MARTON Zsuzsanna

A szakképzésben tanulók jövõképe – a család mint befolyásoló tényezõ szerepe

Bevezetés

A jövõ mindnyájunkat foglalkoztat kortól, nemtõl, iskolai végzettségtõl függetlenül, azonban minden életkornak megvannak a sajátos feladatai, jövõképhez kötõdõ vonatkozásai, melyet az egyén sajátos jellemvonásai tovább alakítanak, színesítenek. Az egyén lélektani fejlõdését tekintve a serdülõkor az az idõszak az emberek életében, amikor már elõtérbe kerülnek a felnõtt életformával kapcsolatos, jövõképet nagyobb mértékben meghatározó döntések.

Jelen tanulmány vizsgálatának középpontjában a fiatal serdülõk azon szegmense áll, akik középiskola-választási döntésükkel már egy lépéssel közelebb kerülnek a felnõtté váláshoz, a munka világához, mint más egykorú társaik: õk a szakképzés rendszerébe bekapcsolódó fiatalok.

A fiatalok jövõképének vizsgálata mind pedagógiai, mind pszichológiai szempontból több kutatási terület, elméleti összefüggés ismeretét követeli meg. A szakképzésben tanuló  fiatalok jövõképének alakulásával és formálásával számos, szoros ok-okozati kapcsolatban álló vizsgálati terület azonosítható: a serdülõkor pszichés fejlõdésének tana, a szocializációs színtereket befolyásoló tényezõk vizsgálata, a jövõkép-orientációs folyamatok, valamint a generációs elméletek közül a Z-generáció jellemzõinek feltárása. (1. ábra)

1. ábra: Jövõképvizsgálathoz szorosan kapcsolódó kutatási területek

Forrás: saját szerkesztés

A jövõkép-orientáció mint folyamat

A jövõvel kapcsolatos gondolatok többnyire a jövõbeni célokra, preferenciákra és azok stratégiai megvalósítására terjednek ki. Pszichológiai vonatkozásban azonban kognitív folyamatok összességeként – úgymint elõrejelzés, tervezés, magatartásszabályozás, vagy éppen emocionális vagy attitûdalapú megközelítésbõl (pl. optimista, negatív, reményekkel teli) értelmezhetõ. (Nurmi, 2005, Horváth – Nováky, 2016)

Ezen nézetek mellett a jövõkép alakulása szoros kapcsolatban áll azzal az életszakasszal, melyben az egyén van. Például a gyermekek nem rendelkeznek azokkal a kognitív képességekkel, továbbá olyan mértékû autonómiával, mely alkalmassá tenné õket hosszú távú döntések meghozatalára jövõjükkel kapcsolatban. A serdülõkorú fiataloknál, akik már magasabb szintû, fejlettebb kognitív képességekkel és kellõ függetlenséggel (függetlenedési vággyal) bírnak, a jövõ-orientáció egyre nagyobb szereppel jelenik meg, mely innentõl kezdve életüket fokozottan végigkíséri. Ez az életszakasz az, ami leginkább befolyásolja a felnõtt létet és jövõt (NURMI, 2005).

Az egyéni jövõkép kialakulása összetett folyamat. Nurmi (2005) a jövõ-orientáció folyamatát életkor alapú kontextusba helyezve az egyén jövõvel kapcsolatos motivációiban nagy szerepet tulajdonít a múltbéli eseményeknek és adottságoknak (pl. neveltetés, tapasztalatok, személyiség), melyek a lehetõségek megragadásánál meghatározó. Az egyes életszakaszokhoz rendelt jellemzõ fejlõdési feladatoknál (pl. serdülõknél a pályaválasztás) a jövõbeni célok kialakításánál a korábbi tudás, a családtól átvett értékrendszer domináns és ebbõl adódóan nagy eltérések mutatkoznak egyénenként. A célkitûzést követõen az egyén a tervezés fázisába lép, egy új szerepkörben (pl. munkavállalóként) a célok megvalósításán dolgozik, melyrõl intézményi keretek között folyamatos visszacsatolást kap és önértékelést végez. A jövõ-orientáció mind a négy lépcsõjét – így az egyes dimenziókat is (választási utak, fejlõdési feladatok, aktuális és jövõbeni szerepek, intézményi közeg) – a szocializációs színterek, úgymint a család, az iskola vagy a munkahely áthatják, és ez által a jövõképet alakítják.

