%) és a tanórai differenciálás (56%). A szakkörök (50%) megvalósítása és az intézményi mentorálás (41%) szintén a célzott támogatáshoz kapcsolódik.
A tartalomelemzés alapján az elismert tehetséggondozó műhelyekben szintén jellemző a versenyfelkészítés (74 %) és a szakköri forma (63%), a munkaerőpiaci és más szereplőkkel való együttműködés viszont igen csekély mértékű (4%). Az egyéb kategóriában jellemzően (18%) a táboroztatás és a tehetségnapok szervezése került.
Mindezek az adatok arra mutatnak rá, hogy jellemzően a már felszínre hozott erősségek mentén történik a fejlesztés a vizsgált szakképzési intézményekben, és kevésbé jelenik meg a tehetség lehetőségként való megközelítése, azaz a „megkínálás” általi tevékenykedtetés. Fontos látni ugyanakkor azt is, hogy a tehetséggondozás professzionalizálódása egyre inkább szervezeti formákhoz kötött.
Forrás: Saját kutatás 2020
Fontos ugyanakkor szem előtt tartanunk azt is, hogy a szakképzés intézményeiben megvalósuló tehetségsegítő tevékenységek sikerességét és eredményességét számos egyéb olyan tényező, faktor is befolyásolja, amelyekre az oktatóknak legtöbb esetben nincs közvetlen ráhatásuk. (4. ábra)
Forrás: Suhajda & Kovács 2021
A megkérdezettek szerint a tehetséggondozás intézményi megvalósítása kapcsán elsősorban a külső partnerek bevonása és a tehetségek vállalati mentorálása területén lenne érdemes fejleszteni a szakképzésben megvalósuló tehetséggondozást. A válaszadók visszajelzései alapján azonban úgy tűnik, a már eddig is tapasztalt vezetői támogatás és az intézményi szakemberek felkészültsége biztos alapot teremthet az ezirányú szakmai munkához. Problématerületként realizálódik a diákok kitartásának, valamint nyitottságuk, érdeklődésük hiánya is, amelyek a képességek teljesítménybe fordításának legfőbb katalizátorai lehetnek. A tanulói leterheltségek csökkentése, valamint az eszközök biztosítása szintén támogathatják a folyamat sikerét.
Az egyes tényezők meglétét, azok célzott felhasználását nagyban növelhetik a területet összegző, stratégiai szemléletű integrált koncepciók. A kérdőíves vizsgálat eredményei arra világítanak rá, hogy a vizsgált szakképző intézmények esetében a tehetségről való gondolkodás és a tehetséggondozó tevékenységek csak részben valósulnak meg komplex tehetséggondozó program alapján (34%), a válaszadók harmada pedig, ha létezik is ilyen dokumentum az intézményükben, nem rendelkezik arról releváns információval.
Paradigmaváltás – szakmai keretek
A tehetség megítélése társadalmi konstruktum (Sternberg & Davidson, 1990, id Gyarmathy, 2015), így a változás és az újítás lehetősége az alapvető meghatározója. Mindeközben a munkaerőpiacon megjelenik a tehetséghiány problematikája, tehetséges munkavállalónak tekintve azt, „aki folyamatosan újra tudja magát reprodukálni és mindig a szükséges állapotnak megfelelő helyzetben áll helyt és teljesít jól” (Héder, 2017, 186. p.). A munkaerőpiac elvárásai azonban folyamatosan változnak, így a szakképzésben dolgozók problémafókusza a „Hogyan készíthetjük fel a diákokat a ma iskolájában a jövő kihívásaira?” kérdésben kumulálódik. A területtel foglalkozó kutatások (McKinsey, 2020) a munkaerőpiac változásai kapcsán azt prognosztizálják, hogy felgyorsul a digitalizáció és a robotizáció folyamata, megnövekszik a kereslet az alkalmi, szerződéses munkavállalók iránt az állandó foglalkoztatottság helyett, egyre többen dolgoznak távmunkában, növekszik a kereslet az adatelemzők, az egészségügyi és a higiéniai szakértők, valamint az internettel kapcsolatos biztonsági szakemberek iránt, rohamosan bővül a digitalizáció, miközben előtérbe kerülnek azok a szakmák és folyamatok, amelyek kevés, vagy semmilyen személyes érintkezéssel nem járnak.
