„Legyen szerencsénk máskor is”

A SINOSZ és a Szerencsejáték Zrt. jó gyakorlata siket és nagyothalló személyek foglalkoztatásában

Bevezető
2014 januárjában a Szerencsejáték Zrt. és a SINOSZ együttműködési megállapodást kötött, melynek célja egy közös pilot projekt elindítása volt. A Szerencsejáték Zrt. vállalta két hallássérült személy foglalkoztatását karitatív sorsjegy értékesítő hálózatában, a SINOSZ pedig azt, hogy szakmai segítségével és tapasztalatával támogatja ezt a folyamatot.

Hisszük, hogy egyre több munkaadó felismeri a társadalmilag felelős gondolkodás jótékony hatását a munkaszervezetére, megtapasztalja pozitív következményeit a közvetlen munkatársakra és egyben rávilágít, hogy a kommunikáció akadálymentesítésével teljesülnek a siket és nagyothalló személyek alkalmazásának a feltételei. A SINOSZ és az SzZrt. projektjének legfontosabb közös célja a siket és nagyothalló személyek társadalmi integrációs folyamatának elősegítése, úgy, hogy a legfontosabb tényező a folyamatban mindvégig maga az ember. A két szervezet közötti együttműködés alapja a kölcsönös bizalom, tisztelet és a partnerség keresése. A közös munkát alapvetően határozta meg, hogy a Szerencsejáték Zrt. nyitott volt a SINOSZ szakmai iránymutatására és a SINOSZ készséggel osztotta meg tapasztalatát.

Bízunk benne, hogy tanulmányunkat haszonnal forgatják majd a munkahelyek HR szakemberei, döntéshozók,  munkaerő-piaci tanácsadók és szolgáltatók, munkaerő-közvetítéssel és kölcsönzéssel foglalkozó cégek, egyetemi hallgatók, kutatók és mindazok, akik szeretnének ismereteket és átfogó képet kapni a siket és nagyothalló személyek foglalkoztatását érintő kérdésekről.

Tanulmányunk célja, hogy bemutassuk a Szerencsejáték Zrt. és a SINOSZ siket és nagyothalló személyek foglalkoztatásában elért eredményeit. Tesszük ezt azzal a céllal, hogy iránytűt adjunk azon munkáltatók és szakemberek kezébe, akik szeretnének siket és nagyothalló embereket foglalkoztatni. Ehhez kívánunk egy jó gyakorlatot bemutatni a szándék megfogalmazódásától a gyakorlati megvalósításig, a közösen elért sikerekig.

Siket és nagyothalló személyek munkaerő-piaci helyzete Magyarországon
A hallássérültek egészségügyi, szociális, szocio-demográfiai szempontjait is figyelembe kell venni a munkaerőpiac szempontjából. Az egészségi állapotokat elemezve láthatjuk, hogy a 2011. évi adatok alapján fogyatékossággal él 456.638 fő (a népesség 4,6%-a) és 1 millió 648 ezer fő pedig tartós betegséggel. A bevallottan fogyatékossággal élők száma kevesebb, mint a 2001. évi népszámláláskor volt. Azonban a legújabb népszámlálás adatai alapján elmondható, hogy mérséklődött Magyarország lakónépessége 261 ezer fővel. A 2011. évi adatok alapján a fogyatékossággal élők 53%-a nő és több mint 70%-uk 50 évnél idősebb. A legnagyobb csoportot a mozgássérültek alkotják 232.206 fővel. Az adatok alapján látássérült 82.484 fő, hallássérült 71.585 fő, értelmi fogyatékossággal élő 42.779 fő. Az autizmussal élő személyek száma 5.120 fő, a siketvak személy pedig 3.262 fő. Kiemelten magas a beszédhibás (14.528 fő) és a beszédfogyatékossággal (10.913 fő) rendelkező emberek száma. (1. ábra)


Magyarország magára nézve kötelezőnek ismeri el a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt. E szerint a tagállamok támogatják a hallássérült közösségek nyelvi identitását, segítik a jelnyelv elsajátítását, a célcsoport oktatáshoz történő hozzáférését. A hazai jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény a hallássérült emberekre nem csupán, mint fogyatékossági csoportra utal, hanem mint egy nyelvi kisebbség tagjaira, mivel a harmadik legnagyobb nyelvi kisebbséget a jelnyelvet használók közössége jelenti (Vasák, 1995; Ladd, 2003; Hattyár – Bartha, 2002; Hattyár, 2008; Romanek, 2015).

