MELEGH Béla
A
pedagógus etikai kódexek ismertsége, elfogadottsága,
használhatósága, hatása - kutatás
2015 elején a jogszabályi rendelkezések
következtében
már látható volt, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) Etikai Kódexének
megalkotását sokáig nem lehet odázni. Személyes indítékok mellett a
téma
aktualitása adta az ötletet a BME-GTK Műszaki Pedagógia Tanszékén írott
szakdolgozatomhoz. E dolgozat kisebbik, de talán nagyobb érdeklődésre
számot
tartó, kutatási részének szerkesztett változatát adom most közre.
Az etikai kódexek ügyét tavaly még nagy
érdektelenség
övezte. Reméltem azonban, hogy az NPK Etikai Kódex szöveg(tervezet)ének
megjelenése változtat ezen, és a pedagógustársadalom reakciója erre
valamilyen
formában mérhető lesz. A mérés eszköze egy interneten kitölthető,
anonim
kérdőív volt, amelyet, bár nem teljes egészében, hanem részben
szubjektív szempontok
szerint válogatva az adathalmazból (de a kutatás módszertanát figyelmen
kívül
nem hagyva) ki is értékeltem.
Miért a kutatás? Mi értelme egy interjúnak
vagy
kérdőívnek, ha egyes kérdéseire létezik egyértelmű, adekvát válasz (pl.
a kódexek
legitimitása, érvényessége vitathatatlan)? Azért, mert a jogi normák
hatékonysága sem pusztán kényszeren, hanem a polgárok jogkövető
akaratán, azaz
erkölcsiségén is nyugszik. Ez még fokozottabban igaz a pusztán erkölcsi
(és nem
jogi) normarendszerekre. Ezek egyszerűen nem
működnek, ha az emberek nem tudják, nem akarják elfogadni őket. Még
a
jogalkotás folyamatában is sokszor előfordul, hogy (akár még a
parlamenti
szavazás előtt, akár már utána) bizonyos jogszabályokat (tervezeteket)
vissza
kell vonni, mert akkora az ellenállás (pl. üzemanyagár-emelés,
internetadó-tervezet). Ez etikai dolgokra még inkább igaz: itt jóval
nehezebb
bármit erőből átvinni. Ha az emberek nem akarják működtetni
a kódexeket, erre őket erővel rávenni nem lehet, de
legalábbis valószínűleg nem érdemes. Hasznos tehát tájékozódni afelől,
hogy a
pedagógusok mit gondolnak az etikai kódexekről, hiszen nem csak az az
izgalmas,
hogy a megalkotóknak van-e igaza, hanem az, hogy ezt az igazat a
pedagógustársadalom el tudja-e fogadni. Az általam összeállított
kérdőív erre a
véleményre volt kíváncsi.
A megcélzottak köre a pedagógus diplomával
rendelkezők
voltak. „Külsőket” tudatosan nem akartam bevonni ebbe a körbe, annak
ellenére
sem, hogy a stakeholder-elmélet alapján jó az, ha minden érintett[1]
hozzászól egy (készülő) kódexhez. Remélem, nem tűnik se túl cinikusnak,
se túl
szofistának, ha azzal érvelek, hogy a három legfontosabb érintett
csoport
(tanár, diák, szülő) közül a szülők tulajdonképpen nem lettek kihagyva:
a
legtöbb pedagógus egyben szülő is. A diákok pedig a köznevelésben
nagyrészt
kiskorúak, értük (erkölcsi és jogi értelemben egyaránt) szintén a
szüleik
felelnek. Az élethosszig tartó tanulás folyamatában egyébként a tanárok
(mint e
sorok írója is), ha nem is a közoktatásban, de gyakorlatilag állandóan
diákok
is (erre a hétévenkénti kötelező pedagógus-továbbképzésről szóló
rendelet
kötelezi is őket). A szakmai etikai kódexek megalkotásánál legtöbbször
a
jogalkotó (aki kötelezővé teszi a létrehozást) is annak tudatában bízza
a
szakmai kamarára a megírást, hogy az adott szakma képviselői a képzésük
átlagot
meghaladó igényessége, illetve a szakma komoly erkölcsi hagyományai
következtében képesek a többi csoport fejével (is) gondolkodni, illetve
az ő
érdekeiket (is) képviselni.
A nem aktív pedagógusok megkérdezése
ugyanakkor
indokoltnak tűnt: mind a nyugdíjasok, mind a diplomával rendelkezők (de
soha,
vagy már nem tanítók) láttak már iskolát belülről[2],
teljesen vagy valamiképp „szakmabeliek”. Természetesen ők a kérdőívnek
csak a
kevésbé konkrét, utolsó négy/öt kérdését tudták kitölteni.
Ezen kizárások kivételével azonban a kérdőív
megcélozta a teljes magyarországi közoktatásban dolgozó
pedagógustársadalmat:
(tudomásom szerint) legalább negyven intézménybe jutott el országszerte[3],
amelyek között szerepelnek óvodák, általános iskolák, középiskolák és
gyógypedagógiai intézmények is, állami, egyházi és egyéb fenntartóval.
A
középiskolák között vannak szakiskolák, szakközépiskolák, illetve
négy-, és
hatosztályos gimnáziumok is.[4]
A kutatás formája kérdőív, azon belül
internetes
felületen kitölthető kérdőív volt. Azért választottam ezt a formát,
mert
viszonylag rövid idő (két hetet terveztem adatgyűjtésre) alatt
szerettem volna
egy többé-kevésbé reprezentatív mintát gyűjteni. Ez más kutatási
módszerrel nem
lett volna lehetséges, pontosabban annyi időt és energiát emésztett
volna fel,
amely nem állt rendelkezésre. A kérdőív mellett szólt továbbá az
anonimitás
egyszerű biztosítása (enélkül jóval kisebb lett volna a kitöltési kedv
és a
reprezentativitás is). A kérdőív forma mellett szólt az is, hogy
ilyenre volt
már példa a Független Pedagógus Fórum részéről 1994 októberében,
illetve a
2000-2001-es tanév folyamán. Mind a kérdőívek, mind a hozzájuk
kapcsolódó
elemzések (Pecsenye Éva írásai) megjelentek nyomtatásban, hozzáférhetők
voltak.[5]
Az első kérdőív kérdéseit nem használtam fel, de a második kérdőív négy
kérdését (kisebb változtatásokkal) beépítettem a saját kérdőívembe. Ez
azzal az
előnnyel is jár, hogy a kapott eredmények – megfelelő módon értékelve –
összevethetők.
A kérdőív először papíron készült el,
szakemberekkel
történt többszöri egyeztetés után nyerte el végleges formáját. Ezután a
Google
kérdőív-szolgáltatását felhasználva készült el az interneten kitölthető
változat.
A kérdőívet 2015. szeptember 14-én lehetett először kitölteni, és 2015.
szeptember 29-én zártam le. 16 nap alatt 155 pedagógus töltötte ki.
A kérdőív 14 kérdésből állt. A 14 kérdés 3 fő
csoportra osztható. Az első négy kérdés a pedagógus státusára
vonatkozik. A
későbbi elemzés (eredeti szándéka szerint is) pusztán az aktív/inaktív
állapot,
illetve az intézmény fenntartója alapján kívánta a későbbi adatokat
differenciálni, de érdekes adalékot, plusz információkat adhat a
kitöltőkről
az, hogy teljes állásban dolgoznak-e vagy sem, illetve, hogy milyen a
besorolásuk (ez részben a munkatapasztalatról/életkorról, részben a
jövedelemről adhat információt), ezért ez is belekerült a kérdőívbe.
A második kérdéscsoport a pedagógusra (saját
magára)
vonatkozó etikai kódexről kérdezi a válaszadót, ez 4 (illetve az elsőre
adott
igenlő válasz esetén 5) kérdést tartalmaz. A nem aktív pedagógusok ezt
a
kérdéscsoportot nem válaszolhatták meg, hiszen nem vonatkozik rájuk
semmilyen
kódex.
A harmadik kérdéscsoport ugyancsak 4 (az
utolsóra
adott pozitív válaszok esetén 5) kérdést tartalmaz, és általában
kérdezett rá
az etikai problémák számára, egy bármilyen etikai szükségességére,
hatékonyságára, hatására.
1.
Kérem,
jelölje be
az Önre vonatkozó négyzetet!
o
Jelenleg
is pedagógus munkakörben foglalkoztatnak.
o
Nyugdíjas
pedagógus vagyok.
o
Pedagógus
végzettségem van, de jelenleg nem ilyen
munkakörben dolgozom.
|
|
|
A kérdőívet 155 pedagógus töltötte ki, 134
aktív
(jelenleg is dolgozó) és 21 inaktív (nyugdíjas, illetve diplomával
rendelkező,
de jelenleg nem dolgozó). Ez megközelíti a magyarországi aktív
pedagóguslétszám
1‰-ét.[6]
Megfigyelhető a nyugdíjasok alulreprezentáltsága, ennek oka lehet pl.
az
internethasználat idegen volta.
Az aktív státusú kitöltők között
differenciáltam
munkaidő, illetve fizetési osztály alapján:
2.
Kérem,
jelölje be
az Önre vonatkozó négyzetet!
o
Teljes
állású vagyok.
o
Részmunkaidős
vagyok.
o
Óraadó
vagyok.
3.
Kérem,
jelölje be
az Önre vonatkozó négyzetet! Jelenlegi besorolásom…
o
gyakornok.
o
Ped I.
o
Ped
II.
o
Mesterpedagógus/kutatótanár.
|
|
|
A kitöltők fenntartója alapján is érdemes
volt
differenciálni.
4.
Kérem,
jelölje be
az Önre vonatkozó négyzetet!
o
Állami
fenntartású intézményben dolgozom (KLIK,
gyakorlóiskola, önkormányzati óvoda stb.).
o
Egyházi
fenntartású intézményben dolgozom.
o
Egyéb
(magán/alapítványi) fenntartású intézményben
dolgozom.
|
|
A felső két diagram eredménye valószínűleg
durván nem
tér el az országos átlagtól (bár mind a Ped. II.-ben lévők, mind a
mesterpedagógusok egy kicsit felülreprezentáltak). Az egyházi, illetve
egyéb
nem állami intézményekben dolgozó pedagógusok túlsúlya viszont az
egészre
vonatkozóan nyilvánvalóan komolyan torzított eredményt ad majd. Ezért
érdemes
lesz külön, eszerint differenciálva megnézni a kapott eredményeket.
5.2. Az
adott aktív pedagógust
érintő etikai kódexre, kódextervezetre vonatkozó kérdéscsoport
eredményei
5.2.1.Az első kérdés a
kódex ismertségére
vonatkozott.
5.
A rám vonatkozó pedagógus etikai kódexet
(szövegtervezetet vagy már elfogadott szöveget)…
o
olvastam.
o
nem
olvastam, de tudok arról, hogy létezik.
o
nem
hallottam, hogy ilyen létezne
Itt meg kell jegyezni, hogy a kódexek
mindegyike
nyilvános, az internetről (is) könnyen elérhető, hozzáférhető. Bár a
kérdés
gondosan úgy lett feltéve, hogy a „rám vonatkozó” szövegrész dőlt
betűvel lett
szedve, sajnos nem biztos, hogy az egyházi iskolák pedagógusai ezt jól
értelmezték (illetve nem biztos, hogy tudják, hogy melyik vonatkozik
rájuk. Ez
az eredményt torzíthatja. Az állami iskolák pedagógusainál ez a veszély
nem áll
fenn.
A válaszok:
|
Összes iskola |
Állami iskolák/MPK-kódex |
Egyházi iskolák |
|
|
|
|
Szépen látszik az eredményekből, hogy a
vonatkozó
kódex ismertsége az állami intézmények esetében nagyobb. Itt alig van
olyan,
aki ne hallott volna arról, hogy van ilyen, és a kódexet elolvasók
száma és
aránya is nagyobb, mint az egyházi intézmények esetében. Ez talán
betudható
annak, hogy a NPK-kódextervezet viszonylag friss és kötelező érvényű,
míg az
egyházi kódexek a két legnagyobb fenntartó esetében közel két
évtizedesek, és
(egyelőre) nem kötelezőek. Legfontosabb megállapításnak ugyanakkor az
látszik,
hogy összességében kevesen olvasták a
kódexeket: a pedagógusok kicsit több, mint negyede találkozott csak a
szövegével, a háromnegyede nem. Ezt az eredményt, bár csak óvatosan
szabad
összevetni a 2000-2001-es kutatás eredményével, hiszen a minta csak
tizede
amazénak, mégis érdemes mellétenni: akkor 11% volt azok aránya, akik
nem is
hallottak ilyenről, 52% hallott róla és 37% alkalmazta, vagyis a kódex,
mint
műfaj, az állami beavatkozás következtében összességében ismertebbé
vált.
5.2.2.
A második kérdés az etikai
kódexet elolvasók ezen dokumentummal
kapcsolatos aktivitására kérdezett rá.
6.
Amennyiben
az
„olvastam”-ot választottam az előző kérdés esetén:A rám vonatkozó
pedagógus
etikai kódex…
o
megalkotásában
részt vettem.
o
megalkotásában
nem vettem részt, de véleményezni
szándékozom.
o
-et
nem szándékozom / nincs időm véleményezni.
Itt
kisebb a minta, de azért tendencia így is leolvasható.
|
Minden
elolvasó pedagógus |
Állami
iskolai pedagógus |
Egyházi
iskolai pedagógus |
|
|
|
|
Ezekből az adatokból az látszik, hogy akik
olvasták a
szövegeket, azok jobbára bele is szeretnének szólni az alakulásába. Aki
eleve
aktívabb (mert érdekelte, volt ideje stb.), az szeretne hatni rá (még
aktívabb
lenni). Árnyalja a helyzetet, hogy erre az egyházi iskolák kódexeinek
esetében
egyelőre nincs lehetőség. Itt két dolog lehetséges: egyrészt az, hogy a
pedagógusok nem tudják, melyik kódex vonatkozik rájuk; másfelől nem
tudják,
hogy ezek egyelőre nem véleményezhetőek. Érdekes, hogy akadt egy olyan
kitöltő
is, aki részt vett a NPK kódexének kialakításában.
5.2.3. A harmadik kérdés
azt firtatta, hogy
mennyire érzik segítségnek, illetve tehernek a kódexeket a pedagógusok.
7.
Úgy
érzem, hogy a
rám vonatkozó pedagógus etikai kódex…
o
plusz
terhet rak rám.
o
nem
oszt, nem szoroz, hogy van.
o
segítséget
nyújt(hat).
o
nem
tudom eldönteni, hogy a fentiek közül melyik igaz
rám
Megtehettem volna, hogy csak a kódexeket
valóban
elolvasók köréből veszem a mintát, de mivel én a kódexekkel kapcsolatos
közhangulatot is szerettem volna mérni, inkább a teljes aktív kört
kérdeztem
meg, utána differenciáltam.
|
A teljes
aktív körben |
Akik
elolvasták |
Akik nem
olvasták el |
|
|
|
|
|
Állami
iskolákban |
Egyházi
iskolákban |
|
|
|
|
|
A diagramokból az látszik, hogy a pedagógusok
nagy
része leginkább bizonytalan, de mégis inkább segítségnek érzi a
kódexeket, mint
tehernek. Ugyanakkor elég sokan bizonytalanok és szkeptikusok is.
Érdekességek:
-
akik
olvasták,
azoknál a dönteni nem tudók aránya kisebb, de nem a szkeptikusok kapnak
ebből,
hanem szinte egyenlő arányban a tehernek ill. segítségnek érzők (a
szkeptikusok
aránya ugyanannyi, mint a teljes körben)
-
a
kódexet nem
olvasók körében meglepően kevesen válaszoltak úgy, hogy nem tudnak
dönteni. A
kétharmaduk úgy is mer véleményt formálni, hogy nem olvasta el a
dokumentumot.
-
az
egyházi
iskolákban tanítók optimistábbak: náluk a kódexet plusz tehernek csak
kevesen
érzik.
5.2.4. A negyedik, a
kódexek legitimitására
vonatkozó kérdés ismét a hangulatot, a pedagógusok érzéseit próbálta
megmérni.
8.
Úgy
érzem, hogy a
rám vonatkozó pedagógus etikai kódex…
o
illegitim.
o
legitim.
o
nem
tudom eldönteni / nem érdekel / nem jó a kérdés
Az nyilvánvaló, hogy nagyjából az összes
kódex legitim
a szó jogi értelmében. Itt arra voltam kíváncsi, hogy jogosnak érzik-e a pedagógusok ezeket. A
megszólítottak köre itt a teljes aktív állomány volt, hiszen a kódexek
legitim
volta úgysem függ attól, hogy elolvassák-e őket.
|
Aktív
pedagógusok |
Állami
iskolában |
Egyházi
iskolában |
|
|
|
|
Megnyugtatónak mondható, hogy a pedagógusok
nagy
része, mivel nem tudja megítélni a legitimitást, józan eszére hallgatva
nem
nyilatkozik a kérdésben. Ugyanakkor érdekes különbségeknek lehetünk
tanúi, ha a
két jobb oldali diagramra tekintünk.
-
az
állami
iskolában viszonylag magas a NPK kódexének elutasítása, többen tartják
illegitimnek, mint legitimnek. Ez nyilvánvalóan egy érzelmi
szembenállás a
kódexszel, ennek számos jelét észleljük nyílt levelek, kommentek és
egyéb
hangulatkeltések formájában is.
-
az
egyházi
iskolák pedagógusai ugyanakkor nemigen kérdőjelezik meg kódexeik
legitimitását.
Ez azért lehet, mert – mivel egyelőre a kódexek nem kötelezőek rájuk
nézve –
sokkal kisebb az érzelmi szembenállás, józanabbul a „nem tudom / nem
érdekel /
rossz a kérdés” opciót választják (és talán lojálisabbak is a
fenntartóhoz).
Muszáj megjegyezni, hogy ezen a ponton az
összesített
diagram valószínűleg torz, az egyházi iskolák felülreprezentáltsága
miatt.
Valószínű, hogy országos szinten a kódexet többen utasítják el, mint
ahányan
támogatják.
5.2.5. A következő kérdés
az etikai kódexek
részletességéről kérdezte a pedagógusokat.
9.
Szeretném,
ha a
rám vonatkozó etikai kódex…
o
még
gyakorlatiasabb és részletesebb lenne (mert
például szerintem rászorulnak a pedagógusok a segítségre).
o
úgy
maradna, ahogy van.
o
sokkal
kevésbé legyen részletes (mert például sérti a
tanszabadságot / kontraproduktív).
o
nem
ismerem/nem érdekel
Ez a kérdés az előző kettőt kombinálja és
ellenőrzi is
az eredményt. Nyilván akkor lehet nyilatkozni a részletességéről, ha
olvastuk,
de a részletességnek van köze az esetleges elutasításhoz is.
|
Összes aktív
pedagógus |
Akik
olvasták a kódexüket |
Akik nem
olvasták el |
|
|
|
|
|
Állami
iskolákban |
Egyházi
iskolákban |
|
|
|
|
|
Fő megállapításként megjegyezhető, hogy a
pedagógustársadalom jóval kevésbé részletes kódexet kíván, illetve
minden
meglévőt megváltoztatna (pro és kontra, mert azok aránya igen kicsi,
akiknek jó
minden kódex úgy, ahogy van). Érdekességek:
-
a
leginkább az állami
fenntartású iskolák tanárai szeretnének kevésbé részletes kódexet,
illetve
mindazok, akik ténylegesen is olvasták azt.
-
a
kódexet el
nem olvasók egyharmada gátlás nélkül nyilatkozik annak
részletességéről (ez
egyesek szerint már önmagában jelzi, hogy nagy szükség van etikai
kódexre)
-
az
egyházi
iskolák kódexei, attól eltekintve, hogy meglehetősen ismeretlenek,
kiegyensúlyozottnak tekinthetők részletesség szempontjából:
ugyanannyian
szeretnék, ha részletesebb lenne, mint ahányan nem.
-
az
állami
intézmények pedagógusai azonban azt szeretnék, ha a NPK kódexe jóval
kevésbé
lenne részletes. Mivel minden ide vonatkozó szakirodalom szerint egy
kevésbé
részletes kódex kevésbé használható (ld. üzleti etikai kódexek), így
ebben
egyértelműen érzelmi elutasítást kell látnunk. Nem mellesleg az egyházi
kódexek
részletesebbek, mint az NPK kódexe, mégis nagyobb az elfogadottságuk.
(Bár ez
összefügghet a nem kötelező érvényükkel is).
5.3. Az
általánosabb, minden
kitöltő által megválaszolt etikai témákat érintő kérdéssor eredménye
5.3.1. A pedagógusok
körében előforduló
etikai problémák, vétségek számának alakulása az elmúlt 5 évben a
válaszadó
szerint
10.
Véleményem
(=lelkiismeretem, erkölcsi érzékem) szerint
az utóbbi 5 évben a pedagógusok körében az etikai problémák, vétségek
száma…
o
jelentősen
nőtt.
o
kismértékben
nőtt.
o
nem
változott.
o
kismértékben
csökkent.
o
jelentősen
csökkent.
|
Az összes
pedagógus körében |
Az aktív
pedagógusok körében |
|
|
|
Legfőbb tanulságnak az látszik, hogy a
pedagógusok nem
gondolják, hogy az elmúlt öt évben drasztikusan megnövekedett volna az
etikai
problémák száma. A két diagram szinte azonos arányokat tartalmaz,
összességében
azért kismértékű növekedés tapasztalható. A 2000-2001-es felmérés ennek
az
ellenkezőjét mutatta: ott kismértékű csökkenést diagnosztizáltak (mind
a
pedagógus, mint a szülő válaszadók körében), amit az FPF kódex jótékony
hatásának tulajdonítottak.
5.3.2. A pedagógus
etikai kódex szükségessége és aktualitása
11.
Pedagógus
etikai kódexre…
o
nagy
szükség van, elvárható a megismerése és
betartása.
o
szükség
van, de a jelenlegi terhelés és elvárások
mellett nem elvárható a megismerése és betartása.
nincs szükség, bőven elegendő a jogszabályi
háttérnek,
a munkahely kötelező dokumentumainak (SzMSz, Ped.Program stb.) és a
munkaköri
leírásnak való megfelelés.
|
Minden
pedagógus |
Aktív
pedagógusok |
Nyugdíjasok |
|
|
|
|
|
Gyakornokok |
Ped. I. |
Ped. II. |
|
|
|
|
|
Mester/kutatópedagógus |
Állami
intézmények |
Egyéb
intézmények |
|
|
|
|
Érdekes, hogy az első három diagram minden
csoportjának körülbelül egyharmada gondolja azt, hogy a kódex ügye
jelenleg nem
aktuális, túl sok a terhelés és nagyok az elvárások, ezek mellett nem
elvárható
a kódexszel való ismerkedés és annak betartása sem. Ezen múlik a kódex
ügye:
abban ugyanis kétharmad egyetért, hogy kell kódex, de abban is egyetért
egy
részben másik kétharmad, hogy most
nem kell kódex. Ezt a véleményt valószínűleg érdemes fontolóra venni,
hiszen
alapvetően nem kódexellenes a pedagógustársadalom, csak rendkívül
túlterheltnek
érzi magát. Érdekesség, hogy a nyugdíjasok teljesen kódexpártiak. Ennek
sok oka
lehet: egyrészt a „bezzeg az én időmben” szindróma; másrészt az, hogy
ők
időhiányban nem szenvednek; harmadrészt az, hogy a „bezzeg az én
időmben”
szindróma részben akár megalapozott is lehet.
A közbülső négy diagram a fizetési osztályok,
illetve
az életpálya szakaszai alapján bontja az eredményt. Itt az figyelhető
meg, hogy
a kódexet jónak és aktuálisnak is
gondolók aránya az életkorral, illetve a magasabb fokozattal egyre nő.
Az utolsó két diagram, az állami/egyéb-bontás
pedig
azt erősíti meg, amit feljebb is többször láttunk: az elutasítók aránya
nagyjából azonos, de az állami iskolákban sokkal nagyobb a kódexet most
aktuálisnak nem érzők száma. Ezért az állami iskolákban uralkodó
rosszabb
hangulatot kell felelőssé tennünk.
5.3.3. A következő
kérdés a kódex potenciájával kapcsolatos véleményt vizsgálta.
12.
Véleményem
szerint az etikai kódex a jogi úton nem
szankcionálható (etikai) vétségeket…
o
mindenképp
visszaszoríthatja.
o
csak
akkor szoríthatja vissza, ha az
igazgató/fenntartó folyamatosan elvárásként ismerteti és erővel
betartatja.
o
nem
szorítja vissza, így is, úgy is történnek ilyenek.
o
szaporítja.
|
Az etikai kódex a jogi úton nem
szankcionálható vétségeket… |
|
Összes
pedagógus |
Aktív
pedagógusok |
Nyugdíjasok |
|
|
|
|
A kódexírás hőskorában még elhangzottak olyan
vélemények, hogy a kódex megléte már önmagában fegyelmez.[7]
Ez mára már biztosan nem igaz: a kódexet önmagában hatékonynak gondolók
aránya
8%, vagyis a pedagógusok 92%-a a holt szöveget nem tekinti fegyelmező
erőnek.
Ez megerősíti az üzleti etikai kódexek esetében közismert tételt,
miszerint egy
kódex etikai program, illetve egyéb etikai intézmények nélkül nem lehet
hatékony (vö. nyugdíjas diagram). Ezen valószínűleg nem változtat az
sem, hogy
etikai bizottságokról ugyan beszél a kódex, de az etikai vétségekhez
komoly,
visszatartó erejű szankció nem kapcsolódik.
5.3.4. A következő két
kérdés a kódex
jövőbeli hatására vonatkozott.
Az
első
ezek közül arra volt kíváncsi, lesz-e egyáltalán ilyen.
13.
Véleményem
szerint az etikai kódexnek országos
szinten…
o
biztosan
lesz hosszú távú hatása.
o
valószínűleg
lesz hosszú távú hatása.
o
valószínűleg
nem lesz hosszú távú hatása.
o
biztosan
nem lesz hosszú távú hatása.
|
Összes
pedagógus |
Aktív
pedagógusok |
Nyugdíjasok |
|
|
|
|
|
Állami
iskolában |
Egyházi
iskolában |
Gyakornokok |
|
|
|
|
|
Ped. I.-ben lévők |
Ped. II.-ben lévők |
Mesterpedagógusok |
|
|
|
|
Mind az összes pedagógus körére, mind az
aktívak
körére tekintve az látszik, hogy inkább úgy gondolják a pedagógusok,
hogy a
kódexnek nem lesz hosszú távú hatása. Az állami iskolában ez kétharmad,
az
egyéb iskolákban szinte pontosan a fele. Ez itt megint hangulati
elemnek tűnik
(ami nem tetszik, az nem lesz a jövőben). A szélsőségeket viszonylag
kevesen
választották (8-13%), és itt is megfigyelhető, hogy a pedagógus
életpályán
előre haladva (korban is!) egyre csökken a „nem lesz hatása” vélemények
száma.
5.3.5. Az utolsó kérdés
magára a hatásra
kérdezett rá
(azok körében, akik a biztosan
lesz, illetve a valószínűleg
lesz opciót választották az előző kérdésnél). A négy előre megadott
panelválasz mellett itt volt elhelyezve a kérdőív egyetlen nyílt
kérdése, ahová
személyes, röviden megfogalmazott véleményt lehetett beírni.
14.
Amennyiben
az előbbinél a „lesz”-t választotta,
akkor:Véleményem szerint az etikai kódexnek hosszú távon mérhető hatása
legfőképp
o
a
minőségi munka terén lesz.
o
a
pedagógiai klíma kellemesebbé válása lesz.
o
a
viselkedéskultúra fejlődése lesz.
o
nem
tudom eldönteni, milyen téren lesz hatása.
o
egyéb:
…………………………………………………………
|
Összes
pedagógus |
Aktív
pedagógusok |
|
|
|
Az arányok nagyjából ugyanazok mindkét
diagramon, a
legtöbben a viselkedéskultúra javulását várják, a többire kevés voks
esik. Az
„egyéb” azonban érdekes. Két okból is nagyobb jelentőséget tulajdonítok
neki,
mint amennyit az arány alapján kellene. Először is, itt hallathatja a
pedagógus
a saját hangját először és utoljára a kérdőívben. Másodszor, bár ezzel
csak
heten éltek, ők az egész kérdőív legaktívabb kitöltői. Ők azok, akik a
megjelölt 5 percnél szinte biztosan több időt töltöttek el a
kitöltéssel. Az ő
véleményüket teljes egészében idézem:
Véleményem
szerint az etikai kódexnek hosszú távon mérhető hatása legfőképp....
-
a
pedagógus rossz
közérzetének növelésében lesz (egyházi iskola, Ped. I., olvasta)
-
a
pedagógusok
további intenzívebb kiégését elősegítő (állami iskola, Ped. I., olvasta)
-
a
tudatosság
minden téren, szemben a megszokással. (egyházi iskola, Ped. I., olvasta)
-
még
nagyobb káosz
lesz (állami iskola, Ped. I., olvasta)
-
még
elkeseredettebbek lesznek a pedagógusok (állami iskola, Ped.II., nem is
hallott
a kódexről)
-
negatív:
plusz
terheket ró a pedagógusokra (állami iskola, mesterpedagógus, nem
olvasta)
-
Egyelőre
sok probléma
van a jelenlegi megfogalmazással, mert az íróasztal mögött ülők
fogalmazták
meg, nem pedig iskolában dolgozók. Amúgy lehetne hasznos is. Ezen kívül
nagyon
örülnék, ha az állampolgárok megfogalmazhatnának egy etikai kódexet a
politikusok számára is és folyamatosan számonkérhetnék rajtuk. Az lenne
az
igazi fejlődés!!! :-) (állami iskola, mesterpedagógus, olvasta)
A hat negatív és egy pozitív kommentár aránya
önmagában elgondolkoztató, a tartalma pedig nagyrészt az eddigieket
támasztja
alá.
Az a feltevésem, hogy a szövegtervezet
megjelenése
kizökkenti a pedagógus-társadalmat az érdektelenségből, beigazolódott –
ezt a
kutatás kiértékelése szépen megmutatja. A kérdőív, szakmai szempontok
mellett,
érzelmi reakciókat is mért. Ez azért volt fontos, mert etikus
viselkedés nem
lehet kényszer következménye, hanem szabad akaratból kell, hogy
történjék. Ezt
viszont jelentősen befolyásolják az érzelmek – ezekből tudható meg,
hogy akarják-e a pedagógusok működtetni az
etikai intézményeiket. A válasz nem lett egyszerű igen van nem – az
biztos,
hogy józan, letisztult, egyöntetű, egységes álláspont, főleg a
kódex(ek) mellé
állás nem volt mérhető. Legfontosabb, egy mondatban összefoglalható
tanulságként az azonban kiderült, hogy bár a pedagógusok nagyrészt nem
kódex-ellenesek, most nem érzik
aktuálisnak a kódex bevezetését.
[1] bárki, aki pedagógussal kapcsolatba kerül: elsősorban a diákok, kollégák, szülők; tágabb értelemben azonban az iskola egyéb munkatársai is ide tartoznak: portás, takarító, karbantartó, kertész, konyhai dolgozó, gazdasági vezető, iskolatitkár, iskolaorvos, védőnő, iskolajogász, az iskola rendőre, iskolapszichológus, mentálhigiénés szakember, laboráns, iskolalelkész, a szakiskolák egyéb speciális alkalmazottai (pl. hangszerészek/hangolók a zeneiskolákban) és még sokáig lehetne folytatni e sort.
[2] Ha máshol nem, legalább a kötelező tanítási gyakorlatokon.
[3] Ez úton is köszönöm konzulensem, Dr. Benedek István, jelenlegi igazgatóm, Horváth Bálint és minden kollégám segítségét, akik segítettek a kérdőív terjesztésében és kitöltésében.
[4] Hogy a kérdőív ne csak anonim legyen, hanem annak is érezzék, nem kérdezett rá a kitöltő intézményére (annak nevére, csak a fenntartó „típusára”). Így az intézmények száma abból kalkulálható, hogy hány helyre lett kiküldve, illetve továbbítva; ezt árnyalja a kitöltők száma, a válaszok beérkezési sorrendje (a kiküldés időpontja illetve az időpecsét viszonya).
[5] Első kérdőív: Hoffmann Rózsa (szerk.): Pedagógusetika – kódex és kommentár. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. p.44.
Második kérdőív: Hoffmann Rózsa (szerk.): Szakmai etikai kódex pedagógusoknak. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003. pp.65-71.
[6] A 2014/15-ös tanévben Magyarországon 153000 pedagógus dolgozott. Forrás:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas1415.pdf
utolsó letöltés: 2015. szeptember 30.
Sajnos, az nem derül ki a statisztikából, hogy a munkaviszonyban lévő, de nem tanító kismamák (a kérdőív szempontjából inaktívak) benne vannak-e a KSH létszámban, vagy sem.
[7] Hoffmann Rózsa (szerk.): Pedagógusetika. Kódex és kommentár. NT, Budapest, 1996. p.51.