A munkaerőpiacon történő sikeres helytálláshoz, a tehetséghasznosulás eredményességéhez és a tehetségfejlődés folyamatának támogatásához a dinamikus tehetségmodellek biztosítanak szakmai keretet (vö. Subotnik és mtsai.) . A tehetségtámogatás során területspecifikus a képességtől a kiválóságig vezető fejlődési út: az érdeklődési terület azonosítása, a specializáció irányának felismerése gazdagító programban való részvétel révén jelenti a kiindulópontot, a speciális tudás és készségek alapjainak elsajátítása adott területen, szakmai szabályok és követelmények megismerése már a kompetencia szintjét mutatja. A szakképzésben különösen meghatározó, hogy a területspecifikus támogatási formák a kreativitásfejlesztést is fókuszba helyezze. A tehetségfejlődés következő szintje a szakértelem, a speciális tudás és készségek mesteri szintre emelése adott területen, amely teljesítményekben és alkotásokban realizálódik. A tehetséggé fejlődés következő szintje a rendkívüli teljesítmény elérése, alkotások létrehozása, a kiválóság elérése. A tehetségfejlődés folyamatában kulcsfontosságú a tehetségbarát klíma megteremtése, a változatos és aktivitásnak teret engedő, az önálló tevékenységet elismerő és bátorító támogató környezet.
A lehetőségekből ily módon tehetséghasznosítás különböző formái alakulnak ki, a szakértelemből a kiválóság szintjének elérésében leginkább a szocio-emocionális fejlesztés támogatja a tehetséges fiatalokat, amiben a mentorálás eszközrendszere a szakképző intézmények által jelenleg is alkalmazott tehetségtámogatási formaként jelen van.
Portfólió, a tehetségfejlődés nyomon követése
A képességtől a kiválóságig a tehetségfejlődés különböző szakaszainak és a változások nyomon követésének eszköze a portfólió, a szakképző intézmények diákjai által készítendő dokumentumgyűjtemény. Az ágazati és szakmai vizsgák követelményeként előírt portfólió a fejlődési folyamatot, a szakma elsajátításának, a kompetenciák fejlődésének, a szakmai identitás alakulásának lenyomata. A portfólió vizsgafeladatnál jóval több lehetőséget kínál. A portfólió minden esetben involválja a személy saját tevékenységét, feltételezi a reflektív megközelítést, ugyanakkor nem nélkülözheti a szakértői segítséget, tanácsadást sem, ily módon tanulástámogató funkciója is jelentős, és az önfejlődés detektálásának dokumentumaként is használható. Az életpálya-tervezés és személyes brand kialakításában is segítheti a szakképzésben tanuló fiatalokat. A portfólió-készítésének támogatása az oktatók számára is segíti a tanulói fejlődés, a tehetségek kibontakozásának nyomon követését (Falus & Kimmel, 2003). A portfólió anyagának összeválogatási folyamata segítheti az önreflexió, a kritikai gondolkodás, a tanulás iránt mutatott felelősség és az információkeresés képességeinek fejlődését. A portfóliókészítés a tehetségtámogatásban a komplexitásával válik meghatározó elemmé, hiszen az egyéni preferenciák feltérképezésével és a tájékozódási pontok meghatározásával a lehetőségeknek, a tevékenységeknek teret biztosít, megmutatkozik ezáltal a tanulói erősség és motiváció. A fejlődési folyamatban a célmeghatározás és döntéstámogatás kerül a fókuszba, a visszajelzési funkciója a korrekciót, a fejlődési utak tervezését hivatott támogatni. Aktív tevékenységre épít, támogatja a személyiségfejlődést, miközben a szakértelemmé válás és a kiválóság elérésének ívét is lekövetheti, így a szakképzésben megvalósuló tehetséggondozás alapdokumentuma és iránytűje lehet.
Összegzés
A szakképzésben megvalósuló tehetséggondozás hazai gyakorlatának vizsgálata rávilágít, hogy az intézmények és az oktatók fontosnak tartják a tehetséggondozást, tehetségbarát tanulási környezet kialakítására törekszenek, tekintve, hogy a képzésspecifikus területek, a szakmai erősségek azonosítása és fejlesztése kiemelt területként jelennek meg. Megállapítást nyert, hogy a szakmai kompetenciák fejlesztésén túl kevés helyzetben jelenik meg a többi tehetségterület feltérképezése és erősítése, a munkaerőpiac szereplőivel való szélesebb kapcsolat kiépítése és megszilárdítása pedig igen sürgető. További vizsgálatot érdemel a szakképzési intézmények oktatói esetében a tehetségészlelés mibenlétének tisztázása, a módszerek és eszközök kidolgozottságának, valamint azon kapcsolódási pontok feltérképezése, hogy mindezek hogyan támogatják az egyéni és csoportos tehetséggondozási folyamatokat. A kutatás alapján indokolt és javasolt a szakképzésben megvalósuló tehetségkoncepciók felülvizsgálata, ennek szakmai kialakítása szemléletváltást és új szakmai keretek kialakítását jelenti.