A 2011. évi népszámlálási adatok alapján 8.571 fő siket, 63.014 fő pedig nagyothalló személyként határozta meg önmagát. Ez lényeges, mivel a népszámlálás alkalmával a válaszadás a fogyatékosságra vonatkozó kérdések kapcsán önkéntes, önbevallás alapján történik. Ezeket az adatokat tehát fenntartásokkal kell kezelnünk, mert nem derül ki, hogy hány olyan siket és nagyothalló személy van, aki nem vallotta be saját érzékszervi fogyatékosságát. Továbbá nem vonatkozott kérdés a jelnyelv anyanyelvként vagy a mindennapi élet több színterén történő használatára vonatkozóan, de az egyéb kategóriában feltüntetésre kerülhetett a válaszadó által.

A népszámlálási kérdőív tételesen sorolta fel a legjellemzőbb, leggyakrabban előforduló fogyatékosságokat. Az összeírás alkalmával legfeljebb három fogyatékosságot lehetett feltüntetni. Ha valaki egynél több fogyatékosságot jelölt meg, akkor annyi esetben szerepel a táblázatok fogyatékosságtípusokat tartalmazó részénél, ahány fogyatékosságot megjelölt. A KSH[1] által elérhetővé tett táblázatok „fogyatékossággal élők” sorában azonban egy személy csak egyszer szerepel. Száz fogyatékossággal élő átlagosan 123 fogyatékosságot jelölt meg.

A KSH statisztikai felmérése nem tesz különbséget a megváltozott munkaképesség és a fogyatékosság között, nagy valószínűséggel a megváltozott munkaképességű válaszadók a legtöbb esetben fogyatékossággal élőnek vallották magukat.  Így a népszámlálás során fogyatékossággal élőként regisztrált személyek adatai a fogyatékossággal élők csoportján túlmutatva tartalmazzák a megváltozott munkaképességűek jelentős részének adatait.

A 2011. évi magyarországi népszámlálási adatok szerint a fogyatékossággal élők 20,16%-a az általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb végzettséggel sem, 36,18%-a általános iskola befejezett 8. évfolyamával rendelkezik. Érettségivel a fogyatékossággal élők 22,46%-a, középfokú iskolai végzettséggel, szakmai oklevéllel 16,99%-a, mely meglehetősen alacsony arány. A diplomások aránya csupán 11,41%. (KSH, 2013)

A fogyatékossággal élő személyek munkavállalási lehetőségeit egyértelműen behatárolja a népesség egészénél alacsonyabb iskolai végzettség, melyet az 2. ábra mutat (KSH, 2001). A 2011. évi népszámlálás során a bevallottan fogyatékossággal élő személyek közül 110.541 fő jelölte meg, hogy fogyatékossága akadályozza a tanulásban és a munkavállalásban egyaránt. 

 
A 2. ábra a 2011. évi adatok alapján mutatja fogyatékossággal élő személyek fogyatékosság és tartósan betegek legmagasabb befejezett iskola végzettség szerinti megoszlását. A táblázat tartalmazza a fogyatékosság típusai szerinti felosztást is.
A statisztikai adatok alapján megállapítható (3. ábra), hogy a hallássérült – kiemelten a siket – személyek az iskolázottság szempontjából elmaradnak más megváltozott munkaképességű célcsoportoktól, hiszen némiképp nagyobb arányban vannak közöttük, akik legfeljebb általános iskolát végeztek és kevesebben, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Ennek oka, hogy az oktatási intézmények többsége nem tud illeszkedni a hallássérült tanulók speciális szükségleteihez, a kommunikációs akadályok csökkentéséhez.