2. ábra: A jövõ-orientáció folyamatmodellje

Forrás: Saját szerkesztés (Nurmi, 2005 alapján)

A modell is szemlélteti, hogy a jövõkép kialakulásának a folyamata alatt a célok megfogalmazása vagy megvalósítása egyrészt belsõ motiváció alapján születik, de sokkal hangsúlyosabb a „külsõ”, környezeti ráhatás. Ezek alapján az egyén cselekedetei a külsõ elvárásokra adott válaszreakció.

Számos hazai és nemzetközi kvalitatív kutatás (Nurmi, 1993, 2005; Yowell, 2000; Jámbori, 2003, Sallay, 2003; Raymann – Varga, 2017;) állította középpontjába a fiatalok jövõképének vizsgálatát, ahol nemzettõl, kultúrától függetlenül az alábbi három leggyakoribb témakörökre tértek ki a fiatal interjúalanyok:

·        foglalkoztatás,

·        oktatás és

·        család.

Érdekes megállapítás, hogy a megkérdezett fiatalok ebben a tárgyalt életkorban jellemzõ „feladataikra” összpontosítva a szabadidõt és kikapcsolódási tevékenységeket háttrébb szorítják, vagy teljesen feledésbe merítik, ha a jövõbeni terveikre gondolnak.

Útkeresés – serdülõk pszichés jellemzõi

Minden kornak megvannak a nehézségei, de talán a serdülõkor az az életszakasz, amely mind a gyermeket, mind a környezetét (pl. szülõk, pedagógusok) egy idõben nagyobb kihívások elé állítja.

Ha a pályaválasztás, a középiskolai felvétel idõszakára gondolunk, már önmagában nagy teher, stressz nehezedik a pubertás korú fiatalokra, hiszen döntésüknek súlya van, kihat a jövõjükre. Tovább fûzve a gondolatot, a szakképzési rendszerbe már bekerült tanulóknak a gyakorlati helyükön is helyt kell állniuk, mely sok esetben egy felnõttnek is megterhelõ egyszerre két helyen teljesíteni. Eddig azonban csak a tinédzserek életszakaszaiban megjelenõ feladatok kerültek megemlítésre, a bennük zajló biológiai, fizikai változások nem. A serdülõkori fejlõdés és változások fontosságát Erikson (1994) elmélete is alátámasztja miszerint, ez az életszakasz az identitás kialakításának szempontjából kritikus.

Havighurst (1972) alkotta meg a fejlõdési feladatok koncepcióját, mely az alkalmazkodás mérésére szolgált. Az egyes életkorokhoz olyan általános feladatokat rendelt, mely a leginkább jellemezte a kor alapján azonos életszakaszban lévõ emberek csoportját. A serdülõkort tekintve az alábbi feladatokat azonosította (ECOURSESONLINE, é.n.):

·        testkép elfogadása, test megbecsülése és hosszútávú gondoskodás,

·        társas kapcsolatok kialakítása mindkét nemmel,

·        nõi és férfi nemi szerepekkel való azonosulás,

·        érzelmi függetlenedés a szülõktõl és a felnõttektõl,

·        értékrend és erkölcsi rendszer kialakítása, ideológia képzése,

·        pályaválasztás,

·        társadalmi normák szerinti felelõsségteljes viselkedés kialakítása,

·        párválasztás, családalapításra történõ felkészülés.

Walker elméletében megjelennek mind a biológiai, mind a fizikai és lelki változásokkal összefüggésbe hozható problémák és erre épülõ feladatok, azonban az egyik legfontosabb feladat ebben az életszakaszban az identitáskeresés, kialakítás. A serdülõkor tulajdonképpen egy átmeneti állapot a gyermekkor és felnõttkor között, melyben a fiatal serdülõk viselkedése, érzelmei, döntési mechanizmusai alapjaiban megváltoznak (Költõ – Zsiros, 2013).

Az identitásképzés folyamata sok serdülõt megzavarhat, hiszen nem csak a saját egyéni identitásukat kell megtalálniuk, hanem a társadalmi szférában is ki kell alakítaniuk az identitásukat. Erikson az identitásképzésben két kulcstényezõt fogalmazott meg (Cole-Cole, 2006:673):

·        Krízis/feltárás: aktív keresési és értékelési folyamat a jövõbeni lehetõségekrõl, szülõk választásának újraértékelése.

·        Elkötelezõdés: személyes tapasztalási folyamat a célokra, értékekre, szemléletre vonatkozóan.

James Marcia (1966) (in Cole-Cole, 2006) e két dimenzió mentén vizsgálta fõiskolások pályaválasztási folyamatát és pályaidentitásukat, mely eredményeként  a pályaidentitás problémájának négy típusát határozta meg (3. sz . ábra)

3. ábra: Serdülõkori identitás alakulásának négy típusa

Forrás: Saját szerkesztés (Marcia, 1966; in Cole-Cole, 2006:673 alapján)

1)     Elért identitás: az ebbe a kategóriába tartozó fiatalok már túlvannak pályaválasztási döntésükön, és céljaikat ezen döntési eredmény mentén követik és valósítják meg.

2)     Korai zárás: a pályaválasztást a fiatalok ezen csoportja nem válságként élte meg, fiatalabb koruktól kezdõdõen egy adott pályára készülnek, melynek hátterében lehet szülõi minta vagy például egy traumatikus esemény. (N. Kollár – Szabó, 2004)

3)     Moratórium: Az identitáskrízis aktív átélése, választás nehézsége.

4)     Diffúz identitás: egy bizonyos pálya iránti elkötelezõdés problematikus, sok pálya érdekli, a személy döntésképtelen.

Szocializációs színterek jövõképformáló ereje – fókuszban a család

Az egyén születésétõl kezdve egy tanulási folyamaton megy keresztül, mely során a személyisége éretté válik és képes lesz a társadalmi elvárásoknak eleget tenni. A környezet megismerése, a viselkedési és együttélési szabályok elsajátítása, társas rendszerek megismerése mind ennek a folyamatnak része (Bányász, 2008). Az egyén szociális fejlõdésében az õt körülvevõ környezete jelentõs befolyással van.

A család életünk olyan meghatározó közege, ahol személyiségünk formálódik, fejlõdik, világnézetünk kialakul. A családi szocializációs folyamat során fejlõdik ki a gyermekben az iskola, a tanulás és még távolabbra tekintve az egész élethez való attitûdje, beleértve a munka világát is.

A serdülõ fiatalok jövõképének tekintetében a pályaválasztás és karrierfejlõdés azok a meghatározó témakörök, melyben a család szerepe és felelõssége jó, ha megnyilvánul. A pályaválasztási döntés hátterében már ott húzódik a szülõ elõrelátása, igyekezete, hogy gyermek fejlesztésére mekkora hangsúlyt helyez és energiát fektet. A fejlesztési törekvéseken túl a szülõi figyelem is elengedhetetlen, hiszen kortárskapcsolatok monitorozása, a folyamatos kommunikáció, szülõi tapasztalatok, életút megosztása mind segítheti a serdülõt a döntésében. A családnak, szülõknek viszont nemcsak a pályaválasztásban kell támaszul szolgálnia, hanem a késõbbi munkavállalás terén is irányadóak azok az értékek, a hozzáállás, amelyet a gyermek otthonról hoz (Kissné-Viszket, 2015).

A jövõképet a szülõk végzettsége, foglalkozása, családi állapota szintén befolyásolhatja. A gyermekek egy mintát látva nõnek fel, melyet természetes referenciapontként alkalmaznak, ahhoz mérten határozzák meg jövõbeni céljaikat. A korábban hagyományként felfogott látásmód, hogy a szakma, foglalkozás generációról generációra átszáll, a mai globális piaci verseny eredményeként eltûnõben van, a fiatalok a piaci igényeket és trendeket szem elõtt tartva döntenek, szükség esetén váltanak (Hutflesz, 2011).

Anyag és módszertan

A szakképzés jelen társadalmi megítélését tekintve egy alacsony presztízsértékkel bíró választási alternatíva a fiatalok (és szüleik) középfokú oktatással kapcsolatos döntéseinek mérlegelésekor. Annak ellenére, hogy a munkaerõpiacon fokozott igény jelentkezik a szakképzett fiatalok iránt, a szakképzés rendszere, a munkaerõpiac kínálta lehetõségek nem elég vonzóak a fiatalok számára. Sok esetben a szakképzõ intézmények egyfajta végsõ állomásként szolgálnak azon tanulók számára, akik nem jutnak be egyéb gimnáziumi képzésekre.

Jelen tanulmány és empirikus kutatás célja, hogy megvizsgálja a szakképzésbe becsatlakozott fiatalok jövõképét, abban szerepet játszó tényezõket és összefüggéseiket, különös tekintettel a család és szocio-demográfiai hátterére. A kutatás során az alábbi kérdések megválaszolása volt a cél:

·        A szakképzésben tanulók attitûdje milyen a jövõkép vonatkozásában? Van szerepe a kornak vagy az tanult képzési ágazatnak?

·        A jövõvel kapcsolatos döntésekben mekkora szerepe a családnak és szocio-demográfiai hátterének?

A 28 zárt kérdésbõl álló kérdõíves vizsgálat 421 tanuló részvételével készült egy nyugat-dunántúli szakképzõ iskolában, mely az iskolai sokaságra levetítve 80 százalékos részvételi arányt jelent. A kérdõív kitöltõk 26,1 százaléka férfi, 73,9 százaléka nõ. A kilencedik és tizedik évfolyam képviselteti magát a legnagyobb arányban összesen 50,8 százalékkal, a 11. évfolyam 27,8 százalékkal, a 12. évfolyam 12,8 százalékkal, míg a 13-14. évfolyam összesen 8,5 százalékkal. Az ágazatokat tekintve a legnépszerûbb a vendéglátóipar ágazat, melyben 197 diák tanul, ezt követi a kereskedelem (59 fõ), majd a közgazdaság és ügyvitel fej-fej mellett (48-52 fõ).

A kérdõívek adatai IBM SPSS 22 statisztikai elemzõszoftver alkalmazásával kerültek rögzítésre és kiértékelésre. Az elemzések között szerepelt kereszttábla-elemzés, varianciaanalízis és korrelációszámítás.

Eredmények

A kérdõíves kutatásban részt vevõ fiatalok több mint fele (57,48 százalék) havi gyakorisággal gondol a jövõjére, közel harmaduk eseményekhez kötõdõen, 4,75 százalékuk pedig soha.

4. ábra: A jövõbeni tervekre való gondolás gyakorisága

Forrás: saját szerkesztés (SPSS)

Az egyes évfolyamokat elemezve megfigyelhetõ, hogy 11. és 12. évfolyamon 65 százalék feletti azon fiatalok aránya, akik havi szinten elgondolkoznak a jövõjükrõl. Az asszociáció- és összefüggésvizsgálat (Khi-négyzet statisztikai próba és Spearman-féle rangkorrelációs vizsgálat) során kiderült, hogy szignifikáns kapcsolat van a két változó között 5 százalékos szignifikancia szinten meghatározva (p=0,00<0,05). Az egyes ágazatok és a jövõképrõl való gondolkodás között azonban szignifikáns kapcsolat nem mutatható ki, a változók egymástól függetlenek.

A felmérésbõl az is kiderült, hogy a szakképzésbe bekapcsolódott fiatal tanulók 90,26 százaléka igenis fontosnak tartja a személyes jövõképükkel való törõdést (4. ábra) és 65,79 százalékuk többnyire pozitív vagy nagyon pozitív a jövõjével kapcsolatban. Sem a képzési forma (szakgimnázium, szakközépiskola, érettségire épülõ képzés), sem a szakképzési ágazat nincsen szignifikáns összefüggésben a jövõképpel kapcsolatos attitûd tekintetében.

5. ábra: Jövõvel való törõdés fontossága

Forrás: saját szerkesztés (SPSS)

A jövõképet befolyásoló tényezõk és szempontok fontosságának ötfokozatú Likert skálán való értékelése során a számtani átlag szerinti legmagasabb átlagértéket az anyagi biztonság (4,62), majd a barátok (4,47) és a karrier (4,35) kapták. 

6. ábra: Befolyásoló tényezõk fontossága

Forrás: saját szerkesztés

A válaszadók 42 százaléka a jövõben szeretne a saját tanult szakmájában elhelyezkedni, jelentõs arányuk – 39,4 százalékuk – még nem tudja, közel 20 százalékuk pedig biztos, hogy nem akar. A szakmájukban elhelyezkedni kívánó tanulóknak a 60,4 százaléka alsóbb, 9-10. évfolyamokba jár, 11. évfolyamban egyfajta krízis észlelhetõ, itt azon tanulók aránya tolódik nagyobb irányba, akik biztosan nem akarnak vagy nem tudják, hogy szeretnének-e a tanult szakmában dolgozni. Az évfolyamok és a szakma iránti tervezett elkötelezõdés között is szignifikáns kapcsolat (p=0,011<0,05) áll fent.

A foglalkoztatás formáját tekintve szinte fele-fele arányban oszlanak meg a válaszok, 52,5 százalékuk szeretne vállalkozást indítani, míg 47,5 százalékuk alkalmazotti viszonyban képzeli el jövõbeni munkahelyét. Külföldi munkavállalást a válaszadó tanulók 20,2 százaléka biztosan, de további 48 százalékuk valószínûsíti mint potenciális munka-vagy letelepedési hely. Akik biztosan külföldi munkavállalásban gondolkoznak, azoknak több mint fele (51,8 százalék) a vendéglátóipar ágazatban tanul.

A továbbtanulásra adott válaszok változatos képet mutatnak. A szakképzésben részt vevõ diákok 38,72 százaléka tervezi, hogy egy újabb szakma tanulásába kezd jelenlegi tanulmányainak befejezését követõen. A válaszokból kitûnik, hogy a tanulmányok finanszírozásának nehézsége nem feltétlen indok a jövõbeni tanulást illetõen.

A megkérdezett fiatalok közül, akik a család szerepét kiemelten fontosnak tartják a jövõjükben, 49,1 százalékuknak a szülei házasságban élnek, 20,5 százalékuk együtt él, de nem házasok, 28,1 százalékuknak pedig külön élnek a szülei. A fontosságot tekintve a család (4,3) nagyobb szereppel bír, mint a házasság (3,53) intézménye az átlagokat tekintve, különösen azok körében, akiknek a szülei együtt élnek. Megállapítható, hogy szignifikáns kapcsolat van a változók között, azaz befolyásolja a család-házasság jövõbeni szerepét a fiatalok életében, hogy az õ családjukra mi jellemzõ.

A család és a szülõk szerepének fontosságát bizonyítja, hogy a komolyabb döntéshozatal elõtt nagy arányban (71,97 százalék) a szüleikhez fordulnak támogatásért, valamint a tanulók felének a példaképe a saját szülõje. Megfigyelhetõ az is, hogy azon tanulók, akik fõként a családjukkal töltik a szabadidejüket, nagyobb arányban tekintenek a szülõkre példaképként, mint azok, akik a szabadidejükben inkább a barátaikkal vannak. A Khi-négyzet statisztikai próba igazolja is a szignifikáns kapcsolatot (p=0,04 <0,05) a két változó (példakép és szabadidõs partner) között 95 százalékos valószínûség mellett.

A szülõk iskola végzettségét és foglalkoztatási körülményeit elemezve az adatok azt mutatják, hogy a szülõk végzettsége viszonylag alacsony szintû, a mintában leggyakrabban elõforduló válasz a szakmunkásbizonyítvány volt mind az édesanyák, mind az édesapák végzettségére vonatkozóan. Mindkét szülõ esetében igaz, hogy közel 60 százalékuknak érettségi bizonyítványa sincsen, az alapfokú oktatást sem teljesítõk viszonylag kis arányban szerepelnek mind az édesanyák (82,4 százalék), mind az édesapák (0,7 százalék) körében. A szülõk közötti különbözõségeket tekintve az édesanyák valamivel nagyobb arányban rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel a gyakorisági táblák eredményei alapján, viszont ezt az eredmény torzíthatja, hogy az édesapák végzettségére vonatkozóan nagyobb arányában jelent, meg hogy nem tudják, mi az édesapa végzettsége. Ennek feltételezett oka, hogy csak az édesanyájukkal élõ tanulóknak a 21,6 százalékának nincsen információja az édesapa legmagasabb iskolai végzettségét illetõen.

A foglalkoztatási viszonyokat elemezve a megkérdezettek szüleinek a fele vállalati szférában dolgozik alkalmazottként. Az édesanyák 26,4 százaléka, az édesapák 13,5 százaléka dolgozik közalkalmazotti jogviszonyban. Az édesapák esetében a vállalkozói hajlandóság jóval magasabb, kétszer annyi édesapa vállalkozik, mint édesanya. Csak az édesapák foglalkoztatási viszonya van asszociációs kapcsolatban 5 százalékos szignifikancia szinten (p=0,001<0,05), akkor is gyenge kapcsolat határozható meg a Cramer-féle V mutató értéke (0,216) alapján. Az édesanyák 10,2 százaléka munkanélküli, míg az édesapák 2,9 százaléka.

A fiatal válaszadók többsége (86,4 százalék) saját és családjuk anyagi helyzetét átlagosnak, jónak ítéli meg, 1,4 százalékuk kifejezetten rossznak, 4,3 százalékuk inkább rossznak és csak 7,8 százalékuk értékeli nagyon jónak. A saját anyagi helyzet megítélése nincs szignifikáns kapcsolatban azzal, hogy a diákok mennyire tartják fontosnak az anyagi biztonságot a jövõjükben.

Következtetések

A szakképzésben tanulóknak több okból kifolyólag sincsen egyszerû helyzete. Elõször is pont abban a korban vannak, amikor életkori sajátosságokból fakadóan olyan fizikai, biológia, pszichológiai fejlõdésen mennek keresztül, mely számos feladat és krízis elé állítja õket. Másrészt nem csak egyszerûen a középfokú oktatásba léptek és annak nehézségeivel küzdenek meg, hanem szakma, pálya iránti orientációjukat is elkezdõdött.

A gyerekek a társas rendszerekben sajátítják el a késõbbi életükben is szerepet játszó viselkedési szokásokat (normákat), melynek elsõ szocializációs színtere a család. A családi közegben formálódik az egyén személyisége, a családi minta alapján fog számos, jövõjét meghatározó döntést meghozni.

A 421 tanuló bevonásával történt kvantitatív kutatás a szakképzésben tanuló fiatalok jövõképét vette górcsõ alá, mely több szempont alapján vizsgálta a fiatalok jövõképét. Az empirikus kutatás eredményei szerint a szakképzésben tanuló diákoknak közel 60 százalékát viszonylag gyakran foglalkoztatja a jövõ gondolatata. Az intézmény tanulóinak több mint 90 százaléka a jövõkép fontosságát hangsúlyozta. A jövõképet befolyásoló tényezõk közül az anyagi biztonság áll az elsõ helyen az átlagpontszámokat tekintve, míg a család a negyedik helyen a barátokat, karriert és tudást követve.

A gyerekek a társas rendszerekben sajátítják el a késõbbi életükben is szerepet játszó viselkedési szokásokat (normákat), melynek elsõ szocializációs színtere a család. A családi közegben formálódik az egyén személyisége, a családi minta alapján fog számos, jövõjét meghatározó döntést meghozni.  A család befolyásoló ereje és szocio-demográfiai háttere meghatározó a fiatalok jövõképében, mely a kutatásban is igazolódott. A megkérdezettek közel 72 százaléka fontosabb döntések esetén szüleik véleményére támaszkodik, illetve kb. 44 százalékuk példaképként tekint rájuk. Jövõképükre statisztikailag is bizonyítottan hatással van családjuk szerkezete, összetétele és a szülõk iskolázottsága.

Felhasznál szakirodalom

·        Bányász, I. (2008. ): A szocializáció folyamata és színterei, a szociális identitás kialakulásának összefüggései. Elérhetõ: http://kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/2_1851_009_101030.pdf  (Letöltve: 2019.02.02.)

·        Cole, M. – Cole, S.R. (2006): Fejlõdéslélektan. Osiris Kiadó. Budapest.

·        ECOURSES ONLINE (é.n.): Development tasks of adolescence. Elérhetõ: http://ecoursesonline.iasri.res.in/mod/page/view.php?id=24342  (Letöltve: 2019.02.05.)

·        Erikson, E. H. (1994): Identity, Youth and Crisis. 7th ed. W.W. Norton. Elérhetõ: http://www.academia.edu/37327712 Erik_H._Erikson_-_Identity_Youth_and_Crisis_1_1968_W._W._Norton_and_Company_1_ (Letöltve: 2019.02.03.)

·        Horváth, ZS. E. – NOVÁKY, E. (2016): Development of a future Orientation Model in Emerging Adulthood in Hungary. Social Change Review. Vol. 14(2) pp. 69-95.

·        Hutflesz, M. (2011): A továbbtanulást és a pályaválasztást befolyásoló tényezõk megítélése a 7. - 8. osztályos tanulók körében. Helyzetelemzõ tanulmány – Vas megye. Szombathely. Elérhetõ: https://www.pgz.si/upload/File/2012/VAS_AI.pdf  (Letöltve: 2019.02.21.)

·        Jámbori, Sz. (2013): Az iskolai környezet szerepe a serdülõk jövõ-orientációjának alakulásában. Magyar Pedagógia. 103. évf. 4. sz. pp 481-497.

·        Kissné-Viszket, M. (2015): A pályaválasztási döntés családi háttere. – Jó gyakorlatok. Életpálya-tanácsadás. V.sz. pp. 22-29.

·        Költõ, A. – Zsiros, E. (2013): Serdülõk lelki egészsége: A magyar iskoláskorú fiatalok mentális egészségének alakulása 2002-2010 között. Educatio 2013/2. pp. 187-200.

·        Nurmi, J-E. (2005): Thinking About and Acting Upon the future: Development of Future Oirentation Across the Life Span. pp. 31-58. In: Strathman, A. – Joireman, J. (2005): Understanding Behaviour in the Context of Time. Lawrence Erlbaum Associates, Publishers. London.

·        Raymann, J.– Varga, A. (2017): Tíz év múlva – különbözõ társadalmi hátterû fiatalok jövõképe. In: Nagy Ádám (szerk.) (2017): Tizenkilencre lapot? Szociálpedagógia a XXI. században. Pallasz Athéné Egyetem. Kecskemét. pp. 354-377.

·        Sallay, H. (2003): Serdülõk jövõ-orientációja: a szülõi nevelés hatásai. Magyar Pedagógia, 103. 3. sz. 389–404.

·        Yowell, C. M. (2000). Possible selves and future orientation: Exploring hopes and fears of Latino boys and girls. The Journal of Early Adolescence, 20(3), pp. 245–280.