Beköszöntő

Kedves Olvasó!

Az idei év első száma a tavaszi hónapokban vált véglegessé, ami részben a tematika színes voltával és a szerkesztőségi munkák ütemezésével függ össze. A megjelenő tíz közlemény fele tudományos tanulmány, s érzékelhető a tematikai frissesség és kutatások stratégiai kérdésekhez való kapcsolódási szándéka. Az első tanulmány, Frányó Zsófia és Csehné Papp Imola írása „A minőségi felsőoktatási tanulást célzó kutatási irányok: a tanításra/tanulásra fókuszáló tudományosság, az oktatói szakmai fejlődés és az adaptivitás témájának összefüggései” arra törekszik, hogy olyan szakirodalmi kerettel járuljon hozzá a neveléstudományi szaktudáshoz, amely a minőségi tanulás értelmezése során az oktatók szerepére fókuszál. A tanításra/tanulásra fókuszáló tudományosság és oktatói szakmai fejlődés témáit köti össze az adaptivitás fogalmával, hozzájárulva ahhoz, hogy a hazai és nemzetközi tudásbázis egyre inkább közös értelmezési és fogalmi keretekbe kerüljön. Szintén lényeges stratégiai összefügéseket elemez Borbély-Pecze Tibor Bors írása „A foglalkoztatási szolgálat. Hatékonyság és benchlearning szervezeti tanulás” címmel, mely a jelentős hagyományokkal rendelkező szervezet változását érzékeltetve a „bechlearning” új kifejezés szakmai adaptációs folyamatának bemutatására vállalkozik.

A szokásosnál is bővebb Tanulmányok rovatban Megyeri Krisztina és Szilágyi Brigitta tanulmánya a pandémiát követő időszak egyik jelentős, az oktatás minden szintjét érintő kihívással foglalkozik. Írásuk az online tesztek bevezetésének vizsgálatával, egy konkrét iskola keretében, igényes empirikus szakmai-módszertani vizsgálódásra építve sokakat foglalkoztató kérdésekre keresi a választ. Végül a tanulmányok sorát Endrődy Orsolya írása zárja, s a cím: „Laputa – Totoro – Ponyo: Három Miyazaki rajzfilm posztmodern gyermekképe” érzékelteti, hogy a modernitás a neveléstudományt a gyermekek esetében a művészeti alkotások által is tanulságos módon megérinti, s ezzel a kutatók számára újabb és újabb szakmai impulzusokat adhat.

A hagyományos tanulmány-blokkot követően a fiatalabb, feltörekvő kutatói nemzedék első munkáinak kínál publikációs keretet Eszmélés rovatunk. E szerkesztői törekvést érzékelteti az első két írás, melynek szerzői a múlt év őszén a BME GTK Tanulmányi Diákköri konferenciáján a Pedagógia szekcióban nyertek díjakat, s ezzel lehetőséget, hogy dolgozatuk alapján egy cikkük az Opus et Educatio-ban megjelenjen. Pólik Ádám „Sajátos nevelési igényű hallgatók személyiségtesztje és támogatása a felsőoktatásban” és Olman Vivien „A szakképzési struktúra alakulása a Kaposvári SZC Lamping József Technikum és Szakképző Iskolában 1986-tól a 2000-es évekig” írása a hallgatói kutatások irányában tett első lépések szemléltetésével az Opus eredeti misszióját szemlélteti, s bízzunk abban, hogy e közlési szándék a jövő kutatónemzedék formálódásához járulhat hozzá. Azt, hogy ez a szerkesztőségi törekvés képes találkozni a szerzői szándékokkal szemlélteti Simon Mariann „Innovációs folyamatok különböző típusú intézmények életében különös tekintettel a tánctanórán/foglalkozáson belül és azon kívül elfoglalt helyére” című írása immár a második publikációja a szerzőnek, akinek első munkája éppen egy sikeres szakdolgozat tanulmánnyá formálódását követően készült el.

E számunkban is olvasható egy beszámoló, mely a kutatások-fejlesztések és a helyi innovációk kapcsolódásának lehetőségét mutatja be. Schindler Rózsa írása „A Szakképzési Kollégium Kerekasztal beszélgetése az Ágazati Készség Tanácsokról (2023. március 30.)” az elmúlt évek egyik izgalmas szakmai kihívással, a szakképzés kvalifikációs rendszerének és tartalmának átalakulásával, modernizációjával kapcsolatos fejlődéstörténetre hívja fel a figyelmet. Végül e számunkat is egy recenzió zárja. Varga Attila „A változások soha nem egy irányba mennek” – Halász Gábor: A magyar inga”  ismertetője a műfajában is izgalmas kötetet recenzálva egy olyan műre hívja fel a figyelmet, mely arra vállalkozott, hogy bemutassa a magyar oktatásirányítás elmúlt évtizedeiben bekövetkezett változásokat. A közelmúltban megjelent kötet érzékelteti az utóbbi években végbement centralizációs folyamatok hátterét, és ezen a példán keresztül bemutatja az oktatáspolitikai nagyrendszerek világát a gyakorlati szakemberek, sőt akár a laikusok számára is érhető módon.

A fentiekben leírtakra visszautalva szeretném kiemelni, hogy a közel egy évtizedes periodika-történetünk egyik sikerindikátoraként tekinthetünk arra, hogy a szerzők köre nem csupán bővül számról-számra, hanem visszatérő módon írásaikkal az Opus tematikai kereteit bővítik, egy-egy témában saját kutatómunkájuknak fejlődését is érzékeltetik az olvasók számára. E szám ilyen szempontból is példaértékű, a szerzők egy harmada már az elmúlt években is publikált periodikánkban.

2023. május

Benedek András

felelős szerkesztő