A fogyatékossággal élő személyek alacsonyabb iskolai végzettsége kihat a munkaerő-piaci lehetőségeikre, és ennek következtében a megváltozott munkaképességű emberek nemzetközi összehasonlításában alacsonyabb foglalkoztatási rátájára (Hangya, 2013). A 2011. évi népszámlálási adatok alapján a siket és nagyothalló emberek csupán 14%-a foglalkoztatott, több mint 70%-uk pedig inaktív kereső (KSH, 2013).
Mivel az országos érdekvédelmi, fogyatékosságügyi szervezetek szolgáltatásai között egyértelműen megjelent a munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtásának igénye, így mindenféleképpen fontos és indokolt a meglévő statisztikákon túl, hogy a SINOSZ saját tagsági körében is felmérje a szükségleteket. Annak érdekében, hogy a SINOSZ hatékonyabban tudja érdekvédelmi tevékenységét folytatni, úgy döntött, hogy saját magának is le kell, hogy folytasson egy hiánypótló kutatást, amely kifejezetten a siket és nagyothalló személyek munkaerő-piaci helyzetét vizsgálja.

Kérdőíves felmérés a siket és nagyothalló személyek munkaerő-piaci helyzetéről – a kutatás módszerei
2014. december - 2015. március között lefolytatott, strukturált kérdőíves kutatás eredményeit mutatom be, mely a siket és nagyothalló személyek munkaerő-piaci helyzetét vizsgálta. A kutatás módszerei innovatívnak tekinthetők, hiszen a kérdőív könnyen érthető formában készült el, továbbá a jelnyelvhasználó hallássérült személyek számára is teljes mértékig akadálymentes volt. Az online felületen elérhető kérdőív esetében a kitöltés menetét jelnyelvi videó segítette, míg a papíralapú kérdőív kitöltését – egyéni igény esetén – jelnyelvi tolmács támogatta. A minta elérhetőségét a hallássérült emberek magyarországi érdekvédelmi szervezete, a SINOSZ segítette, közel 14 ezer fős tagságával. A kérdőív összesen 23 főkérdést és 9 alkérdést tartalmazott, melyekre összesen 2.017 fő hallássérült személytől érkezett válasz. A visszaérkezett kérdőívek tisztítása után 1.962 db értékelhető kérdőív maradt. A kutatás mindvégig az érintett személyek bevonásával, az inkluzív, fogyatékosságtudományi kutatások etikai normáinak betartásával és a „Semmit rólunk, nélkülünk elv” alapján került lefolytatásra (Goodley, 1996; Marton – Könczei, 2009; Katona, 2012).

A kérdőívre választ adó személyek közül 826 fő férfi és 1.105 fő nő. A nemre vonatkozó kérdésre 31 fő nem válaszolt csupán. Életkor alapján a válaszadók 13%-a a 18-30 év közötti, közel 30%-a a 31-45 év közötti, 50%-a a 46-60 év közötti korcsoportba tartozik.  Lakóhely szerint a válaszadók közül 291 fő lakik a fővárosban, 591 fő megyei jogú városban, 442 fő kisvárosban, 495 fő pedig községben, illetve falun.  Hallásállapot szerint a válaszadók között 1.523 fő nagyothalló és 377 fő siket személy, mely arányában tökéletesen tükrözi a SINOSZ tagságának adatait a hallásállapot tekintetében.


A válaszadó siket és nagyothalló személyek iskolai végzettség tekintetében legnagyobb arányban középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. (5.ábra) A siket személyek esetében látszik, hogy alacsonyabb az érettségivel, illetve a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők száma. (6. ábra) A válaszadó hallássérült személyek közül több mint 50% végezte integráltan, halló közösségben az iskoláit, míg 226 fő kifejezetten hallássérültek iskolájában, speciális iskolában tanult, melyből 164 fő siket személy. 

A kérdőív munkavégzéssel kapcsolatos kérdéseire adott  válaszok pozitív képet mutatnak, mivel a kapott válaszok alapján elmondható, hogy több mint 50%-a a válaszadó hallássérült személyeknek dolgozik (7. ábra). Azonban megállapítható, hogy kevesebb mint 25%-uk dolgozik a tanult szakmájában. Ennek oka a válaszadók közel 15%-a szerint, hogy a hallásállapota miatt nem veszik fel az adott szakmájával, közel 20% pedig egyáltalán nem talál munkát abban (8. ábra).
Azon válaszadó hallássérült személyek között, akik azt jelölték a kérdőívben, hogy dolgoznak, a legtöbben a napi 4 (732 fő), illetve napi 8 órát (625 fő) jelölték meg (9. ábra). A kapott adatok tekintetében egyértelműen kirajzolódik, hogy vannak, akik bizonyos keresetpótló juttatás folyósítása mellett órakorlát betartása mellett dolgozhatnak, amennyiben nem szeretnék az ellátásukat szüneteltetni, illetve elveszíteni.

„Ezen a munkahelyen nagyon jól érzem magam. A munkatársaimmal egyetértésben dolgozunk. EZ a csapat baráti kör. Örülök, hogy velük dolgozhatok.”
 „Engem kifejezetten zavar, hogy csak úgy találtam munkát, hogy "megváltozott munkaképességű" vagyok, így úgy érzem, csak ezért vettek fel (mert muszáj nekik). Életem során nagyon kevésszer hívtak be interjúra, ahová nem megváltozott képességűt kerestek, csak jelentkeztem, mert úgy gondolom, nem vagyok köteles csakis ilyen címkével ellátott pozícióra jelentkezni. Mivel nekem mindig is nehéz volt munkát találni, nyelveket tanulok, hogy hátha úgy már tudok érvényesülni.”
A válaszadók több mint 45%-a beleírja az önéletrajzába, hogy hallássérült személy. (10. ábra) Ez azért tekinthető igazán fontos kérdésnek, mert a tapasztalataink azt mutatják, hogy a siket és nagyothalló álláskereső bizonytalan annak kapcsán, hogy szerepeltesse-e az önéletrajzában állapotát. Sokuk esetében kudarc esetén felerősödik az érzés, hogy kár volt feltüntetni, mert a munkaadó ez alapján diszkriminálta őket már az állásinterjú előtt és kizárta az interjúra meghívottak köréből.

„Az egyik fülemre teljesen siket vagyok, a másik jól működik. Fontos, hogy főnököm és közvetlen munkatársaim tudjanak erről, azonban semmilyen különleges bánásmódot nem kapok és nem várok el. Nekem kell alkalmazkodnom. Hálás vagyok azoknak, akik segítettek/-nek ezzel a "fogyatékossággal" együtt élni.”
A jelenleg munkanélküli válaszadók közül 14% jelezte, hogy kettő, illetve több mint két éve munkanélküli, továbbá 3% még sohasem dolgozott. Arra a kérdésre, hogy szeretnének-e dolgozni 36% válaszolt igennel, többségük, 317 fő 8 órában, teljes munkaidőben szeretne munkát vállalni, de ugyanúgy határozottan megjelent a válaszok között a 4-6 órás részmunkaidő (11. ábra).
„Nagyon hátrányos helyzetben vagyunk mi hallássérültek, ha állásinterjúra megyünk vagy a munkahelyen már észre is veszik nem hallunk…sokan türelmetlenek nem szeretnek segiteni nehéz munkát találni nem foglalkoztatnak...pedig nekünk is megkel élni.”
    „…még mindig nincs esélyegyenlőség a munkaadók részéről, mert sok negatív tapasztalatokkal találkoztam mert munkahelyi gyűlés van. Nem akarnak hívni tolmácsot mert pénzben kerül!”
„Szeretnék minél előbb munkát találni, mert dolgozni szeretnék és a megélhetőségünk is könnyebb lenne és fontosnak érzem magam mert tudnám, hogy tartozok én is egy munkahelyre, ahol számítanának a munkámra, azaz rám, de sajnos több éve nem dolgozok, ami nagyon elkeserít, nagyon örülnék, annak ha valaki segítene munkát találni.”

Arra a kérdésre, amely a munkakeresés helyére, illetve irányára kérdezett rá, összesen 1052 fő válaszolt. Itt már magasabb arányban jelent meg az érdekvédelmi szervezet a válaszok között, de az első helyen továbbra is az ismerősöknél, barátoknál való érdeklődés áll. (12. ábra)

Hallássérültek alkalmazásának általános gyakorlata
Tapasztalható, hogy a munkáltatókban még mindig megtalálhatóak a sztereotípiák a hallássérült munkavállalókkal, illetve alkalmazásukkal kapcsolatban. Általában a kommunikációs akadályoktól, az előfordulható munkahelyi balesetektől tartanak. Ezek a félelmek a hallássérült munkavállalók munkába állása után megszűnnek. Nagyon fontos kiemelnünk azt, hogy más fogyatékossági csoport tagjaihoz képest a hallássérült emberek megfelelő munkavégzéséhez kevés speciális szükséglet merül fel, amelyek többnyire könnyen adaptálhatók. Sőt vannak olyan szükségletek, amelyek más megváltozott munkaképességű célcsoportok számára is segítséget jelenthetnek. A jól látható szöveges feliratok, képi megjelenítések, vizuális megoldások sokat segíthetnek a megértésben. A hallássérült embereken túl más emberek számára is segítik az egyenlő esélyű hozzáférést.

Megváltozott munkaképességű, hallássérült jelentkező esetén meghatározó információ a hallásállapot. A hallássérültek kifejezés gyűjtőfogalom. A hallássérült személyek hallásállapotuk alapján siketek vagy nagyothallók lehetnek. A siketek nem rendelkeznek hasznosítható hallásmaradvánnyal. Általában nem viselnek hallókészüléket sem, mivel állapotuk hallókészülékkel sem korrigálható. Többségük a jelnyelvet használja.

A nagyothalló személyek hallásmaradvánnyal rendelkeznek, hallókészüléket használnak. Orvosi szempontból a nagyothallók azok, akiknél a halláskárosodás mértéke mindkét fülön 30-90 dB között van. A nagyothalló személy hallókészülék segítségével viszonylag tisztán a hangzó beszédet és ő maga is érthetően beszél, amellett, hogy az ő hangján és kiejtésén is érzékelhetők a hangkontroll hiányosságai.

Halláscsökkenés fokozatai:

• nem jelentős a halláscsökkenés 25 dB között
• kisfokú a halláscsökkenés 26-40 dB között
• közepes fokú a halláscsökkenés 41-60 dB között
• nagyfokú a halláscsökkenés 61-80 dB között
• súlyos fokú a halláscsökkenés 81-90 dB között
• siketséggel határos a halláscsökkenés 91 dB felett
• siketség, teljes hallásvesztés, ha a hallás nem mutatható ki

A siket és nagyothalló személyek foglalkoztatása kapcsán egy dolgot kell hangsúlyosan kiemelnünk. Ez nem más, mint a kommunikáció és annak akadálymentes megvalósulása. Ennek érdekében mind a munkavállalói és mind a munkáltatói oldalnak feladata van.
A hallássérült munkavállaló részéről is fontos az egyéni hozzáállás, fontos, hogy tisztában legyen vele, hogy mire képes, ezt tudja kommunikálni és ismerje saját szükségleteit, illetve legyen motivált ezek érvényesítésében ő maga is.

A munkahelyi kommunikáció akadálymentes megvalósulása érdekében kiemelten fontos szerepe van a munkábaállást megelőző érzékenyítő – illetve célja és funkciója szerint informáló – tréningeknek, amelyek célcsoport-specifikus ismeretekkel látják el a résztvevő, majdani közvetlen kollégákat.

A munka világa és az ehhez kapcsolódó szokásokhoz elvárás, hogy a kommunikáció gördülékenyen folyjon. Biztonságot jelent a közös nyelv mindannyiunk számára. A jelnyelvet használó hallássérült személyeknek a halló társadalomban nem mindig könnyű boldogulni, főleg egy munkahelyen, ahol sokszor fontos információk szóban hangoznak el. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mellette kell, hogy legyen egy jelnyelvi tolmács, csak azt jelenti, hogy szükséges gondolni bizonyos esetekben erre a lehetőségre is. (Hangya, 2016) Érdemes végiggondolni a munkahelyi folyamatokat, akár külső segítség bevonásával. Ennek mentén vegyünk át néhány szituációt, ami jól szemlélteti e helyzetek tolmácsigényeit[2].

A kezdeti cél, és annak gyakorlati megvalósítása
A Szerencsejáték Zrt. Fogyatékosság-barát munkahelyként 13 éve hozta létre a ma 180 megváltozott munkaképességű személynek munkát adó sorsjegy árusi munkakörét. Ebben a hálózatban a munkavállalók túlnyomó többsége a tartós betegek csoportjába tartozik illetve mozgáskorlátozott. 2014-ig más fogyatékossági csoportból nem toborzott munkavállalót. Ekkor az alábbi kompetencia-háló segítségével megvizsgálta az egyes fogyatékossági csoportok alkalmazási lehetőségeit, melyik fogyatékossági csoport milyen feltételekkel tudna csatlakozni a Fogyatékosság-barát munkahely programhoz, miben szükséges a Szerencsejáték Zrt-nek támogatást nyújtania ahhoz, hogy más fogyatékossági csoport is sikeres lehessen nyílt munkaerő-piaci feltételek között.


Arra az eredményre jutottak, hogy a mozgássérült emberek mellett a siket és nagyothalló emberek alkalmazása a kommunikációs akadálymentesítési feltételek teljesülésével megfelelően megoldható, a technikai támogató eszközök biztosíthatóak (pl.: indukciós hurok, KONTAKT tolmácsszolgálat[3]). A látássérült személyek alkalmazása jelentősebb fejlesztésekkel, pl.: az ONCE [4] kézi termináljainak gyakorlatát követve szintén lehetséges a sorsjegy árusi munkakörben. Az autista és az értelmi fogyatékossággal élő személyek alkalmazására kizárólag támogató személy igénybe vételével van lehetőség, tekintettel a pénzkezeléssel járó felelősségre.
2014-ben a Társaság megnyitotta a sorsjegy árusi munkakört a hallássérült emberek számára. Ezt önvizsgálat előzte meg:

• Mint forprofit cég, fel van készülve a Szerencsejáték Zrt. erre az új kihívásra?
• Van elegendő rendelkezésre álló információja a hallássérült emberek alkalmazásának speciális feltételeiről?

Nagyjából ezzel egy időben jelentkezett a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) munkaerőpiaci partnert keresve hallássérült személyek alkalmazására. A SINOSZ − 108 éves, közhasznú társadalmi, érdekvédelmi szervezet, amely segíti, támogatja a siket és nagyothalló embereket a társadalmi beilleszkedésben, az egyéni érvényesülésben. A munkaerő-piaci szolgáltatásainak legfontosabb célja a hídépítés a siket és nagyothalló álláskeresők és a lehetőséget biztosító vállalatok között. Feladatuk, hogy kézenfekvő megoldásokkal mindkét oldal számára befogadó, produktív és akadálymentes munkahelyi környezet feltételeit teremtsék meg. Fontos, közös feladat a munkaerő-piaci akadályok, sztereotípiák egyéni és vállalati szintű lebontása, megszüntetése, és ezáltal a siket és nagyothalló munkavállalók esélyeinek növelése a nyílt munkaerőpiacon.

A hallássérült emberek munkerőpiacra történő sikeres beilleszkedése kereteinek kialakítása érdekében együttműködési megállapodás született köztük két hallássérült munkavállaló 6 hónapon át tartó foglalkoztatásáról.
A Szerencsejáték Zrt. vállalta, hogy

• a munkakör betöltéséhez szükséges tananyaghoz a hallássérült pályázók részére akadálymentes formában biztosítja, valamint a felvétel valamennyi állomása (pl.: interjú, felvételi vizsga) akadálymentes formában kerül lebonyolításra;
• a munkahely megtartó képesség javítása érdekében a munkavállalókkal előzetesen igényfelmérést végez;
• vásárlói tájékoztatási (érzékenyítő) programot alakít ki a SINOSZ szakmai iránymutatásának figyelembe vételével, valamint a hallássérült munkavállalókkal munkakapcsolatba kerülő kollégák számára érzékenyítő tréninget szervez.

A SINOSZ vállalta, hogy

• a pályázók szűrésében és kiválasztásában szakmai hátteret biztosít, továbbá saját belső információs csatornáin keresztül toborzást végez;
• a hallássérült munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatos kérdésekben tanácsadóként segíti a Szerencsejáték Zrt. munkáját a projekt ideje alatt;
• a beilleszkedést támogató visszacsatolások szakmai és technikai feltételeinek meghatározásában támogatást nyújt.

A projekt 2014 decemberében zárult, mindkét nagyothalló munkavállaló sikeresen integrálódott a vállalatba és az értékesítő-helyi környezetbe is a SINOSZ támogatásával kialakított körültekintő eljárásrendnek köszönhetően. A SINOSZ bevonásával olyan felvételi és beilleszkedési forgatókönyv született, amely tetszőlegesen alkalmazható más munkakörök humánerőforrás-igényeinek kielégítése során.
A két, pilot keretében felvett munkavállaló azóta is az SzZrt alkalmazottja, és a pilot sikerének köszönhetően a sorsjegy értékesítő hálózat azóta két siket és további két nagyothalló személlyel bővült.


Felmerülhet az olvasóban, hogy miért is jelent kuriózumot az, hogy egy munkaadó hallássérült személyeket alkalmaz olyan munkakörben, melyben hangsúlyos szerepe van az ügyfelekkel történő kommunikációnak?
Egy értékesítő sikerességének kulcs tényezője az általa használt kommunikáció. A kommunikáció ez esetben nem pusztán közvetítő eszközként jelenik meg két személy között, hanem kifejezetten fontos, hogy az értékesítő jó kommunikátor legyen, fel tudja térképezni a vásárlói igényeket kérdésekkel, érvelni tudjon, az esetleges ellenvetéseket kezelni tudja, és mindennek eredményeképp eladja az általa forgalmazott terméket. Mindemellett kezdeményezzen kapcsolatot a potenciális vevőkkel és hosszútávon visszatérő vásárlói kört alakítson ki.

Mindezek a feladatok az értékesítő részéről aktív kommunikációt igényelnek, nem pusztán önmaga megértetését és a vásárló megértését. A vásárló részéről pedig a „váratlan” helyzetben megértést és türelmet, hogy megszokja, itt most valami más történik vele, mint amire számított. Ez a vásárlási helyzet először mindkét fél számára egy tanulási folyamat, amelyben megtapasztalják, hogy hogyan érdemes a másik személyre figyelni, ami mindkettejüktől igényel komfort zónájukból való kilépést és a másik felé fordulást.

Munkaadóként is szükséges volt a rutint felülírni és alkalmazkodni új, a hallássérült munkavállalók számára is komfortos keretekhez. Egy példa erre a KONTAKT tolmácsszolgáltatás használata. Egyik siket munkavállalónk, ha kérdése merült fel, a tolmács szolgálaton keresztül jelentkezett be. Eleinte a kapcsolattartó hálózati menedzser számára ez nem járt nehézségek nélkül, hosszúnak találta a jelnyelvi tolmács közreműködésével zajló párbeszédet, ha „21-es szám” hívta, fokozottan ügyelt a kommunikációt igénylő megfelelő körülmények meglétére. Ma már ez természetessé vált számára, hogy ezen a csatornán keresztül egyeztessen az érintett személlyel. De említhetnénk azt is, hogy a siket munkavállalókkal való kommunikációban sokkal gyakoribb a fogadó fél részéről az információk megerősítésének igénye, a visszacsatolás szükségessége. Mindez egyáltalán nem megoldhatatlan feladat, teljesen zökkenőmentesen működik a kollégák napi munkavégzése során.
 
Nagyban elősegíti az új helyzet megszokását a vezető elkötelezettsége, a kollégák hozzáállása. Ez utóbbit egy érintett tréner által tartott tréning segített saját élményeken keresztül is pozitívvá tenni. Minden kolléga, aki később munkakapcsolatba került a hallássérült munkavállalókkal, részt vett egy érzékenyítő tréningen, ahol megtapasztalhatta, hogy milyen akadályok nehezítik a kommunikációt, illetve hogy ezeket a helyzeteket hogyan lehet megoldani. Ez a tréning a gyakorlati hasznán túl elindított egy folyamatot, gondolkodást arról, hogy az ép munkavállalók érzékenyítésének milyen megoldásai lehetnek. Megvalósításra került egy, a lottózói eladóknak szóló érzékenyítő tréning, amely tartalmazza a szükséges ismereteket és információkat valamennyi fogyatékossági csoport tagjaival való kommunikációja esetén.
„Közvetlenül gyakorolhattam, tapasztalhattam a hallássérültekkel való kommunikációt. Bátorságot adott, érzékenyített, nyitottabbá tett.”
„Sok információt kaptunk arról, hogyan hidalják át a hallássérültek a nehézségeket a hallók világával. Nagyon jó érzéssel megyek haza és adom át az információt a munkatársaimnak.”
 „Bátorságot kaptam, hogy merjek kommunikálni a hallássérült emberekkel.”
„Sokat tanultam a hallássérültek életéről, a kommunikációjukról. Remek tréning volt! Köszönöm!”
 „Biztatást kaptam, hogy gördülékenyen fog menni az együttműködés.”

Ennek köszönhetően a Szerencsejáték Zrt. a fogyatékossággal élő ügyfelek kiszolgálása terén végzett kiemelkedő munkájáért a Fogyatékosság-Barát Munkahely különdíját is elnyerte 2016-ban. Az előkészítésben nagy hangsúlyt kapott a munkakör elemzés és a kompetencia-háló elkészítése, mindkettő hozzájárult ahhoz, hogy körültekintően fel lehetett készülni a hallássérült munkavállalók fogadására.

A 2014-ben kezdődő projekt sikerességének kulcsa a munkaadói felelősség vállalás, a SINOSZ részéről érkező professzionális válaszok az előkészítés, majd a megvalósítás során felmerült kérdésekre, az a biztonságérzet a projektben résztvevőknek, hogy van kihez fordulniuk (akár a kapcsolattartó, akár a munkavállaló), és a munkavállalók dolgozni akarása. Mindezek meghozták a gyümölcsüket és a mindennapi munkakapcsolat pedig eloszlatott minden esetleges előítéletet.

Az együttműködés „új hajtásokat” is hozott, amelyek további közös tevékenységekhez vezettek.
2015-ben a Szerencsejáték Zrt. egyik lottózójában a játékosok komfortszintjének növelése és az információs akadálymentesítés érdekében kontakt tolmácsszolgálat elérése vált lehetővé. Az eszköz használatát elsajátították a lottózói eladók, így ha olyan játékos fordul meg a boltban, aki jeltolmács közvetítésével kíván játszani, a lottózói eladók magabiztosan kezelik a helyzetet.
2016 nyarán pedig az Szrt. dolgozói önkéntesként vettek részt a SINOSZ gyermektáborában, ahol a gyerekekkel töltött hét alatt számos élményhez jutottak mind a gyerekek, mind az önkéntesek.

Záró gondolatok
„A nagyothalló kollégák teljesítményével elégedettek vagyunk, ugyanolyan teljesítményre képesek, mint halló társaik. Nagyon fontos jellemzőjük, hogy kiemelkedően figyelnek beilleszkedésük sikerességére. Különösen nagy örömöt nyújthat a vállalata számára, ha mindenki tudja, hogy valódi segítséget adtak egy embernek a sikeres társadalmi visszailleszkedésre. Próbálják ki, az ép munkavállalók számára is fejlődési lehetőséget jelent velük együtt dolgozni. Érzékenyebbé válhatnak a problémák, és a nehéz helyzetek konszenzus mentén történő megoldására." - Rosner Imre, Szerencsejáték Zrt., karitatív osztályvezető.

Mindamellett, hogy a siket és nagyothalló személyek foglalkoztatása gazdasági szempontból előny és racionalitás, legalább olyan fontos annak erkölcsi értéke, társadalomban betöltött szerepe, a szervezet fejlődésére vonatkozó pozitív hatása.

A társadalmi felelősségvállalás egyik kiemelt prioritása a megváltozott munkaképességű, köztük siket és nagyothalló személyek foglalkoztatása. Ma már számos pályázat kínál különböző elismerést, forrást azon befogadó munkahelyek számára, akik szemléletében kiemelt jelentőséggel bír az esélyegyenlőség, az akadálymentes munkahelyi környezet és az egyenlő bánásmódot szem előtt tartó diszkrimináció-mentes foglalkoztatás. A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása – így a hallássérült személyek foglalkoztatása is – hozzájárul a munkaadói márka (employer branding) építéséhez és jelentősen meg is határozhatja azt.

A projekt fontos feladata volt, hogy egy újabb jó példával előmozdítsuk a sokszínűséget és a befogadó szemléletet a magyarországi munkahelyeken és népszerűsítsük a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos jó gyakorlatokat.