Fontos ugyanakkor azt is szem előtt tartanunk, hogy a tehetségről való gondolkodás fejlődésszemlélete, a folyamatjelleg kiemelése, a kreativitás meghatározó szerepének megerősítése dinamikus, változatos, élményalapú, aktív tanulási helyzetekre építő tehetséggondozási formákat kíván.
Az eredmények arra világítanak rá, hogy szükségszerű és időszerű a tehetség-paradigma felülvizsgálata a szakképzésben, valamint azon módszerek szakmai megalapozása, amelyek lehetővé teszik a szakképző intézmények tehetséggondozó-profiljának újragondolását. A folyamat komplexitásából adódóan mindehhez fontos lenne szakképzés-specifikus új eszközöket, módszereket biztosítani, amelyek révén a diákok tehetséghasznosulási formái meghatározhatóvá válnak a változó munkaerőpiaci környezetben, valamint az alakuló társadalmi igények viszonylatában. Ezáltal a tehetséggondozás nem csak a tehetséges tanuló megalapozott pályaválasztási döntését, valamint a tudatos életpálya-építését támogathatja, hanem pályaszocializációját is elősegítheti. Mindez pedig közvetve hozzájárulhat a nemzeti tehetségvagyon megóvásához, valamint a tehetségvesztés mérsékléséhez.
Felhasznált szakirodalom
Bodnár É. & Sass J. (2018). Tehetségkép a szakképzésben, in. Tóth P. & Maior E. & Horváth K. & Kautnik A. & Duchon J. & Sass B.(szerk). Kutatás és innováció a Kárpát-medencei oktatási térben, http.//tmpk.uni-obuda.hu/letoltes/K-MOK-20180622-Toth_Peter-Maior_Eniko-Horvath_Kinga-Kautnik_Andras-Duchon_Jeno-Sass_Balint_(szerk)-Kutatas_es_innovacio_a_Karpat-medencei_oktatasi_terben.pdf (Last download: 05/19/2023)
Falus I. & Kimmel M. (2003). A portfólió. Oktatásmódszertani Kiskönytár I., Gondolat Kiadói Kör, Budapest
Gardner, H. (1983). Frames of mind. The theory of multiple intelligences. New York, NY. Basic Books.
Gordon Győri J. (2019). Főbb tehetségterületek, in. A tehetség kézikönyve, Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetége, Budapest
Gyarmathy É. (2007). A tehetség. Háttere és gondozásának gyakorlata. ELTE Kiadó. Budapest
Gyarmathy É. (2015). A különleges helyzetű tehetség és a tehetséggondozás szemléletváltásának szükségszerűsége. Magyar Pszichológiai Szemle, 70. 2/5. 371–393.p.
Gyarmathy É. (2017). A tehetség érdem és lehetőség oldala, Psychologia Hungarica Caroliensis, 1 (1). pp
Héder M. (2017). Munkaerő- vagy tehetséghiány? – Fogalmi különbségek feltárása a hatékony gyakorlati alkalmazás érdekében, International Journal of Engineering and Management Sciences. 2. 180-190.
Kalocsai J. & Hörich B. (2019). A tehetséggondozás humán és eszközerőforrásai, Új Nemzedék Központ, Budapest
Kovács M. (2018). „Járd a saját utadat!” – Tehetségmenedzsment stratégia kialakítása a köznevelési gyakorlatban, kézirat, ELTE
McKinsey (2020). How COVID-19 has pushed companies over the technology tipping point – and transformed business forever. https://www.mckinsey.com/capabilities/strategy-and-corporate-finance/our-insights/how-covid-19-has-pushed-companies-over-the-technology-tipping-point-and-transformed-business-forever (Last download: 05/22/2023)
OFI (2015): Tehetséggondozás, tehetségfejlesztés, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest
Rapos N. & Lénárd S. (2020). Tehetségbarát intézményi tanulási környezet, Nemzeti Tehetség Központ, Budapest
Suhajda, Cs. J. & Kovács, M. (2021). Tehetséggondozás a szakképzésben. In: Juhász, E., Kozma, T. & Tóth, P. (Eds.) Társadalmi innováció és tanulás a digitális korban. Magyarország: Debreceni Egyetemi Kiadó, Magyar Nevelés-és Oktatáskutatók Egyesülete (HERA) 479 p. 429–438.
Válogatás a tehetséggondozás nemzetközi szakirodalmából (2021). (sorozatszerkesztő: Elter András és Sinka Edit) Nemzeti Tehetség Központ. Budapest
Ziegler, A. (2005). The actiotope model of giftedness, In. Sternberg, R. J. és Davidson, J. E. (szerk.). Conceptions of Giftedness. New York, Cambridge University Press, 411−436. p.
1 126/2008. (XII. 4.) OGY határozat a Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről.