BALÁZS Brigitta

Korszerû eszközök és módszerek a digitális nemzedék körében

A mai digitális korban csak a tankönyv alapú oktatás nem felel meg az elvárásoknak, olyan szintre emelkedett az információs és kommunikációs technológia fejlõdése, hogy az az oktatás elengedhetetlen része kellene, hogy legyen. A diákok nagy része rendelkezik okostelefonnal, internet-szolgáltatással, hisz ennek a generációnak a folytonos online kapcsolat nélkülözhetetlen, így az oktatás is rákényszerül, hogy reagáljon a változásokra. Digitális környezetben új megvilágításban jelennek meg a didaktikai alapelvek és feladatok, amelyek segítik tanulóközpontú tanítást.

A Z-generáció tagjai, mivel már egy új virtuális világban nõttek fel, teljesen megváltoztak tanulási szokásaik. Ez problémákat vet fel az oktatási rendszerben is, elsõsorban a tanítási módszerek területén. A tanároknak nehéz átadniuk a tudásukat a fiataloknak, akik hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz és annak befogadásához. Képesek egyszerre több mindennel párhuzamosan is foglalkozni (multitasking). Egyre kevesebb idõt töltenek olvasással, viszont egyre többet játszanak például számítógépes játékokkal. Az õ digitális szokásaik nagyban eltérnek a jelenlegi pedagógusok (X, Y) generáció szokásaitól. A Z-generáció tagjai tipikusan különböznek az elõzõ generációk, fõleg a közvetlenül megelõzõ Y generáció tagjaitól. Õk már beleszülettek a digitális technológiák világába, amelyben számukra elképzelhetetlen élni mobiltelefonok, számítógépek és más digitális és kommunikációs eszközök használata nélkül. A Z-generációra használt másik fogalom a Marc Prensky által alkotott „digitális bennszülöttek” kifejezés. A kommunikációs eszközök fejlõdésével és gyorsaságával egyre több információhoz jutnak, és ezeket máshogy dolgozzák fel, ami miatt másképp is gondolkodnak, mint az X vagy az Y generáció tagjai. (internet)

Az innováció értelmezése az oktatásban

A mindennapi életben gyakran használatos az innováció fogalma, melyet a hétköznapi fogalmazásban új ötletnek, új eszközök használatához, egy rendszer megújításához köthetünk, de mindenképp tartalmazza a változás és az újdonság mozzanatát. Az innováció szó latin eredetû, mely az innovatis szóból származik. A szó nyers fordítása újulásban, megújulásban. Jelentése tehát többrétegû, hiszen alapértelmezés szerint a megújulást jelent. Létezik viszont, egy olyan értelmezés, mely a felújításra hagyatkozik. Kereskedelmi és mûszaki szempontból viszont, új termék bevezetését jelenti az áruforgalomba. Az oktatásban elsõdlegesen módszertani megújulást jelent, mely magában hordozza az eszközök és magának az eszközöknek az újszerû alkalmazását. Minden ma használatos tevékenység, mechanizmus, gyakorlati eszme fejlõdik, megújul, vagyis egy bizonyos elõzõ állapotból, egy következõ állapotba kerül (egy magasabb szintre emelkedik). Az innováció szó értelmezésében hasonlít a reform szavunk értelmezéséhez, mely maga is az újítást, változást, jelenti. (Bartha 2014)

Az oktatásban az elmúlt idõszakban nagyon sok reformot vezettek és vezetnek be a mai napig, gondoljunk csak az új NAT-ra vagy az önértékelésre. Ezek mind felülrõl jövõ reformok, így kényszerítik változásra az oktatást, de megfelelõ és alapos felmérések nélkül sajnos ezek a döntések nem eredményesek. Ahhoz, hogy az innováció útján elindulhassunk egy alapos problémafelmérés szükséges. Az innováció által alkalmazkodunk az új változó világhoz, valamint változtatunk a megszokott gyakorlaton, amihez elengedhetetlen egy új szemlélet egy paradigmaváltás a pedagógusoknál. Az IKT pedagógiai innovációs hatását hazánkban is több vizsgálattal igyekeztek feltárni (Kõrösné, 2001). Az Oktatáskutató Intézet Értékelési Központja részt vett az 1999-es SITES (Second Information Technology in Education Study) felmérésében (Pelgrumés Anderson, 1999), melynek során reprezentatív minta alapján kiválasztott 260 iskolában vizsgálták az informatikai eszközhasználatot és a hozzá kapcsolódó pedagógiai gyakorlatot. A kérdõíves adatgyûjtésben az iskolák igazgatói és az informatika oktatásáért felelõs pedagógusai vettek részt. A vizsgálat eredményei szerint a nemzetközi összehasonlításban a magyar intézményvezetõk élen járnak az IKT intézményi és osztálytermi alkalmazásának támogatásában, és a hagyományos módszerekkel szemben elõnyben részesítik az új tanulási módokat.

Kõrösné (2000) kutatásában a pedagógusok innovatív gyakorlatról alkotott véleményére volt kíváncsi. Arra keresett választ, hogy a tanárok az új technika alkalmazását is feltételezve mikor neveznék innovatívnak a pedagógiai gyakorlatot. A válaszokból kiderült, hogy az innováció fogalmát több témakörhöz kötötték, melyek természetesen összekapcsolódnak, egymásba mosódnak. Ezek között szerepelt az IKT-eszközökkel támogatott tanulási környezet képesség- és személyiségfejlesztést segítõ szerepe, a tanulási módszerek változása, a tananyaghordozók struktúrájának átalakulása. A tanárok saját tanítási tapasztalataik alapján mindannyian a pedagógiai innováció egyik kulcsszereplõjének tartják a tanár személyét.

Mivel a technológia és világ is folyamatosan fejlõdik, az oktatás kiemelt szerepét nem lehet vitatni, mivel a technológia alapú gazdaság inkább a tudás alapú gazdaság felé tendál. Nagyon fontos feladat, hogy a jövõ nemzedékét felkészítsük, olyan képességekre, kompetenciákra, amelyek alkalmassá teszi õket a világ kihívásának válaszaira. Ehhez feltétlenül az innovációra van szükségünk, hogy az adott tudásanyagot a technológia segítségével bevonva az új generációkhoz igazodva tanítsuk. Nyitottnak kell lenni az újra és a megújulásra, ami megoldás lehet a sajnos sok iskolát is terhelõ létszámgondokra. Azért, hogy elkerüljük az osztálylétszám csökkenését vagy az esetleges iskola bezárásokat, az iskolának valami hozzáadott értéket kell biztosítani a tanulóknak és a szülõknek. Az innovációs megújulási képesség az iskola belsõ késztetése kellene, hogy legyen akár egy átvett innováció, akár egy saját fejlesztésében is.

Az innováció fontosságát mutatja, hogy a hazai oktatás egyik alapdokumentuma a Nemzeti Alaptanterv is tartalmazza a kulcskompetenciái között a digitális kompetenciát. Ez egyrészt az Európai Unió által megfogalmazott élethosszig tartó tanulás (LLL) kritériumrendszerének a megfelelése, másrészt a folyamatosan fejlõdõ és változó technológia és az információs –kommunikációs technológiák oktatási dimenzióba történõ integrálásának fontosságát jelzi. A digitális kompetencia alapfeltétele, egy olyan köznevelési intézmény, amelynek infrastrukturális és emberi erõforrása lehetõvé teszi annak tényleges, hatékony fejlesztését.

Az iskoláknak két nagyon fontos szempontnak kell megfelelnie az egyik a szakmai nevelés, azaz a munkaerõpiac elvárásaihoz igazodva készítse fel a diákokat. A másik a köznevelés, amely megalapozza, hogy az egyén személyes boldogsága mellett értékesnek tekintse a társadalmi együttéléshez szükséges kötelezettségek teljesítését és a különbözõ társadalmi szerepek betöltését.

A szakmai képzésnél kiemelt szerepe van az oktatónak a folyamatosan változó szakmai megújulás felkészülésére, ahol hiányzik a központi irányítás és a továbbképzés. A csoportok létszáma és a rendelkezésre álló infrastruktúra elengedhetetlen a hatékony oktatásban. A tanárok önálló saját erõbõl való felkészülése nagyon nehézkes, az óraszám emelés és az adminisztrációs terhek növekedése miatt. A csoportok alakítása nem mindig lehetséges, mivel fenntartói hatáskör illetve szakmai tanárhiány is problémát jelent. Az infrastrukturális helyzet jócskán javult az elmúlt években viszont, még nem tudjuk felvenni a versenyt a 21. századi követelményekkel.

A Z-generáció – a digitális pedagógia szükségessége

A nemzedékeket a szakirodalmak az infokommunikációs környezetükhöz való viszonyuk és az abban betöltött szocializációjuk alapján egy-egy idõszakra különböztetik meg. A X-generációt a mai 37-51 éveseket „digitális bevándorlóknak” nevezik, akik fiatal felnõtt korukban ismerkedtek meg az internet világával, a tanárok többsége tartozik most ebbe a generációba. Van, akik ezek közül tartotta a lépést a technológiával, ha felkeltette érdeklõdését ez e világ, de sajnos nagyrészt inkább maradtak a megszokott oktatási eszközöknél. Ezzel szemben a mai középiskolások már „digitális bennszülöttek”, õk már úgy nõttek fel, hogy az internet végig kíséri az életüket. A generációsszakadék a X és Z generáció között néha olyan, mintha nem is egy nyelvet beszélnének, más és más kommunikációs formára van szükség, hogy megértsük egymást.

1. ábra: A különbözõ generációk bemutatása

Forrás: http://www.mccrindle.com.au/the-mccrindle-blog/generation-alpha-mark-mccrindle-q-a-with-the-new-york-times

A tanítás-tanulás folyamatában nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a markáns generációs különbségek tudatos kezelésére. A gyors technológia változások hatására a tanár és diák közötti korkülönbségek egyre mélyebb szakadékot képeznek egymás megértésében. Minden gyorsan változik körülöttünk, amit a diákok azonnal feldolgoznak, tovább viszik, viszont amikor az iskolába jönnek, mintha idõutazásban vennének részt és kb. 50-100 évet repülnénk vissza a múltba. Ugyanaz az oktatás, minimálisat változott az idõk folyamán, ugyanúgy padokban ülünk sorosan, tankönyvekbõl tanulunk. A folyamatosan online diákoknak, akiknek fontos a figyelem fenntartása, ez már nem elfogadható motiváló környezet. Ahhoz a tanulást élvezhetõvé, a diákokat aktívvá tegyük az órán meg kell értenünk, hogyan mûködnek, milyen is az õ világuk.

A Z-generáció tulajdonságai

A Z-generáció tagjai (az 1995 - 2009 között születettek) a világ idõben elsõ globális nemzedéke, ez azt jelenti, hogy ugyanazon a zenén, ugyanazon az ételen, ugyanazon a mozifilmen, és ugyanazon a divaton nõttek és nõnek föl. Õk már sajnos a legkisebb létszámú, ugyanakkor a legiskolázottabb családba születtek. Emellett õket nevelik a legidõsebb anyák, valamint õk rendelkeznek a leghosszabb várható élettartammal.

A Z-generáció, a többi generációval ellentétben beleszületett a digitális világba, tehát õk már digitális bennszülöttek. Ebbõl következõen a digitális eszközök nagy részét természetesnek veszik, ismerik, tudják is azokat kezelni. Ezek a fiatalok virtuális közösségi életet élnek, az interneten töltik szabadidejük nagy részét, ott is építik ki kapcsolataikat, viszont probléma lehet, hogy a való élettõl kicsit távol nem tudják megoldani a konfliktusaikat. Érzéseik szerint sokkal könnyebben találnak társakra a virtuális térben.

A Z-generáció tagjai szeretnek és tudnak is tanulni, igénylik a fejlõdést. Ennek számukra kedvezõ formái a szórakoztatva tanítás („edutainment”) és a játékosítás („gamification”). Figyelik a felnõtteket, a szüleiket, a pedagógusokat – az interneten is. Meg kell õket tanítanunk a hatékony információ-feldolgozásra, ráadásul az õáltaluk sok esetben jobban ismert eszközök segítségével. Elmondható róluk, hogy õk egy más információ-feldolgozó rendszerben nõnek fel, mint mi annak idején, és ugyanúgy, mint az Y generációnál az õ tanításukban már nem a lexikális tudás átadása a legfontosabb, hanem a hatékony információ-feldolgozás. Az ismeretlen dolgokra elõbb rákeresnek az interneten, csak utána fordulnak a könyvekhez, végül elgondolkodnak a probléma megoldásán. Ezért kihívást jelentõ feladat egy tanár számára, hogy számukra megfelelõ feladatokat, megoldható problémákat vessen fel. (Tari, 2011.)

Az új nemzedékek új oktatási formákat igényelnek, mivel:

· magától érthetõ a személyes kommunikációs eszközök használata,

· folyamatosan online-ok,

· multitaskingok, egyszerre több dolgot is képesek csinálni,

· hagyományos frontális eszközökkel nagyon nehéz lekötni a figyelmüket,

· egy google kereséssel való megoldás nem kihívás nekik,

· vizuális elemeket részesítik elõnybe a hosszú tagolt szövegekkel szemben,

· használható tudást részesítik elõnybe,

· a tanárra inkább mentorként tekintenek,

· alá-fölé rendeltségi viszonyt elutasítják,

· személyre szabott oktatási technológiát igényelnek,

· azonnali visszacsatolásra van szükségük,

· kevesebb türelem, mindent azonnal akarnak, hiszen mindenre egybõl választ kaphatnak.

A generációsszakadék megszüntetése érdekében ez a kor megköveteli tõlünk tanároktól a tudatosságot és a rugalmasságok, amihez az élethosszig tanulás (LLL) lehet az út. Egy Z-generációs kisgyerek hamarabb tesz szert IKT eszközök alkalmazására, mint a beszédre, és ez már az életét is végig kíséri, inkább írásban kommunikál, valamilyen eszközt alkalmazva. Olvasás helyett inkább valamilyen virtuális játékkal játszik, igényelve a folyamatos ingerkörnyezetet, ez az õ világuk ebben vannak otthon. Ez a környezet az, amit az iskolában is alkalmazni kellene, kihasználva ennek lehetõségeit, motiválva ezzel õket és így bevonni õket a tanulásba. A Journal of Children and Media szaklapban megjelenet új kutatás szerint, amelyben a 2010 után született gyerekek digitális eszközhasználatát vizsgálják, az az eredmény született, hogy a Z-generációt követõ Alfa generáció tagja egyre nagyobb arányan használnak digitális eszközöket, valamint egyre korábbi életkorban kezdik el használni azt. A vizsgált korosztály majdnem fele rendszeresen használja a tabletet, okostelefont. Két éves kortól a felmért gyerekek fele, négy éves kortól ez az arány már 60 %, míg egy 2013-as vizsgálat szerint a két – három éves gyerekek csak 10 %-a vette kezébe ezeket a digitális eszközöket. Ez a korosztály már az általános iskola alsó tagozatos tanulói. A tendencia tehát egyértelmû.

A „digitális bevándorlók” tanítják a „digitális bennszülötteket” és a „digitális bébiket” ez kifejezés is nagyon ellentmondásos, akkor mit takarhat a valóság?

Mindez egy paradigmaváltást követel a tanároktól, ahol a kompetencia alapú oktatáson van a fókusz, vagyis a megtanult ismereteket a diákok a gyakorlatban is alkalmazni tudják, képesek legyenek a probléma megoldására. Saját tapasztalatom szerint a középiskolába érkezõ diákok nagy része az általános iskolában csak sablonosan tanul, nem tudják a feladat megoldását csak akkor, ha valamilyen berögzült sablonon keresztül oldhatják meg. Nem tanulnak meg gondolkodni, és nem értik az ok-okozati összefüggéseket, mindenre csak a sablon a válasz. Pedig a problémamegoldás az önálló tanulás legmagasabb szintje.

A tanítás-tanulás folyamatot segítõ IKT eszközök a Z-generációnál

Az IKT fogalma nagyon összetett, más-más szakirodalomban különbözõképpen olvashatjuk. A legátfogóbb megfogalmazást a Molnár György Korszerû technológiák az oktatásban címû digitális könyve tartalmazza:

„Az elméleti szakemberek többségükben egyetértenek abban, hogy az új Információs és Kommunikációs Technológiák (IKT) elsõsorban a munka természetét változtatták meg, melyek az alábbi csoportban fogalmazhatóak meg:

· Az információs munka növekvõ fontosságra tesz szert.

· Megnövekszik a munka reflexiós jellege, amikor az új technikák magát a munkát tökéletesítik.

· A munka egyre inkább problémamegoldó folyamattá válik.

· Ezzel egy idõben azonban még a hagyományos rutinmunka tovább élésével is számolnunk kell.

· Az ember-gép interfész erõsödése mellett a gép-gép interfész megjelenésével is számolnunk kell.” (Molnár, 2015)

Véleménye és tapasztalata szerint az IKT eszköz, „olyan eszközök, technológiák, szervezési tevékenységek, innovatív folyamatok összessége, amelyek az információ- és a kommunikációközlést, feldolgozást, áramlást, tárolást, kódolást elõsegítik, gyorsabbá, könnyebbé és hatékonyabbá teszik.” (Molnár, 2015)

A mai modern világban már elengedhetetlen az infokommunikációs technológia használata, ennek hatására kell lépést tartani az elektronikus tanulási környezetben való oktatással. A felsõfokú intézményekben már egyre aktívabban használják ezeket az eszközöket, alkalmazkodva a hallgatók tanulási szokásaihoz. Nagyon jó lehetõség ez az új pedagógiai képzésben is, hogy bemutatják, felkészítik a leendõ és gyakorló pedagógusokat a megújult tanulási módszertanokra.

Most már nem az a kérdés hogy szükség van-e az IKT eszközökre, hanem az hogy ezek használatát hogyan, mikor, milyen módon alkalmazzuk.

Az IKT legismertebb területét elsõsorban az eszköz dimenzió jelenti, ezek pedig a következõk:

· mobil, digitális prezentációs eszköz (digitális zsúrkocsi: laptop, projektor, erõsítõ, hangfal, mikrofon, VHS, SVHS, DV, DVD, rack-ek),

· interaktív táblák,

· kísérleti és mérõeszközök,

· kollaborációs eszközök,

· vezeték nélküli alkalmazások,

· szimulációs berendezések,

· osztályterem-hangosítás,

· kamera/webcamera,

· e-book olvasó,

· interaktív asztal,

· okostelefonok,

· érintõképernyõs táblagépek,

· interaktív rendszerek (Kinect rendszer),

· 3 dimenziós alkalmazások és rendszerek,

· iPad-ek, tabletek (Molnár 2015).

A digitális pedagógia szükségszerûsége

A munka világában és a magánéletben is már nagyon fontos szerepet játszik a számítógép, internet kezelése. Ehhez szükséges ismeretek, készségek és képességek összefoglaló neve a digitális kompetencia, ami az egyik alapvetõ kompetencia az oktatásban. Ha nem is lesz mindenki informatikus, akkor is szüksége van a 21. században ezekre a képességekre, így az oktatásnak nagyban hozzá kell járulnia ezeknek az elsajátításához. A digitális pedagógia így már alapfeltétele kell, hogy legyen minden oktatási intézménynek.

Nagy mérföldkõnek tekinthetõ, hogy az oktatásban, így tanulás-tanítás folyamatában megjelent az ember-gép közötti interaktív kapcsolat, amely új tanulási környezetet teremtett. A digitális pedagógia nem csak digitális környezetre készít fel, hanem az információ feldolgozásának módjára és képességére is. A rapid technológiai változásokra, már nem csak a meglévõ információk alkalmazása a helyes megoldás, hanem hogy képesek legyünk mindig az innovatív eszközök megtalálása és alkalmazására, így a diákoknak ezt a képességet kell a jövõre vonatkoztatva legjobban elsajátítaniuk. Tehát akkor eredményes a digitális pedagógia, ha nem a tanár mondja a probléma megoldását, hanem a diák képes arra, hogy újabb és újabb megoldást találjon az adott problémára, folyamatosa megújulva. Fõ fókusz tehát a használható tudás megtalálása és alkalmazása.

A digitális pedagógia taneszközei

„Taneszköznek tekintünk minden olyan tárgyat, amely az oktatás folyamatában felhasználható az oktatás céljainak elérése, elõsegítése érdekében. A „tárgy” átfogó jellegû kategória, magában foglalja a modelleket, technikai eszközöket, eszközkombinációkat stb. A taneszközök a hatékonyságot befolyásoló tagjai az oktatási folyamatnak. Át tudnak venni számos feladatot a tanártól, megkönnyítve a munkáját: szemléltetés, ismeretnyújtás, motiválás, tanulásirányítás, rendszerezés, gyakorlás, ismétlés, rögzítés, ellenõrzés, vizsgáztatás stb., de ezek tudatos, optimális beillesztése a tanítás-tanulás folyamatába, a folyamat megszervezése – direkt vagy indirekt módon – mindenkor a pedagógus feladata marad.” (Benedek 2008)

A digitális pedagógia az interaktív média és a web 2.0 generációs csoportjába tartozik, legfõbb eltérés a többi hagyományos taneszköztõl, hogy a tanár térben és idõben korlátlanul tarthatja a kapcsolatot a diákjaival és csatolhat vissza a felmerülõ kérdésekre, problémákra.

Interaktív média: ember – gép interaktív kapcsolat, önálló tanulást segítik. pl: oktató programok, programozott tankönyvek

Web 2.0: „A web 2.0 fogalom nem csupán azokat az újfajta weboldalakat és szolgáltatásokat, a mögöttük álló technológiát jelenti, mely lehetõvé tette a közösségi tartalomfejlesztést, s e közösségi hálózatokban demokratikusan képes pozícionálni az egyént. Pedagógiai értelemben a web 2.0 olyan konstruktív kommunikációra való nyitottságot jelent, melyhez fejlett IKT támogatottsággal rendelkezõ ingyenes vagy alacsony költségekkel (low cost) igénybe vehetõ szolgáltatások tartoznak. A web 2.0-ás környezetben alapvetõ beállítódás a közösségi részvétel és azon módszerek alkotó alkalmazása, amelyek a közösségi tartalomfejlesztésre épülnek. Pedagógiai szempontból különösen annak a felismerése a lényeges, hogy a web 2.0-ás térben a felhasználók közösen készítik a tartalmat, illetve az így konstruált tudást megosztják egymással.” (Benedek 2012)

Ilyenek például:

· számítógépes szoftverek

· közösségi oldalak

· blogok

· video megosztók

· virtuális számonkérõ eszközök

· gondolattérkép

Az oktatásban használt programok fajtái:

• Begyakorló programok: megszerzett készséget erõsítik, gyakorlást biztosítják

• Ismeretközlõ, tanító programok: új ismeretek megszerzését támogatják

• Problémamegoldó programok: fejlesztik a problémamegoldó készséget segítik, új megoldásokra ösztnöz

• Szimulációs programok: a valóságot tükrözik, gyakorlást biztosítanak kockázatok nélkül

• Játékprogramok: motiváló szerepük a legnagyobb

A hálózat alapú oktatásban (konnektivizmus) nagy szerepe van a web 2.0 pedagógiai alkalmazásnak, ezek nélkül csak frontális oktatással a mai Z-generáció és az õket követõ alfa generáció nem motiválható. A Facebook, a Snapchat, az Instagram az életünk mindennapi részéve vált, ezeken keresztül is kommunikálva ösztönözhetjük õket csoportos, páros vagy egyénre szabott feladatokkal. Az általuk végzett munkával közös gondolkodásra, közös munkamegosztásra sarkalhatjuk õket, aminek eredményét különbözõ programok segítségével prezentálhatják (prezi, gondolattérkép, közös google prezentáció).

Egy új jelenség van elterjedõben, ami elõször a vállalati szférában jelent meg, de ma már az innovatívabb iskolákban is használatos, ez nem más, mint a BYOD (Bring Your Own Device) Hozd magaddal a saját eszközöd a magyar fordítása. A hagyományos laptopok már nehezek, kényelmetlenek, helyette inkább szívesebben használják az ultravékony, könnyebb okos eszközöket, melyeket sokkal jobban elõnyben részesítenek mind a dolgozók, mind a diákok. Egyre több munkahely és iskola engedi meg a használók számára, hogy saját eszközeit használja a digitális környezetben.

Ennek a szemléletnek megfelelõen minden felhasználó a saját ízlésének megfelelõen alakítja ki munkakörnyezetét, saját programok, appok, levelezõ, megosztó rendszerek, stb.

A digitális eszközök használat a Z-generáció megismerése után, tehát elengedhetetlen rész kellene, hogy legyen az oktatásnak. További kutatásokat, megfigyeléseket vonhat ez a megállapítás maga után, mint például változik-e a tanulói motiváció ezen IKT eszközök használat által a tanulói eredményeket is figyelembe véve vagy, hogy fontos-e a pályaválasztás során a digitális eszközök munkahelyi használata?

Felhasznált szakirodalom

· internet: https://www.tokaj-turizmus.hu/Tari-Annamaria-Eloadas-a-Z-generaciorol

· Bartha István Az innováció szükségessége az oktatásban: https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/4328/innovaciocikk1.pdf?sequence=1&isAllowed=y

· Benedek András: Digitális pedagógia, Typotex Kiadó, Budapest 2008

· Benedek András, Horváth Cz. János, Molnár György, Nagy Gábor Zsolt, Nyíri Kristóf, Szabó Erzsébet Mária, Tóth Péter, Verebics János Digitális pedagógia 2.0 (2012) Typotex Kiadó

· Fischer Alajos EDUCATIO Kht. Kompetencialapú oktatás jellemzõi: http://www.szignum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=127:kompetencia-alapu-oktatas-jellemzi&catid=28:tamop314&Itemid=55

· Kõrösné Mikis Márta (2001): Az IKT innovatív iskolai gyakorlatának vizsgálata nemzetközi kitekintésben.

· Kõrösné Mikis Márta (2000): Az innovatív pedagógiai gyakorlat

· Molnár György: Korszerû technológiák az oktatásban, www.tankonyvtar.hu, 2015

· Nemzeti Alaptanterv tervezet 2020

· Új Pedagógiai Szemle, 2001, 7–8. 87–96. 2009. szeptember 9-i megtekintés, https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-ikt-innovativ-iskolai-gyakorlatanak-vizsgalata-nemzetkozi-kitekintesben

· Tari Annamária: Z generáció, Tericium Kiadó, 2011, Budapest